Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

318 Az országgyűlés képviselőházának 10 rását és élhetetlennek, igazságtalannak, hibásnak tartom, hogy ma egy földbirtokpolitikai törvény hozzunk, ha az előtt, vagy azzal együtt ezt az említett kérdést le nem zárjuk. (Helyeslés half elől.) Én nagyon jól ismerem azokat a nehézségeket, amelyek ezzel a kérdéssel kapcsolatban ma jelentkeznek, tudom, hogy miért nem térhetünk le a hatvanszoros szorzószámról, ismerem az összes indokokat. De ezenfelül is tudok valamit; tudom azt, hogy ha valamit meg akarok csinálni, — már pedig ez olyan dolog, amelyet meg kell csinálni — azt minden nehézség ellenére is meg lehet esinaini. Hiszen, igen t. uraim, amikor mi ebben a képviselőházban először beszéltünk gazdaadósság-rendezésről, amikor először beszéltünk a valutáris kérdésekről és mindezekről a problémákról, olyan kolosszális aggályokat és lehetetlenségeket hoztak fel velünk szemben, hogy mindenki elborzadt és azt mondotta: ehhez csakugyan nem lehet hozzányúlni. És mégis mindez bekövetkezett. (Eckhardt Tibor: 1931ben a kamatredukeióra azt mondották, hogy az bolsevizmus és két év múlva megcsinálták!) Ezt is meg lehet tehát csinálni és ha mást nem, — hogy ezt a furcsa kifejezést használjam — egy végleges modus vivendit lehet teremteni ebben a kérdésben, hogy tisztán lásson végre az a szegény kisember, aki egy-két hold földet kapott azért, mert ka,tona volt, mert frontharcos volt, mert nem vesztette el a fejét a forradalmak alatt, mert a bíróság és közigazgatás kimondta rá, hogy derék, jóravaló, becsületes, jóravaló, szorgalmas ember, vagyis arra való ember, hogy földet kapjon. Ma pedig elveszik mindenét és — mert nem fizet — kimondják rá, hogy nem, derék, nem becsületes, nem szorgalmas, nem jóravaló ember. T. Képviselőház! Ebben a kérdésben végleges állapotot kell teremteni. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, ne áltassa magát azokkal a számokkal, amelyeket mint kinnlevőséget kezelünk ezen a téren. Küldje le próbaképpen, mondjuk, a Pénzintézeti Központ akármelyik revizorát, hogy az vizsgálja meg ezeket a kinnlevőségeket és meg vagyok győződve róla, hogy ez a revizor minden reális státusból azonnal törli ezeket. Nem tehetünk mi sem mást, minek áltatjuk magunkat, minek tartunk nyilván ilyen tételeket, mikor ebből csak forrása keletkezhetik hajainknak. Valahány képviselőtársammal neszeltem ebben a kérdésben, mind egy véleményen volt velem. (Dinnyés Lajos! A folyosón!) Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben ne lenne egységes a Ház állásfoglalása, méltóztassék t ezért megengedni, hogy azt kérjem, (méltóztassék következő határozati javaslatomat elfogadni (olvassa): »A magyar országgyűlés képviselőháza utasítsa a kormányt, hogy jelen törvényjavaslat törvényerőre 'emelkedésétől számított hat hónapon belül javaslatot terjesszen az országgyűlés elé, amelyben végleges intézkedéseket javasol az 1920:XXXVI.' tc.-ből folyólag földhözjuttatottak helyzetének végleges megállapítására. Az adott körülmények figyelembevétele mellett ennek a javaslatnak fel kell ölelnie nemcsak a méltányosan fizetendő haszonélvezeti és törlesztési díjaknak a megállapítását, hanem a hátralékoknak ugyancsak méltányos és a jelenlegi helyzetben teljesíthető feltelteiéinek megszabását. Mindenesetre törekedni kell arra is, hogy az említett földhözjuttatottak tulajdonjoga minél előbb végleges megoldást nyerjen és ebben a tekintetben biztonságos 7. ülése 1936 március 13-án, péntekem,. > helyzet álljon elő. Ezen javaslat megtételéig az ezzel ^kapcsolatos végrehajtások és kitelepítési eljárások felfüggesztendők, a már kitelepített ingatlanok pedig lehetőleg a régi juttatottnak adandók vissza.« (Egy hang jobb felől: Miért nem adta be hét év előtt?) Azt hiszem, t. Képviselőház, ennek a javaslatnak — hogy egyszerű kifejezést használjak — csak népszerűsítését szolgálnék, ha felszolítanók ezzel kapcsolatosan a kormányt, hogy ebben a tekintetben tegye meg azokat a javaslatait, amelyekkel a dolgot előbbre viheti. (Az ülésterem világítása elhomályosodik. — Eckhardt Tibor: Jövel sötétség! — Derültség.) T. Képviselőház! A 46. § 2. pontja foglalkozik a házhelykérdéssel. Kimondja, hogy az ingatlanok felhasználása tekintetében különös gondot kell fordítani arra, hogy bizonyos kategóriák házhelyet szerezhessenek. Mindnyájunk egybehangzó véleménye, — az előadó úr is hangsúlyozta — hogy az 1920. évi földreform legsikerültebb alkotása a házhelyek létesítése volt. Kérdem, miért nem ezen az úton indulunk meg ma is? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Kérdem, hogy azt a hallatlan és örvendetes népszaporulatot, amely országunkban van, miért nem ezen az úton igyekszünk levezetni 1 Falvakat alapítani: nagy szavak, nagy gondolatok, lehet, hogy nagy tettek is lesznek ... (Zaj a jobboldalon. — Sztranyavszky Sándor: A képviselő úr is méltóztatott akarni falvakat alapítani! — Rassay Károly: Nem tud majd elnökölni, ha nagyon résztvesz a vitában!) Számítottam erre a közbeszólásra. Friedrich István képviselőtársam volt ott a jelölt és egy céduláját elibém tették, amelyben azt mondta, hogy kétezer falut kell ebben az országban telepíteni. Erre én szerényen megjegyeztem, hogy boldog lennék, ha húszat tudnék telepíteni és talán a miniszter úr vissza fog emlékezni arra, hogy nem voltam még három hónapos miniszter, amikor azoknak a földeknek igénybevételére, amelyek bankok kezén vannak, amelyek a kincstár kezén vannak, amelyek tehát azonnal elérhető földek, megtettem azonnal javaslatomat, ezeknek egy gyors, sofort-akció keretében telepítésre való felhasználása érdekében. (Zaj a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Diszkreditált szó! — Rassay Károly: 1931-ben indítványoztuk a 33-as bizottságban és leszavazták az urak!) Ezt a házhely akciót, úgy látom, mindnyájan helyeselni méltóztatnak. De t. képviselőtársaim, valahogy jobban át kell tekinteni ezt a törvényjavaslatot, mert bár ez sok^ megkötöttséget szül, mégis olyan irányítást kell belevinni ebbe a törvényjavaslatba, hogy a házhely tényleg ott legyen, ahol meg akarjuk kapni, nem lehet. Hiszen úgy tudom, 92 nagybirtokos földjét fogjuk elvenni. Nem valószínű, hogy 3600, vagy 3800 község házhelyigényeit ebiből ki tudjuk elégíteni. Szabad forgalomból is vásárolunk „hozzá, de vájjon ezeket a területeket megfelelő helyen vásároljuk-e, község közelében vásároljuk-e, házhelyre alkalmas területek lesznek-e ezek. En ennél a kérdésnél sokkal tovább mennék, mint a javaslat. Én igenis a magyar ember, a magyar földmíves, a falusi ember emberi jogának tekintem azt, hogy ahol ő él, családot alapít, dolgozik, ott házhelyre tehessen szert. Ezt az emberi jogot ; szeretném kodifikálni ebben a törvényjavaslatban és ehhez feltétlenül megadnám mindenre való tekintet nél-