Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

326 Az országgyűlés képviselőházának 1 érdekében egy ilyen kis douce violenee-szal a nagybirtokhoz hozzá lehessen nyúlni, a másik oldalon pedig kívánja, hogy a, kisembernek a község mellett levő veteményes kertjét esetleg házhely céljára ki lehessen sajátítani. Ez ia felfogás ellentétes, ez a felfogás antiszociális, én ehhez ia magam részéről sohasem járulhatok hozzá. (Helyeslés a jobboldalon.) Rátérek most még az Ofb.-foldek ügyére. Ez nem pártpolitikai kérdés, ennek az egyetemes magyar gazdatársadalom kérdésének kell lennie és az is. Különben Kállay Miklós tisztelt képviselőtársam beszédében rámutatott arra, hogy ez összefüggésben van a Kreuger-féle gyufakölcsöni ügyével, anélkül tehát ez de facto nem oldható meg. Ennélfogva nekünk ebben a kérdésben, ha véglegesen meg akarjuk oldani, mint ahogyan meg is kell oldanunk, elsősorban a külföldi hitelezőkkel kell megállapodást létesítenünk és a megállapodás perfektuálása után lehet ezt a kérdést megoldanunk. De különben is a kormányzatok ezzel a kérdéssel állandóan foglalkoztak. Ezt mutatja, hogy már a Károlyi Gyula-kormány 3200/1932., M. E. sz. rendeletével használati díjat állapított meg ezekre nézve és az olyan adósnál, aki a tőkét is akiarja fizetni, a tőketörlesztést is leszállította. De a Gömbös-kormány még tovább ment ezen a téren és a 11.700/1934. számú rendeletével további kedvezményeket is nyújtott. Ma is ez a használati díj van a gyakorlatban megvalósítva és ez országos átlagban számítva holdanként 12 pengőnek felel meg. Ez ma, a mai búzaárak mellett azokon a vidékeken, — és ezt hangoztatom, hogy azokon a vidékeken — amelyeket aszálykár, jégkár, vagy más elemi csapás nem ért, nem túlnagy teher, mert hiszen 70 kilogramm búzának felel meg. Mindenesetre érdekes, hogy Kállay Miklós igen t. képviselőtársam most jön ezzel elő, pedig annakidején, mikor ő miniszter volt, 1933-ban, az a 12 pengő több búzának felelt meg, mint ma. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ha tehát ma ez a kérdés aktuális, akkor merem állítani, hogy 1933-ban, tehát az ő minisztersége alatt, még aktuálisabb volt, mint ma. T. Ház ! Kállay Miklós igen t. képviselőtársam lekicsinyelte az egész javaslatot, azt mondván, hogy ez csak 3%-kal fogja a 8*5 millió hold kisbirtok területét nagyobbítani. T. képviselőtársam itt kardinális hibát követett el, amikor ezt megállapította. Nem nézte meg talán jól a statisztikát, mert a 8*5 millió katasztrális hold kisbirtok-terület nem az 1—20 holdig terjedő területeket foglalja magában, hiszen az ilyen nagyságúakra való kiegészítése a törpebirtokoknak a törvényjavaslat célja, hanem az 1—100 holdig terjedő területeket. A törvényjavaslat célja elsősorban a törpebirtokoknak kisbortokokká való kiegészítése, vagy tij kisbirtokok keletkezése. A képviselő úr adatai tehát tévesek voltak. Erre vonatkozó precíz adatokat azonban szintén kaphatunk, mégpedig 1934-ből. Az 5—20 holdig terjedő kisgazdaságok száma — tehát a tulajdon- és a bérleti gazdaságok száma — 3,227.300 katasztrális hold területtel. Ezekhez az önálló gazdaságokhoz kell tehát hozzáadni az újonnan keletkezett gazdaságok számát, s akkor kanjuk meg az egész törvényjavaslat eredményét, akkor tudunk reális megállapításokra jutni. Ha hozzáadjuk ehhez a törvényjavaslatban kontemplált 35.000 új birtokost, akkor 11%-íkal emelkedik az önálló gazdaságok száma, azok területe pedig 13%-kal. De 08. ülése 1936 március 17-én, kedden. mivel, — amint már mondottam — a törvényjavaslat nemcsak új kisgazdaságokat akar kreálni, hanem törpebirtokokat is akar kiegészíteni kisbirtokokká, ennélfogva tulajdonképpen nem 35.000 új kisbirtok fog keletkezni, hanem ennél jóval több, tehát nem 11% emelkedés fog előállani, hanem legalább 15, sőt talán 20%J.s. r T. képviselőtársam a telepítésre fordított. költséget is keveselte s nem vette tekintetbe azt, ho2v a megindulásnál a kormánynak tulajdonké- pen nem kétmillió pengő fog rendelkezésére állni, hanem ennél sokkal nagyobb összeg, mert mindjárt az első megindulásnál ott vannak a 15 millió pengő kölcsönön kívül még az adó- és illetékhátralékokból befolyó földek is, azonkívül ott van a kétmillió pengő. Ha tehát a telepítés megindul, akkor körülbei ál 30 millió pengő fog a kormány rendelkezésére állni. E mellett az államháztartás helyzete javul, ezt az évi hozzájárulást emelni is lehet. Erre mutat a »legalább« szó, — mert ez is ott van —amely azt jelenti, hogy ezt az összeget emelni lehet, ha a helyzet javul. Még egy szempontra, illetőleg az igen t. képviselőtársamnak még egy hibás megállapítására szeretném felhívni a t. Ház figyelmét. T. képviselőtársam azt mondotta beszédében, hogy a mezőgazdaságnál is éppen úgy, mint a városi házaknál, a tatarozási hitelt kellene megvalósítani. Nem vette azonban igen t. képviselőtársam tekintetbe azt, hogy a tatarozási hitellel a városi házak modernebbekké lesznek, így jobban lehet őket bérbeadni, nagyobb bér folyik be, tehát az adóban nagyobb bért lehet leírni. De még egy hibát követett el igen t. képviselőtársam. Azt mondotta ugyanis, hogy ezt a cselédházaikra is ki kell terjeszteni. Ügylátszik, elfelejtette azt, hogy a cselédházak adómentesek. Beszéde végén a t. képviselő úr azt mondta: válasszuk szét ebben az országban végre-valahára a lehetőt a lehetetlentől. Ez a javaslat a lehetőt kívánja megvalósítani, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és nem délibábos 20 vagy 40 falut akar építeni, hanem a reális magyar élet mezején akarja a kisexisztenciákat iszaporítani, azoknak az életlehetőséget biztosítani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az emberiség sorsa évezredek óta szoros kapcsolatban van a földdel. A föld megszerzésének vágya volt talán már a népvándorlásoknak és nem egy véres háborúnak is az indító oka. Napjainkban is azt láthatjuk, hogy nagy nemzetek expanzív törekvései a föld megszerzésére irányulnak, vagy gyarmatosítás vagy belső kolonizáció útján, míg a kisebb nemzetek fiaiknak a földdel való szorosabb kapcsolata révén kívánják meglévő birtokállományukat biztosítani. Nincsen olyan nemzet, amelynek mitológiájában a föld vezető szerepet ne játszana. Gondoljunk a germánok Herthájára, a görögök Geájára. Ezek a földet mindig szerető édesanyának mondták. Ezért mondotta annak idején Theophilaktos görög bölcs, hogy tisztelik és énekkel dicsérik a földet. Már a perzsák és a scyták is víznek és földnek átadásával vették birtokba a meghódított tartományt és a görögöknél is földrög átadása jelentette a behódolást. Ha a magyar történelemben utánanézünk, láthatjuk, hogy földmitoszú vonatkozás a magyar történelemben is fennáll. Hiszen már * mindjárt Árpád vezér vizet, füvet és földet kö-