Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

Az országgyűlés képviselőházának 108. uelmi törvény, .amelyet tavaly két nap alatt l hajszoltak itt keresztül és a második napon már azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy ez obstrukeió. Ennek közel egy éve, a törvényt megszavazták, amely élet-halál és vagyon felett teljes jogot biztosít a kormánynak, a végrehajtási utasítás azonban még nem jelent meg, ott van a miniszterelnök úr fiókjában, valószínűleg a legközelebbi választást várja, hogy aztán a végrehajtási utasítást a választás kívánalmainak megfelelően adják ki. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! half elől.) T. Ház! Egy észszerű földbirtokpolitikai javaslat célja az önálló exisztenciák szaporítása. Erről a javaslatról nem lehet súlyosabb bírálatot mondani, mint azt, hogy megint csökkenti az önálló exisztenciák számát, (Úgy van! Ügy van! half elől.) már pedig ha valami, hát az önálló exisztenciák teremtése képezi a telepítés alapját. (Horváth Zoltán: A 95 pontban benne van! — Egy hang half elől: De benne is maradt! — Zaj.) Ezzel a javaslattal szemben, amelyet általánosságban sem fogadok el tárgyalás alapjául, határozati javaslatot terjesztek be, amely konkrét elgondolásainkat összefoglalva, a következőképpen szól (olvassa): »Vesse el a Ház ezt a javaslatot« (Helyeslés half elől. — Felkiáltások a jobboldalon: Nem helyes!) »és mondja ki, hogy egyetemes nemzeti feladatnak tekinti ott, ahol annak szüksége mutatkozik, a mezőgazdasági művelés alatt álló nagybirtoknak kisbirtokká való átalakítását« (Helyeslés balfelől.) »és ezzel a független kisexisztenciák szaporítását. E célból a kormánytól az egész ország területére vonatkozólag olyan átfogó és konkrét javaslatokat vár, melyek az előző földreform, valamint a gazdaadósságok úgynevezett rendezése során megoldatlanul maradt problémákat méltányosan elintézik és legfeljebb öt esztendő alatt megoldják azt a pénzügyileg is megalapozott új földreformot, amely az agrár-nincstelenek és a törpebirtok megélhetése érdekében elengedhetetlenül szükséges.« (Helyeslés és taps a baloldalon.) T. Ház! Meg vagyok győződve róla, hogy & paragrafusok között való bujkálás és a közvélemény számára frázisok adagolása egyáltalában nem méltó ehhez a nemzethez, (Ügy van! balfelől.) mert a legkeserűbb igazságot is meg lehet mondani ennek a népnek, amely nagykorú és ez a keserű igazság az, hogy szegények vagyunk, (Ügy van! balfelől.) rengeteg baj nyomja vállunkat, a mi életünkben mi már talán sohasem fogunk jólétet megérni, (Egy hang a baloldalon: Emellett a kormány mellett!) de mindezek előrebocsátása mellett nemzeti és becsületbeli kötelesség legalább azt a darab száraz kenyeret minden dolgozni akaró embernek a kezébe adni. (Ügy van! Úgy van! Taps balfelől.) Amikor az igen t. kormányzat csak a törpebirtok kiegészítéséről gondoskodik, amit helyesnek, kívánatosnak, szükségesnek és támogatandónak tartok, de ugyanakkor bajaink óriási lavinája mellett megértés nélkül, sőt azokat észre nem véve megy el, akkor azt mondom, ez olyan struccpolitika, hogy ezen az úton mi a kormányt nem követhetjük. Veszedelme ennek az egész javaslatnak az, hogy az egyik oldalon hiú reményeket kelt, a másik oldalon pedig felesleges izgalmakat támaszt. A nagy agrárproblémákat csak az egész magyar falusi nép összefogásával lehet megoldani, ez a javaslat pedig széttagolja, szembeállítja a magyar falu egymáshoz tartozó és ülése 1936 március 17-én, kedden. 343 egymással együtt dolgozni akaró tömegeit. (Dulin Jenő: Ez a főhibája!) A mezőgazdasági kamara jelentéséből valósággal megrázó sorokat lehet olvasni arról, hogy az agrár-nincstelenek még a mostani nyomorúság közepette is mennyire érzik a sorsközösséget azzal a földbirtokossal, aki szintén rossz viszonyok között él. A sorsközösségnek ezt a tudatát meggondolatlan agitációval felborítani és meggyengíteni nem szabad. (Rajniss Ferenc: Nem a százezerholdasokkal érez! — Zaj a baloldalon.) En, amikor ennek a pártnak politikai vezetésére vállalkoztam, magamban azzal a szent fogadalommal tettem ezt, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy minden tőlem telher tőt meg fogok tenni, hogy az ország megoldásra váró és eddig megoldatlan nagy agrárproblémáinak megoldása érdekében az egész magyar falut közös nevezőre hozzam, (Helyeslés a baloldalon.) az egész birtokos, íkisibirtokos és nincstelen társadalmat egyesítsem annak a falusi intelligenciániak az erejével, amely, ha részekre bomlik, akkor soha az agrárpolitikát megoldani nem fogjuk tudni, hanem csak ,a nevető harmadik fog majd az agrártársadalom romlásán törülni. (Dulin Jenő: Ez az igazság!) Es szent fogadalmat tettünk valamennyien abban az irányban, hogy bármilyen nyomorúság ér is bennünket, ennek ia,z országnak belső rendjét nem engedjük felborítani és t ügyelünk ,arra, hogy semmiféléi forradalmi irányzat, semmiféle destrukció a komoly, konstruktív, hazafias, falubarát, népi politikát ki ne sajátíthassa, magának. "Ügy érzem, t. Ház, hogy tőlünk telhetőleg,^ sokszor nagyon nehéz körülmények között, valóságos provokációk közepette megfeleltünk és meg fogunk felelni ennek a kötelességünk

1 nek, mert, hogy ebben az. országban rend van, azt ez az ország nemcsak a csendőrségnek, nemcsak a rendőrségnek, de nekünk, ennek a pártnak is köszönheti. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Mózes Sándor: Megszenvedtünk érte! — Ellenmondások a jobboldalon. — Czirják Antal: Ez így van! Többet tett a rend érdekében, mint a túlsó oldal!) Kénytelen vagyok azonban megállapítani, hogy ezt a feladatunkat, a magunk elé tűzött cél megvalósítását Gömbös Gyula egyre nehezebbé és nehezebbé teszi. (Mózes Sándor: Hol a gyorsvonati sebesség'? ), Egységet hirdet^ a miniszterelnök úr és valóságos bomlást, széthullást idéz elő a nemzetben. {Ügy van! a baloldalon.) A faluba most viszik be a bomlás és széthullás bacillusait. (Ügy van! a baloldalon.) Mert, igen t. Ház, egységet a nemzet szolgálatában el tudunk képzelni, de egység egy személy szolgálatában: ez nem előre, hanem viszszafelé visz. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) Sajnálattal látjuk, hpgy a közélet porondján hiúság, a képességekkel^ arányban nem álló ambíció, dilettantizmus és pártpolitikai elfogultság terpeszkedik, amely erről az előttünk fekvő fércmunkáról azt hirdeti, hogy újabb ezredévet fog megalapozni, hiszen tegnap a márciusi emlékünnepélyen egy élharcos azt mondta, hogy most valósul meg^ Kossuth Lajos álma, mert a jobbágyfelszabadítást ez a javaslat tetőzi be. (Horváth Zoltán: Nem kabaréban mondták ezt?) Azt hiszem, hogy mikor azt hirdetik, hogy ez a javaslat újabb ezredévet alapoz meg a nemzet számára, (Rassay Károly: Ez már a második, az elsőt a hitbizományi törvény alapozta meg!) ennél súlyosabb tévedést nem kö52*