Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

Az országgyűlés képviselőházának 10 lat? Jelenti azt, hogy a Kreuger-féle 36 millió dolláros gyufakölcsönt kötelessége ennek az országnak visszaszereznie. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Zaj.) Vissza lehetett volna már szerezni.^ Volt idő, amikor ezt a kölcsönt 4 millió dollárért vissza lehetett volna szerezni, volt idő, amikor már 9 millió dollárt kértek érte, de ma is meg vagyok róla győződve t. Ház, hogyha nem ezeknek a szerencsétlen embereknek a jövőjéről, hanem 'befolyásosabb politikai tényezőkről volna szó, ezt a dollármennyiséget már meg lehetett volna szerezni, ennek a kérdésnek rendezésére. (Zaj a jobboldalon.) Ez a válaszom Gyömörey igen t. képviselőtársamnak is. Itt van fedezet a méltányos rendezésre, mert ha egyharmadával vagy egynegyedével visszaváltjuk a gyufakölcsönt, megfelelő arányban lehet összeállítani ezeknek a juttatandó földeknek vételárát. (ReményiSchneller Lajos: Ez a felszólalás már emelte a kurzust néhány percenttel. — Zaj a jobboldalon és a középen. — Csoór Lajos: Elfogadják ezt, vagy nem? Mert akkor mozogni fog ez az ország! — Rupert Rezső: A bankemberek már földbe vittek bennünket! — Egy hang a baloldalon: De saját magukat nem! — Rupert Rezső: Az biztos! — Zaj.) T. Ház! En ezt a kérdést felvetettem már a bizottsági tárgyalás során is. Akkor még ilyen tömegesen nem voltak adataim, azóta — talán éppen ennek a felszólalásomnak nyomán — garmadával küldik hozzám a konkrét adatokat. Akkor a földmívelésügyi miniszter úr a mezŐberényi helyzettel kapcsolatban megígérte, hogy ki fogja vizsgálni a helyzetet. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: A pénzügyminiszter urat kérte meg!) Ügy van, a pénzügyminiszter urat. Itt azonban nem: Mezőberényről és nem vizsgálatról van szó, itt egy rendezetlen problémának egyedül lehetséges megoldásáról van szó. (Ügy van! Ügy van! balfelől. Csoór Lajos: TJgy van, rendezzük vagy nem rendezzük? Tessék választani! — Zaj.) T. Ház! Az a válasz, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr ebből az alkalomból nekem adott, 'hogy tulajdonképpen a. kisembereknek majd módjukban áll kiegészíteni^ törpebirtokaikat, ennek a javaslatnak során és hogy az első földreform juttató-ttjain segíteni fog ez a javaslat, egyenesen groteszkül hangzik, először azért, mert 300.000 juttatott áll itt az első reform alapján és 35.000-et igér a miniszter úr 25 év alatt a, második reform során. Tehát, ha mind a 35.000-et ezeknek az előbbieknek a köréből is veszi, akkor is osak 10 százalékon segített. De htát honnan vegyék ezek a nyomorult emberek a 30 százalék készpénzt, honnan vegyék a gazdasági felszereléseket?! Ez a második reform nemcsák, hogy nem segít az első reform során földthözjuttatottakon, hanem még nehezebbé is teszi helyzetüket, mert a nagybirtok felaprózó dása során ők nem juthatnak semimihez, de a még eddig meglévő munkaalkalmaikat is el fogja venni ez a második reform. (Rupert Rezső: Olyannak kellene lennie a földibirtoktársadalomnak, mint 1848-ban: áldozatkésznek! — Zaj.) Egy olyan érvre is válaszolni akarok, amelyet a t. túloldalon ülő egyik képviselőtársam közölt velem bizalmasan, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) — éppen ezért nevét nem hozom nyilvánosságra — amely éirv azonban komoly érv volt és így kötelességeimnek tartottam komolyan utánajárni. Ez a képviselőtársam azt közölte velem, hogy Békés és Bi8. ülése 1936 március 17-én, kedden. 337 har megyékben egy agrárszocialista agitáció folyik, amely ezeket az embereket egyenesen arra 'bíztatja, hogy ne fizessenek, ha fizethetnének is. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Utánanéztem ennek a dolognak és megállapítottam, hogy négy esztendővel ezelőtt tényleg volt ilyen izgatás. És miéirt volt? A rendezetlenség következtében, azért, mert mindegyik ilyen földhözíuttattott földjén olyan magas volt a megterhelés, hogy az illető, akinek talán volt tíz pengője, de százzal tartozott, a tíz pengőt sem fizette le, mert úgysem tudott volna kötelezettségeinek megfelelni. Itt van egy eleven példa arra, hogy menynyire veszélyes a fizetési készség szempontjából is, h.a a fizetési képességet meghaladó kötelezettségekkel terhelnek valakit. (Egy hang balfelől: Természetesen!) Ha valakitől lehetetlen fizetést követelnek, akkor semmit sem fizet, {Ügy van! balfelől.) de ha a lehető teljesítését kérik tőle, alkkor megfeszíti minden erejét, hogy eleget tegyen fizetési kötelezettségéinek. Ha tehát semmi más szempont sem volna,, osak a legridegebb mértékbeli vett financiális és fiskális szempont, ez az egyetlen szempont is azt követelné, hogy ezekben a kérdésekben egy elfogadható rendezést múlhatatlanul és sürgősen keresztül kell vinni. (Csoór Lajos: Különben megmozdul az ország!) Nemcsak az ilyen irányú, nemcsak az Ofb. révén földhöz juttatottak kimozdítása, van most folyamatban, ihanem bekövetkezett immár az is, amit a ocuult év őszén tartott beszédemben előrelátva megjósoltam, hogyha a gazdaadósságok rendezését végleges rendezésnek állítja, he a t. kormány, — holott nem az — ez azzal a konzekvenciával jár, hogy bizonyos pénzintézetek és bankok most már megindítják az árverési pereket az eladósodott és nem védett gazdákkal szemben. Ez a szituáció tényleg bekövetkezett. Kénytelen vagyok utalni arra, hogy itt is igen nagy horderejű kérdésről van szó, mert 280.000 eladósodott gazda közül csak 80.000 a védett, 200.000 azonban nem védett. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Eckhardt Tibor: Tisztelettel kérek egyórai meghosszabbítást. F Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Eckhardt Tibor: Ha a bankok a miniszterelnök úrnak most legutóbb szerdán is Payr képviselőtársam interpellációjára adott válaszának azt a részét, amelyben a gazdaadósságok rendezését mint végleges elintézést állí! totta he, komolyan veszik, akkor joguk van elárvereztetni az eladósodott birtokosokat, mert a fennálló jogszabályok e 200.000 nem védett birtokossal szemben semmiféle kíméleti időt nem ismernek. Ismét konkréten akar am ide, a t. Ház elé hozni ennek a szituációnak a konzekvenciáit. Január első hetében, vagyis egy hét alatt összesen 450.000 pengő kikiáltási árban tűzetett ki ingatlanárverés Magyaror! szagon. Egy esztendő alatt 2 millió pengőt j szán a t. kormány telepítésekre, egy hét alatt ; pedig féilmillió pengő értékben licitálnak el ! gazdákat, akik bent vannak a birtokban, de I nem tudnak magukon segíteni.