Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-108
Az országgyűlés képviselőházának 108. vetésben erre a célra is meglehetősen szép öszszegek fognak rendelkezésre állani, tehát e téren is nagy lépéssel fogunk előrehaladni. A javaslat elbírálásánál tekintetbe kell venni azt, hogy Magyarország tőkeszegény agrárexport-állam, mein szabad tehát semmi féle olyan intézkedést, olyan mechanikai földosztást végrehajtani, amely az agrárexportot megzavarná, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon,) mert ha megroppan az agrárexportunk, annak ikárát ipari termelésünk is meg fogja érezni; hiszen a magyar mezőgazda«ági cikkek exportjából fedezik az iparvállalatok valutaszükséglétüket, a 'magyar mezőgazdasági export tehát szembenáll az ipari nyersanyagok importjával. Különben van egy intő példa is arra, hogy egy mechanikusan végrehajtott földbirtokreform milyen kárt okozhat. A kis Románia 1913-ban 42 millió métermázsa gabonát, kukoricát és babot exportált, ezzel .szemben most a kétszer akkora Nagy-Románia exportja csak 1927-ben érte el ezt az eredményt, különben mindig jóval alatta maradt. 1927-ben búzaexportja 6 millió métermázsa volt, szemben az 1913-beli 20 millió métermázsás exporttal. Azáltal, hogy e>z a javaslat a törpebirtokot, amely sok mesgyével a kisbirtok termésátlagát rontja, — hiszen a statisztikában azzal együtt szerepel — kisbirtokká fogja átalakítani, szerintem a kisbirtok terméseredményét is fokozni fogja, különösen akkor, ha ezt a szakoktatás megfelelő fejlesztésével fogjuk elősegíteni. (Ügy van! Ügy van!) r A hitbizományi javaslat tárgyalása alkalmával szó esett az egyes birtoktípusok jövedelmezőségéről s az egyes felszólalók szembeállították egymással a kis-, közép- és nagybirtokot. Az 1932-es üzemstatisztikai adatokat sorakoztatták fel, amely statisztikában azonban csak 24 kisgazdaüzem dolgoztatott fel, ezért én most 1933-as üzemstatisztikai felvételekre kívánom felhívni a Ház figyelmét, elsősorban azért, mert ezekből a telepítésre vonatkozólag bizonyos következtetéseket kívánok levonni. Az üzemstatisztikai adatok szerint 1933-ban a nyershozam egy katasztrális holdon a Dunántúlon a nagybirtokon 114 P 15 fillér volt, a kisbirtokon pedig 140 P 55 fillér, ezzel szemben az Alföldön az üzemstatisztikai adatok szerint a nagybirtok nyershozama 112 P 69 f volt, a kisbirtoké pedig 103 P 12 f. Ha pedig vidékenként külön-külön t nézzük az egyes birtoktípusok nemzetgazdasági jövedelmezőségét, azt láthatjuk, hogy míg a Dunántúlon a nagybirtoknak 64 P 23 f, a kisbirtoknak pedig 92 P 95 f a katasztrális holdankénti nemzetgazdasági jövedelme, ugyanakkor az Alföldön a nagybirtoké 74 P 92 f, a kisbirtoké pedig 70 P 02 f, tehát a Dunántúlon mindenütt jóval na. gyobb a kisbirtokok jövedelmezősége, illetve * azok nemzetgazdasági jövedelme, mint az Alföldön. Ebből két következtetést lehet levonni. Elsősorban azt, hogy az alföldi kisgazdák gazdálkodása jóval mögötte áll dunántúli gazdatestvéreik gazdálkodásának, másodszor pedig azt, hogy az Alföld száraz aridklimája mellett, a kötött talajviszonyok mellett feltétlenül előnyben van a nagybirtok. Ha tehát telepítünk, gondot kell fordítanunk arra, hogy olyan kisemberek kapjanak földet az Alföldön, akik kellő munkaeszközökkel, kellő^ igaerővel bírnak, hogy a szükséges mélyszántást el tudják végezni; ha pedig szövetkezeti alapon, bérlöszövetkezetek útján hasznosítunk valamilyen birtokot, akkor feltétlenül gondot kell ülése 193$ március 17-én, kedden. 329 fordítanunk arra, hogy ezek a bérlőszövetkezetek megfelelő gépi erővel is rendelkezzenek. Lerögzíteni kívánom, azonban ezekből az üzemstatisztikai adatokból leiszűr eredményként még azt is, hogy a nagy- és középbirtokok jövedelmezősége körülbelül konstans, nincsenek kirívó különbségek, ezzel szemben a. kisbirtokoknál óriási differenciálódás áll be. Ezt a differenciálódást csakis a szakoktatás kellő fejlesztésével lehet azután kiküszöbölni. Csak a mezőgazdasággal élehivatásszerüen foglalkozókat lehet ingatlanban részesíteni és itt vagy tulajdon vagy bérlet alakjában juthatnak földhöz az illetőik 1 . Akik tulajdon alakjában kívánnak földet kapni, lazoknak 30% előleget kell lefizetniük. Némely esetben azonban ez 25%-ra mérséklődik, így a nagyobb családoknál és a rokkantak esetében is. Azonkívül szükséges, hogy előlegezzék a műszaki munkálatok költségeit és megfelelő instrukcióval is rendelkezniük kell. Bérleti hasznosítás esetén pedig egy évi bérösszeget kell nekik biztosíték gyanánt lefizetniök, de itt is — nagyon helyesen — megvan a lehetőség arra, hogy egy félévi biztosíték is elegendő legyen. Ezt a differenciát azután a telepítési alap magára vállalta. A magyar nem szeret a falujából elmenni, elsősorban tehát arra kell törekedni, hogy a saját falujában egészítsük ki a törpebirtokos birtokát, s a saját falujában kell földhöz juttatni a megfelelő tőkével rendelkezőt. Elő fog azonban fordulni az is, hogy a saját lakóhelyén, a saját falujában nem áll rendelkezésre elegendő föld az illető számára, ebben az esetben fog sor kerülni tulajdonképpen a telepítésre. Ertem ez alatt azt, hogy más községbe, esetleg egészen más vidékre kell mennie a.z illetőnek. Itt feltétlenül gondot kell fordítani arra, hogy az illető, aki más vidékre települ le, lehetőiéig hasonló talajviszonyokra kerüljön, lehetőleg ne kerüljön kötöttebb földre, mint ahol eddig gazdálkodott. De vigyázni kell még arra is, hogy ne készen beépített gazdaságba jusson, mert a német telepítés példája mutatta meg, hogy a telepes sokkal jobban odaszokik, sokkal jobban megszereti azt a gazdaságot, azt az új telephelyet, iha annak felépítésében ő maga, is intenzíven közrennűködött. Általában a német telepítési törvényből sok tanulságot lehet levonni, sok olyan részletintézkedés van, amelyet a magyar telepítésnél hasznosíthatunk. Rendkívül érdekessége a német telepítésnek példának okáért az úgynevezett Zwischemwirtsehaft, amelynek célja az, hogy amennyiben kizsarolt, rossz földre kerülne a telepes, mielőtt tényleg a földhöz juttatják, mielőtt betelepítik az illetőt, egy-két évig intenzív gazdálkodást folytatnak rajta, erősen áttrágyázzák a földet, gyomirtó kultúrnövénygazdálkodást hajtanak végre rajta. Uj falu, új telephely létesítésénél gondot kell fordítanunk arra, hogy az új épületek magyar stílusban épüljenek, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) sugározzák mindenütt a magyar formát és a magyar jelleget. De nemcsak erre kell törekedni, hanem ugyanakkor arra is, hogy népegészségügyi szempontból is megfelelő rendezést lássunk. (Helyeslés.) Ezt talán úgy lehetne elérni, ha a telepítési alapból csak olyan házak építésére kapna a telepes kölcsönt, amely ezeknek a kívánságoknak teljes mértékben megfelelj Rendkívüli jelentősége van a törvényjavaslat ama részének, hogy a földmívelésügyi miniszter úr telepfelügyelőket helyezhet ki, amely intézmény hivatva van arra, hogy a te-
