Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

Az országgyűlés képviselőházának IC vetélt a meghódoltaktól. De történelmünk későbbi fejezeteiben is, az adományozásoknál is, a donationális statutióknál, a homo- regius kezénél fogva vezette be birtoka mesgyéjére az adományozottat és ott földet nyújtva kezébe, iktatta be birtokába. Talán legszebben, legpregnánsabban mutatja a magyarnak a föld iránti szeretetét az, amidőn az anyaföldet szülőföldnek nevezi. Természetes is a magyar lélekben a földnek ilyen mély és nagy szeretete, hiszen a föld a nemzettel együtt a haza, amelyet ápolni, amelyért harcolni mindannyiunknak első kötelessége. De a föld a néppel együtt as ország, amelynek javára dolgozni mindnyájunknak legfőbb feladata. Ilyen körülmények között természetesen a föld nem lehet áru, a föld nem lehet portéka, amely az egyszerű adás-vétel szerződései! szerint egyik kézből a másikba vándorolhat. (Ügy van!

r Ügy van! jobbfelől.) A föld sokkal több ennél, mert .az, akinek föld van tulajdonában, a '• haza egyrészét vallhatja magáénak. Aki tehát régi jusson, vagy e javaslat törvényerőre való emelkedésénél fogva földet fog birtokolni, annak kötelessége a meglévő földjét minél intenzívebben belekapcsolni a nemzeti termelésbe, az egyetemes magyar érdekeket szem előtt tartva. Mivel a föld és a haza fogalma már az ókorban is össze volt forrva, láthatjuk, hogy évezredekkel, évszázadokkal ezelőtt is a derék katonákat földdel kívánták megjutalmazni. A veszélyeztetett pontokon határőrtelepítéseket létesítettek. Ilyeneket létesített elsősorban Bizánc, amidőn 270.000 embert telepített le keleti határaira. De már előbb hasonló esetet látunk a római történelemben is. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a római történetben nemcsak katonai célt szolgáltak ezek a telepítések, hanem politikai célt is. Midőn a patriciusok kisajátították az ager publicus-t, olcsó munkaerővel tudták azt megdolgozni és midőn a tengerentúli gabona, az Egyiptomból, a Sziciliából, a gyarmatokból bejövő gabona a kisgazdák termelését tönkretette, termelésük többé nem vált rentábilissá, abbahagyták a földművelést és elmentek a városba plebejusnak. Ezáltal elveszett a legjobb római katonaanyag és állandó bizonytalanság támadt. Ennek levezetésére, ennek csillapítására azután a két Gracchus, Sulla és Julius Caesar Dél-Olaszországhan telepítettek le mintegy 170.000 katonát, minthogy azonban ezt a telepítést ők pénzügyileg nem alapozták meg kellőleg, összeomlott és ez az összeomlás magával rántotta a telepítőket is

% Az újabb korban Nagy Frigyesnél, a poroszoknál, a németeknél látunk nagy telepítéseket. Hiszen Nagy Frigyes a porosz lovagrenddel karöltve, mintegy 40.000 családot telepített le. Később a hűbériség megszűnése után pedig Posenben és Nyugat-Lengyelországban folytak ezek a nagyarányú német telepítések, célul tűzve ki a lengyelektől megvett földön a németek számát, <a németek erejét szaporítani. A világháború után is láttunk ilyen telepítéseket Németországban, r Lengyelországban, de katonai telepítéseket, határőrtelepítéseket látunk a körülöttünk lévő államokban is. Hiszen a jugoszlávok határaik mentén dobrovoljácokat telepítettek le, a csehszlovák állam pedig a legutóbbi 10 évben 22 légionárius községet telepített le a színtiszta magyar Csallóközben és ezeket még fegyveres erővel is ellátta. A telepítés hazánkban is már a honfoglalástól kezdve megindult. Ez a tevékenység három 8. ülése 1936 március 17-én, kedden. 327 korszakra bontható. Első az Árpádházi uralkodók telepítésének korszaka, második a Habsburgházi uralkodók telepítésének korszaka, és azután jön a harmadik korszak, a modern telepítés^ korszaka. Tulajdonképpen maga a honfoglalás is az ősi törzsszerkezet keretén belül véghezvitt nagyarányú telepítés volt. Meg kell állapítanunk azt, hogy Árpádházi uralkodóink telepítései mind katonai célt szolgáltak és rendkívüli zsenialitással voltak végrehajtva. Árpádházi uralkodóink sohasem telepítettek le valamilyen nemzetségbeli falut egy ugyanolyan nemzetiségbeli falu mellé, hanem azt a nemzetiségi falut mindig magyar falvak közé tették, így azután az ő telepítéseik beolvadtak a magyar nemzetbe. Ebből a szempontból kivételt képeznek a II. Endre által letelepített erdélyi szászok. Már a gyepük létesítése is katotnai célt szolgált, de Szent István, midőn behozta a rokonfajú besenyőket és bolgárokat, ugyanezt a célt kívánta szolgálni. Ugyanezt tette II. Géza a szepesi szászok behozatalával. IV. Béla viszont a kunokkal megerősödve kívánta leküzdeni a tatárveszedelmet. A mohácsi vész ós a 150 esztendős törökdulás után az Alföld elnéptelenedett vidékeit kívánták a Habsburg-uralkodók telepítéseikkel benépesíteni, tehát ők gazdasági célt szolgáltak. Azt a végtelen nagy hibát követték azonban el, hogy ők román mellé románt, szerb 'mellé szerbet telepítettek és így homogén nemzetiségi szigetek alakultak ki, amelyek azután az ország megcsonkításához nagymértékben hozzávezettek. Már Savoyai Jenő és gróf Mercy tábornok hajtottak végre telepítéseket, főleg DélBácskában, de a nagyobbarányú telepítések a XVIII. század közepe táján indultak meg. 1721ben, 1722-ben Württemberg'ből, Hessenből, Nassauból hoztak be telepeseket, akik már 1728-ban — ezt érdekes megállapítani — Dél-Bácskában csatornázásokat hajtottak végre, tehát földmeliorizációs munkálatokat folytattak. Nem is csoda, hogy ez a telepítés abban az, időben ilyen nagy arány okát vett, hiszen óriási kedvezményekben részesítették a beözönlő idegeneket. Példának okáért 1723-ban a »De impopulatione regni« című 103. számú törvény tizenötévi adómentességet, majd Mária Terézia 1763. évi pátensében hatévi adóimentességet, ingyen földet és ingyen házhelyet biztosított nekik, s amellett még instrukciót is adott. Egy-egy ilyen telepes abban az időben négy tehenet, két ökröt, két lovat, két disznót, egy szekeret, egy ekét, egy boronát kapott. Körülbelül 50.000 család jött így be főleg Romániából, Szerbiából, de jöttek Luxemburgból, Elzászból és Lotharingiából is. Mivel azonban már abban az időben is látták, hogyha teljesen vagyontalan kap földet, nem tudja kellőképpen megművelni, ezért már Mária Terézia is később 60—120 forint készpénzvagyon t követelt minden telepestől. II. József 1784-ben telepítési tanácsot állított fel és ő teljes vallásszabadságot, a legidősebb fiúnak katonai szolgálat alól való mentességet biztosított a telepeseknek. Természetesen így a kincstár, iparvállalatok, egyes nagyobb gazdák léptek fel telepítők gyanánt és rengeteg ember jött be. A modern állami telepítéseket tulajdonkeppen az 1894 :V. te. indította meg, amely célul tűzte ki a Székelyföld, az Alföld gyéren lakott részeinek megsűrűsítését, a magyar medencék összekötését. Sajnos, ennek a törvénynek pénzügyi fedezetei nem volt a kellő, és így 50*