Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

330 Az országgyűlés képviselőházának 1 lépes gazdák gazdálkodási színvonalát emelje. Ezt az intézményt talán a dán telepítés mintájára a szövetkezeti élettel, a szövetkezeti eszmével kellene szorosabb kapcsolatba hozni. Hiszen épúgy, amint nem hiányozhatik egy új faluban a templom, a községháza, véleményem szerint a szövetkezeti bolt sem hiányozhatik, mert csak úgy fognak azok az új^ emberek prosperálni, ha olcsón tudnak vásárolni, ha megfelelő áron kapnak termelyényt. Amint a dán Wirtschaftconsulent egyúttal a szövetkezet vezetője, nálunk is talán ez a telepfelügyelő lehetne egyúttal a szövetkezeti bolt, a tejszövetkezet, vagy más ilyen szövetkezet vezetője. Szépen gondoskodik a javaslat a középületek számára szükséges földterületről, de gondoskodik még a közös erdőről, a közös legelőről is, amelyről annakidején Sebess Dénes állapította meg, hogy a kisemberek gazdasági exisztenciájának legbiztosabb alapja. Itt azonban mégis egy kéréssel állok elő. Azzal a kéréssel, hogy egészségügyi szempontból ilyen új telephelyen lehetőleg artézikút fúrass ék. Természetesen ennek a víznek, ennek az Alföldön nagyon ritka kincsnek nem szabad felhasználatlanul elfolynia a Nirvánába, hanem fel kell használni esetleg kisebb halastó, vagy valami kisebb öntözés létesítésére. A telepes által lefizetendő előleg talán magasnak látszik, de ez egyúttal a legnagyobb garancia arranézve, hogy telephelyét nem fogja elhagyni. Különben is a legtöbb állam telepítési törvénye szerint a telepes által megfelelő előleg fizetendő le. Ha pedig a telepes nem rendelkezik pénzzel, akkor bérlet formájában földet kaphat és átmenet gyanánt ez lesz a földhözjuttatás előiskolája. Ebből a szempontból nagy jelentőséget tulajdonítok a földbérlő szövetkezeteknek, mert itt egyrészt középbérlet révén használhatók^ a nagybirtok majorjai, másrészt ez a középbérlet vezetheti a kisbirtokok gazdálkodását, a gazdálkodás színvonalát jó példájával emelheti. A szakértői vezetés mintegy predesztinálja arra, hogy ez a bérleti forma előiskolája leérvén a földhözjuttatásnak. Különösen fontos ez azért, mert így minden mesterséges beavatkozás nélkül a természetes fejlődés útján tudnak ezek a kisexisztenciák megerősödni. A magyar mentalitásnak megfelelően ez a szövetkezeti bérgazdaság parcellákba osztandó, mindenki az üzletrészek arányában kapjon földet, a föld termése pedig saját magántulajdona. A szövetkezet tulajdonképpen csak keret, amely arra szolgál, hogy a bérletet megszerezze, hogy az illető telepesek gazdálkodását helyes irányba ' vezesse. Emellett a rendszer mellett a kisbérlők nagybani béráron tudják megkapni a bérletet, eliminálódik, áthidalódik az a sokszor kellemetlen viszony, amely a kisbérlő és a nagybirtokos között keletkezhetik, másrészt pedig segítségére van a nagybirtoknak annyiból, hogy csak e^y ügyféllel, az Okh.-val kell szerződést kötnie. Tipikus példája egy ilyen jólmenő földbérlő szövetkezetnek hazánkban a mélykúti földbérlő szövetkezet, amely 756 taggal rendelkezik és már 12 éve bérli a vallásalapítvány ottani 6000 holdas birtokát. 195 kiló búzát fizetnek a, kisbérlők és a meglehetős magas búzaár ellenére prosperálni tudnak, vagyonosodnak, s a szövetkezet sorsa is jól megy. Mutatja ezt az, Ihogy 12 éven belül 17.000 pengőt tudott a szövetkezet tartalékolni és ezt a szövetkezeti eszméhez híven tagjai közt szétosztani. '. ülése 19

S6 március 17-én, kedden. Beszédem elején említettem, hogy a magyarságot az amerikai kivándorlás révén másfélmilliónyi vérveszteség érte. Azok a magyarok, akik kimentek Amerikába, azért mentek ki, azért dolgoztatott a bányákban, a füstös gyárakban, hogy pénzhez jussanak, hogy az ott szerzett pénzből Magyarországon földet tudjanak venni. f Örömmel állapíthatom meg, hogy ez a szándék, ez az akarat ma is megvan az amerikai magyaroknál. Mutatja ezt az, hogy a visszavándorlókat védő irodákhoz az utóbbi másfél évben 5475 amerikai magyar fordult ilyen kéréssel. Ez a javaslat tehát az Amerikában kint élő magyarság visszahozatala szempontjából is nagy eredményeket fog elérni. Tulajdonképpen még ez előtt a javaslat előtt kellett volna a mezőgazdasági szakoktatás kérdését megoldani, mert lehetetlen dolog, hogyha minden mesterségből kizárjuk a kontárokat, egyedül a mezőgazdaság legyen szabad préda. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Magyarországon 150.000 agrárlakosra egy mezőgazdasági iskola jut, Cseh-Szlovákiában 5*1, Svájcban 31*2, Magyarországon ipari és kereskedelmi islkolai tanáraink száma 1032, zeneiskolákban tanít 114 tanár, alsó- és középfokú mezőgazdasági iskolákban pedig csak 84. (Felkiáltások: Szomorú!) Szomiorú dolog, hogy Magyarországon, agrár államban az állam és a közületek

1 zeneiskolákra évente 300.000 pengővel többet költenek, mint alsó- és középfokú mezőgazdasági iskolákra. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. — Esztergályos János: A magyar nem élhet muzsikaszó nélkül! — Derültség.) Véleményem szerint a mezőgazdasági szakoktatás kérdését az elemi islkolától, a továbbképző népiskolától, az azelőtti ismétlőiskolától kezdve, meg kell oldani Feltétlenül szükséges mindezekben az iskolákban a gazdasági irányzat fejlesztése, de nemcsak az iskolák fejlesztése szükséges, hanem az is szükséges, hogy azokban tényleg szakképzett tanítók tanítsanak. Ha a statisztikát nézzük, láthatjuk, hogy az 1932—33. iskolaévben 5722 továbbképző népiskola volt, és ezeknek csak egynegyede volt gazdasági irányú, ha pedig azt a kérdést vetjük fel, hogy ezek közül mennyiben tanított szakképzett tanító, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy csak 54-ben, vagyis az összes iskoláknak csak egy százalékában tanított szakképzett tanerő. Szükséges tehát véleményem szerint egy mezőgazdasági szakoktatási törvény megalkotása, amely kezdve az elemi iskolától, az ismétlő iskolától, a továbbképző népiskolától, ezt a kérdést megoldja. Németországban a telepestől gazdasági iskola végzését követelik meg, Dániában pedig népfőiskola végzését. Mi ettől, sajnos, még igen messze vagyunk, s ezért céltudatos munkával, a gazdasági iskolák szaporításával igyekeznünk kell az elmulasztottakat helyrehozni. Szomorú dolog, hogy Magyarországon éppen a 20 holdon aluli kisgazdaságok gazdálkodása hagy hátra sok kívánnivalót. Hiszen a húsz holdon aluli birtokosok a statisztika tanúsága szerint a múlt évben is 70.000 katasztrális holdat hagytak ugaron. De nemcsak a gazdasági szaktudás fejlesztésére van szükség, hanem a szövetkezeti eszme fejlesztésére is. Laur professzor állapította meg, hogy a szakoktatásnak a szövetkezeti eszmével karöltve kell haladnia. Szükséges tehát a magyar gazdatársadalommal megkedveltetnünk a szövetkezeti eszmét, szükséges a telep-