Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

Az országgyűlés képviselőházának 10 ható feleslege azonban nem volt. A munkásságnak a fele pedig abba a szomorú helyzetbe került, hogy gajbonakeresményével nem tudta biztosítani családjának ellátását a következő évi« r

— vagyis az idei — »aratásig. A munkásságnak tehát nem állott módjában kihasználni a multévi jobb gabonaárakat, a, munkásság többségére ennélfogva inkább hátrányos a gabonaárak emelkedése.« Tovább ezt mondja (olvas

su): »A 'mennyiségileg nem kielégítő terménykeresethez jutott munkásság általában esajk a legnagyobb küszködéssel tudja családját eltartani, de az amúgy is hiányos ruházat pótlására már alig gondoskodott. A legnagyobb nélkülözésben volt mindama cikkekben, amiket a munkásság bevásárolni kénytelen. A falusi munkásosztály teljesen megszűnt pl. cukkorfogyasztó-alany lenni, sőt gyufa, petróleum, só is csak elvétve jutott a munkásháztartásba. Egyéb messzebbmenő igényeket kielégíteni hivatott cikkeket pedig teljesen mellőzött a munkásság. Mindezek alapján azt a sajnálatos megállapítást kellett tennünk, hogy az 1934. évben olyan mérvű további visszaesés következett be, hogy a, háborúutáni r időszakban a -mezőgazdasági munkásság részére talán a legnehezebb esztendőként kell elkönyvelnünk az 1934. évet.« Ehhez nagy sajnálattal kell hozzátennem, hogy az 1935. év azután még rosszabb volt. Ez valóságos katasztrófa-esztendő volt, amikor az általánosan rossz terméshez még különleges csapások is járultak, (Mózes^ Sándor: A szárazság!) úgy, hogy egyes vidékeken teljesen betevő falat nélkül maradt a munkásság. Mennyit tehet ki ez a teljesen r ellátatlan, nincstelen és munkanélküli munkásság? Az Országos Mezőgazdasági Kamara jeleintése szerint 1934-ben 1,200.000 főre volt tehető és ezt a számot, sajnos, ezidőszerint^ még jelentékenyen magasabbnak kell minősítenünk. Mivel a földmívelésügyi miniszter úr nem közöl adatokat, ezeket az adatokat vagyok kénytelen használni. Ezeken az adatokon kívül, amelyek még 3934-re vonatkoznak, itt van Békés vármegye alispániának jelentése 1936 február 24-ről. Ez tehát a legfrissebb, lássuk, hogy Békés vármegye alispánja saját megyéjének állapotait hogyan ítéli meg. (Mózes Sándor: Éheznek az emberek!) Ezt írja az alispán (olvassa): »A vármegye szaporodása az utóbjbi években 34'2°/oo-ről 24'7°/oo-re csökkent, a halálozás tekintetében viszont magasabb az országos átlagnál. A magas halálozás oka főként a nagy tuberkulózis és a csecsemőhalandóság.« A szegényember betegsége! A mezőgazdasági munkásokról ezt írja (olvassa): »Az elmúlt hónapokban mezőgazdasági munkásaink gazdaságainkban alig találtak munkaalkalomra, úgyhogy a hatóságoknak a munkanélküliek elhelyezése töméntelen gondot okoz. A miunkáslakosság helyzete megkívánta volna., hogy az érdekükben folyamatba teendő munkálatokra előirányzott összegeket csökkentés helyett a törvényhatóság emelje, mégis nekem a csökkentésre kellett javaslatot tennem, ímert, mint a jelentésből is látható, az előirányzott bevételekre tekintélyes részben számolni úgysem lehet.« Vagyis hiába emelné az alispán az erre a célra szánt összegeket, a bevételek úgysem folynak be. (Tovább olvassa): »Másrészt« — mondja az alispán — »a munkásság érdekében megindítandó munkaalkalmakat illetőleg teljes mértékben a királyi kormány jóindulatára kell . ülése 1936 március 17-én, kedden. 339 támaszkodnunk. A munkásság helyzetét illetően általában annyit kell jelentenem, hogy az napról-napra súlyosabb és megélhetésük biztosítása súlyos, szinte lehetetlennek látszó feladat. Sorozatos évek tapasztalatai bizonyítják,« — mondja tovább az alispán — »hogy a vármegye munkáslakossága nyugodt létfelté: teleit a. vármegye területén nagyszabású közmunkák folyamatba tétele nélkül még kedvező gazdasági esztendőkben sem tudja megtalálni. Nagyobbszámú munkás lenne elhelyezhető abban az esetben, ha a Körösvidék lakossága számára olyan könnyen megoldható öntözés kérdésével az eddiginél jóval fokozottabb mértékben foglalkoznánk.« T. Ház! Ezek a békésmegyei adatok. Néhány héttel^ ezelőtt Csongrád vármegye közgyűlésén Károlyi Imre gróf az egész vármegye által elfogadott és helyeselt javaslatban tárta fel Csongrád vármegyének hasonló bajait és nyomorúságát. A javaslat felérkezett ide a t. Házhoz, kérték a javaslatnak napirendre tűzését, tudtommal azonban még a, kéryényi bizottság sem ült össze, hogy ezt az égető problémát legalább (meritorikusan iparkodjanak elbírálni. (Horváth Zoltán: Nekik nem sürgős! — Friedrich István: A belügyminiszter gyűjtést indított!) Ezzel a szörnyű problémával szemben, 2,400.000 nincstelen magyar helyzetével szemben, akiknek körülbelül a fele munkanélküli is, minő megoldást kontemplál a, t. földmívelésügyi miniszter úr? A válasz megvan adva a törvényjavaslat indokolásának 82. oldalán, ahol azt mondja a földmívelésügyi miniszter úr (olvassa): »A javaslat tisztában azzal, hogy az anyagi cenzus felállításával meg fogja nehezíteni éppen a vagyontalan földmíveslakosságnak a földhözjuttatását.« Ezt mondja a javaslat indokolása, vagyis tisztában van azzal, hogy nehezíteni fog, de könnyíteni nem fog a helyzeten. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Tessék előbb is elolvasni!) Nagyon igaza, van az igen t. miniszter úrnak, mert nemcsak ebben a vonatkozásban nehezíti, hanem nehezíti az igen t. miniszter úr ennek a rétegnek megélhetését az által is, hogy valahány esetben nagybirtokot igénybe vesz kisbirtokkiegészítés céljaira, az illető nagybirtokon kizárólag csak a cselédség számára biztosít bizonyos kedvezményeket, az ott élő (munkásság azonban — és számos esetben ez a jelentékenyebb — teljesen kenyéir, sőt most már megélhetési lehetőség nélkül is marad, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert parallel és egyidejűleg a földmívelésügyi miniszter úr ennek a kérdésnek megoldásáról nem gondoskodott. T. Ház! A javaslatnak ezt a nagy hiányosságát nemcsak én vettem, észre. Észrevették ezt mások is. Itt van például az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatóválaszfcmányának üléséről február 21-ről, felvett jegyzőkönyv, amelyben Haláos Ágoston, az Országos Mezőgazdasági Kamara főtitkára, többek között a következőket mondja (olvassa): »Elsősorban azt kéri a Kamara, hogy a földszerzés anyagi előfeltételei könnyíttessenek, mert a tervezet rendelkezéseinek következtében éppen azok a rétegek nem fognak tudni földhöz jutni, akik arra elsősorban volnának ráutalva.« Az Országos Mezőgazdasági Kamarában tartott szakétrtekezleten, de tudomásom van róla, hogy például a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarában is, az ötödik kúriához tartozó munkásság élesen tiltakozott az ellen a ja-