Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

Az országgyűlés képviselőházának 107. másik helyen nincs meg — de ez mindig így lesz, amíg a magántulajdon elve alapján állunk, hogy akinek nincs, az azzal szemben, akinek van, valahogyan ilyen érzéseket táplál. Nagyobb aggályt látok én atekintetben, hogy a falu nagy nincstelen tömegei, a munkások, a napszámosok, a cselédek milyen szemmel fogják nézni azt a néhány kevés jobbmódút, akit ez a javaslat állami támogatással az ő soraikból kiemel. Hogyan fog gondolkozni az Alföldnek, pl. Békés megyének, a népe erről a 'kérdésről. (Sztranyavszky Sándor: Egyszerre nem lehet mindenkinek juttatni! Csak fokozatosan lehet!) Hogyan fog gondolkozni az az ezer és ezer munkanélküli kubikos egyes vármegyékben, ha azt látják, hogy amikor ott van ezer és ezer ember, akinek hetevő falatja sincsen, ugyanakkor egy-két embert állami támogatással, ezetleg az ő, nem tudom, hogyan kifizetett adójának filléreiből (Ügyvan! balfelől.) jobb helyzetbe fogunk hozni. (Sztranyavszky Sándor: Akkor senkitl) Nem! Majd leszek bátor rátérni arra, melyek azok a szociális intézkedések, amelyeknek meg kell előzni ök ennek a törvényjavaslatnak életbeléptetését és végrehajtását. Ez az én nagy aggályom; attól félek, hogy ez igen nehéz atmoszférát, hangulatot teremt majd a falvakban, amely igenigen ki lesz használható. Meg vagyok arról győződve, hogy képviselőtársaim, akik ismerik kerületeiket, akik ismerik falvainkat és népüket, nem fognak elmenni ezek mellett az aggályok mellett anélkül, hogy ne gondolkoznának rajta, hogy ezt megelőzni kötelességünk lenne. "Oe látok én egy másik elé^ulptlei.ségi fo

T rást is, hogy .tudniillik milyen különbség leszennek a javaslatnak juttatottj

ai és az 1920. évi földreform juttatott j ai között. Az 1920. évi földreform, — az előadó úrtól is hallottuk — nagy tömegeket juttatott, földhöz, habár — elismerem — levezetésében, az intézkedések végérvényes megtételében nem is bonyolíttatott le kellőképen. Sajnos, ezt elsősorban a gazdasági dekonjunktúra idézte elő, mert hiszen olyan magasan vétettek fel a kataszteri tiszta jövedelmek ós bizonyos bérek és törlesztések azok között a gazdasági viszonyok között, hogy azokat később mindig le kellett szállítani; elhibázottan, mint már oly sok más problémánál is, mindig későn, csak lassan futva az események után. Ezt az 1920. évi törvényt nagyon lebecsüljük, mert azt látjuk, hogy a falvakban ezeknek nem eredményes felépítettjei, hanem úgyszólván nyomorultjai vannak. (Ügy van! balfelől.) Méltóztassék meggondolni, milyen hatással lesz ezekre az, hogy őket tovább hagyjuk a bizonytalanságban, a nyomorúságban, abban az állapotban, hogy nem tudják teljesíteni azt, amit rajtuk követelünk, és ugyanakkor egy másik réteget, esetleg a falunak «okkal niódosabbjait juttatjuk^ jobb helyzetbe. Milyen ellentét lesz ez a két telepített között, milyen 'belső nyugtalanságot fog ez a faluban kiváltani! Többször akartuk levezetni ezt a kérdést, hiszen a Bethlen-kormány működésének vége felé, az úgynevezett Kreuger-ikölcsönnel kapcsolatban, a megoldási tervezet is megvolt, de a gazdasági válság bekövetkezése ezt is maga alá temette, mint nagyon jól méltóztatnak tudni. A Gömbös-kormánynak két évvel ezelőtt tett intézkedései azután valóban segítettek a haszonélvezeti jog megállapításával ezen .a helyzeten. ülése 1936 március 13-án, péntekéül. 317 Ez az 1920. évi földreform eredményeiben tényleg sok súlyos elintéznivalót hagyott még maga után. Ne méltóztassék azonban elfelejteni,, milyen más mentalitásból indult ki az a földreform. A forradalom és az ellenforradalom után jött, és mégis ügyének lebonyolítását nem a kormányra bízta, hanem a független bíróságot állította be az ügyek lebonyolítására. A forradalom és az ellenforradalom utáni kormány elég önzetlen volt, hogy túl tudott tekinteni a maga céljain, esetleg hatalmi aspirációin, el tudott tekinteni az (akkori zavaros időkben esetleg szükséges gyors bevágás lehetőségétől és a bíróságra hízta ezt a kérdést. Szinte a háta mögött van ennek az elhatározásnak, azt hiszem, egy gondolat, az, hogy az akkori kormány szükségesnek látta, hogy a háború, a forradalom és az elllenforradalom után független, nem függő helyzetben levő állampolgárokat teremtsen (Ügy van! Ügy van! balfelől.) szemben ezzel a mai javaslattal, amely sok vonatkozásban — még ott is, ahol 'megkerülhetné — nézetem szerint inkább függőségeket igyekszik kreálni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez így van!) A miniszterelnök úr a múltkor nyilatkozott itt arról, hogy nem szereti — ha jól emlékszem, azt a kifejezést használta, hogy utálja — a meghunyászkodó,, megalkuvó, függő helyzetet elbíró embertípust. En teljesen osztozom a miniszterelnök úrnak ebben a nézetében, de még valamit hozzá akarok tenni ehhez. En éppen olyan erkölcsi hibának tartom azt is, ha szegényeket, rászorultakat, nyomorultakat belekényszerítünk ilyen függő helyzetbe. (Ügy van! Úgy van! Taps a baloldalon.) Ha ettől óvakodnánk, azt hiszem, ennek a javaslatnak is sok szépséghibáját el tudnók törölni. (Eckhardt Tibor: Ezért készült! — Rassay Károly: Ez a célja!) Néhány általános természetű aggodalmamat adtam, elő az előbbiekben a javaslattal szemben. Ismétlem, a javaslat kereteit nem tartom kielégítőknek, a javaslat keveset nyújt, de jogfosztásban, örökös bizonytalanság teremtésében annál többet. Szociális és gazdasági, birtokpolitikai eredményei nem érhetik meg azt az áldozatot, amelyet fennálló jogrendünkkel szemben követel. T. Képviselőház! Áttérek most beszédem második részére, amelyben — amint mondottam — meg akarom indokolni, hogy a javaslatot mai kereteiben is miért nem fogadhatom el és miért nem azonosítom magamat vele. Amikor én ezzel a kérdéssel foglalkoztam, egy pillanatig sem tévesztettem szem elől, premisszának tűztem ki magam elé, hogy az 1920. évi földreformot véglegesen le kell zárni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Addig nem lehet hozzányúlni a magyar földhöz, aadig nem lehet a magyar népnek földet nyújtani, amíg ez a kérdés elintézve nincsen. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Eckhardt Tibor: A legelemibb logika követeli!) Mi, akik beszéltünk a magyar néppel, inkább félelmet tapasztaltunk nála minden földreformmal szemben. Nem azért, mintha a magyar nép nem lenne imádója a magyar földnek, hanem azért, mert fél attól, (Eckhardt Tibor: Megégette magát!) hogy az 1920. évi földreform követekzményeihez hasonlóan ezáltal is csak nehéz helyzetbe kerül. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Én tehát mindig premisszának tartottam az 1920. évi földreform végleges lezá-