Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

344 Az országgyűlés képviselőházának 1 vethetnek el ezzel a javaslattal kapcsolatban, mert, t. Ház, az ezredéveket a történelem nem méri ilyen olcsón, söt én, látva, hogy Gömbös Gyula kezében 15 év alatt még minden, amihez hozzányúlt, hogyan mállott széjjel, éppen megfordítva, a legnagyobb aggodalommal látom nem az új ezredévet, hanem az ország sorsát az ő kezeibe letéve. (Helyeslés a baloldalon.) A külpolitikai és belpolitikai súlyos viharfelhők árnyékában úgy érzem, szükség van arra, hogy azt a több mint kétezer éve elhangzott felszólítást vagy kérdést intézzem a távollevő miniszterelnök úrhoz: meddig élsz még vissza türelmünkkel, Gömbös Gyula? A javaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bai oldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veress Zoltán jegyző: Bárczay János! Elnök: Bárczay János képviselő urat illeti a szó. Bárczay János: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy én is, a parlamenti szokásoknak megfelelően, beszédem első részében előttem szólott mélyen t. .képviselőtársamnak, Eckhardt Tibornak szavaiba kapcsolódjam. A magam részéről, amikor alkalmam volt gazdasági kérdésekben a képviselőházban felszólalni, ezeknek a kérdéseknek bevezető részéül mindig a gazdasági kérdéseket tekintettem. És ha beszédem vezérfonalául ezeket a gazdasági kérdéseket veszem, akkor természetszerűleg nem haladhatok el figyelem nélkül azon súlyos válságok és azoknak az okai mellett, amely válságokról és azoknak okairól Eckhardt Tibor mélyen t. képviselőtársam is megemlékezett beszédében. Mélyen t. Ház! Ha figyelembe vesszük azokat a nehézségeket, amelyek egy magyar agrárpolitika bevezetésénél jelentkeznek; és ha figyelembe vesszük azokat a súlyos nehézségeiket, amelyek egy földbirtokpolitika bevezetésénél mutatkoznak, akkor természetszerűleg nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a nehéz helyzetet, amelyben az ország éppen az Eckhardt Tibor képviselőtársam által említett trianoni vesztes háború következtében is van. Tagadhatatlan, hogy egy háborúnyerés esetében is jelentkeznének a birtokpolitikai megoldások és lehetőségek, mert hiszen természetszerűleg egy élni akaró és élni tudó nemzet feleslegeit valamilyen formában el kell, hogy helyezze. Magyarországnak részben fekvéséből folyóan. részben pedig nyersanyagokkal nem rendelkező volta miatt a nénfeleslegek elhelyezése az inar oldalán meglehetős nehézségekbe ütközik. Az ország kormányzata megérezte 'és átlátta azokat a feladatokat, amelyek rá várnak az ország népesedésének elhelyezésében, és ezért a gazdák részéről nagyon sok esetben hibáztatott iparpolitika annak az elgondolásnak a szüleménye volt, hogy a mezőgazdaság által foglalkoztatni, és így eltartani nem tudott családokat ipari téren foglalkoztassuk és tartsuk el. (Rassay Károly: Bizony ez az egyetlen út!) Nagyon sok esetben az agrártársadalom súlyos áldozatokat is volt kénytelen hozni azért, hogy ezeket a feleslegeket az ipar eltudja tartani, és ezek az iparnál keressék meg kenyerüket. Azt hiszem azonban, nincs ebben a Házban senki sem, aki ne látná be, hogy ezeknek a nehézségeknek és problémáknak megoldását éppen a trianoni vesztes háború teszi nehézzé számunkra. A kormánynak emberfeletti erővel kell megküzdenie akkor, amikor nemcsak a 08. ülése 1936 március 17-én, kedden. trianoni háborúvesztés következtében előállott problémákat kell áthidalnia és nemcsak át kell mentenie ezt az nemzetet egy szebb és boldogabb jövendőbe, hanem a jelenlegi szűkreszabott határok között is mind gazdaságilag, mind pénzügyileg olyan politikát kell bevezetnie, amely gazdasági és pénzügyi politikára tényleg fel tudjuk építeni egy új magyar évezred alapjait. Eckhardt Tibor képviselőtársam beszédének befejező részében azt mondotta, hogy az ellenzék mindent elkövet, hogy Magyarországon az egységes gondolat ezekben a nehéz, súlyos időkben tényleg meg is valósuljon. A magam részéről és —- azt hiszem — mindnyájunk részéről a legnagyobb örömmel üdvözöljük Eckhardt Tibor képviselőtársunknak ezt a megállapítását, mert méltóztassék meggyőződve lenni, — én meg vagyok győződve róla -* hogy a kormány is mindent elkövet, hogy a lehetőséghez képest a nehéz viszonyoknak megfelelően vezesse az ország szekerét és mindent elkövet azon a téren is, hogy az országban j tényleg necsak egy jelszavas és sokszor hanI goztatott egységes közvélemény alakuljon ki, | hanem tényleg a meggyőződésen alapuló egyI séges gondolkozás legyen ebben az országban. Éppen ezekből az elgondolásokból kiindulva kénytelen vagyok foglalkozni Eckhardt Tibor mélyen t. képviselőtársamnak beszéde során benyújtott határozati javaslataival is. Eckhardt Tibor képviselőtársam egy határozati javaslatot nyújtott be, amely a következőkép szól (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy minden észszerű földbirtokpolitika előfeltételeként sürgősen terjesszen elő megj felelő^ javaslatot a Ház elé az ingatlanvagyont pusztító elviselhetetlen közterheknek a mezőgazdaság jövedelmezőségéhez mért leszállítása és az egyszoba-konyhás családi házak adómentessége tárgyában.« Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy éppen megcsonkulásunk következtében azok az adóterhek, amelyek a magyar termelést és különösképpen a magyar mezőgazdaságot és a magyar. mobiltőkét sújtják, tényleg nagyon súlyosak. A kormány azonban mindent megtesz, hogy a lehetőség szerint ezeket a súlyos terheket éppen a gyengébb, a kisebb exisztenciák vállairól levegye. Erre az elhatározásra és készségre mutat az, hogy a kormány a tíz katasztrális holdon aluli földbirtokosok földadóját magáYa vállalta és bírjuk a pénzügyminiszter úr ígéretét arra vonatkozólag is, hogy azoknak az egyszoba-konyház kislakásoknak, amelyeknek tulajdonosa közellátásban részesül, az adóját szintén elengedi. | Nagyon jól tudom, hogy ezek csak kezdetj leges lépések, és nagyon jól tudom azt is, hogy ! a miniszterelnök úr egy új adóreformon gondolkozik, amely ezeket a terheket kiegyenlíteni van hivatva olyanformán, hogy azoknak, akik az adóteherrel túlságosan sújtva vannak, levegyen a vállairól ezekből az adóterhekből és rárakja, azoknak a vállaira, akik ezeket a súlyosabb terheket a mai viszonyok között is talán jobban bírják. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam egy másik határozati javaslatot is nyújtott be a Házhoz, amely a következőképpen szól (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy terjesszen elő haladéktalanul : megfelelő javaslatot aziránt, hogy iaz előző földreform isorán kiosztott földek és házhelyek váltságárát a ma meglévő földáraknak és mezőgazdasági jövedelmezőségnek megfelelően újból állapítsa meg. A túl-