Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

308 Az országgyűlés képviselőházának 107, templom, 37 imaház, 53 paplak, 700 különböző közös épület és ebből a telepítési akcióból még 468 kilométer út is épült; alagcsöveztek 59.000 hektár területet, más módon megjavítottak 7500 hektárt és ültettek 650.000 gyümölcsfát. Túlnyomólag arra törekedtek, hogy egészséges kisgazdaságok telepíttessenek, a telepeik zöme 10—30 hektáros parasztgazdaságok, ezekre esett a betelepített területeknek 81%-a. Az átlagos telephely-nagyság az állami akcióban 16*1 hektár volt. Magán tel építés is volt, melyre vonatkozólag Poroszország 1891 július 7-én hozott törvényt. Ez a m agán telepítés 218.820 hektár területen 23.781 járadékbirtokot alapított. Az álagos nagyság 9'2 hektár. A világháború szerencsétlen befejezése után Németország és Németországban Poroszország egészen új helyzet elé került. Azok a területek, ahol Poroszország ezt az említett törvény alapján lefolytatott telepítési akciót keresztülvitte szép sikerrel» — német nemzeti szempontból mindenesetre sokkal kevesebb sikerrel, mint gazdasági szempontból — lengyel főhatóság alá kerültek. Természetes dolog, hogy a^ lengyeleknek legelső dolguk volt a betelepült nénieteket kitelepíteni, úgyhogy megindult egy áradat Nyugat-Poroszországból és Posenból a megmaradt német területek felé. Gyarapította ezt a német beáradást azonfelül a Balti-tartományokból szintén kiűzött német lakosság. Az Oroszországból alakult határállamok, a »E-and Staaten« szinte ontották ugyancsak a német lakosságot Németország felé. Most már nem volt pusztán porosz (kérdés, hanem egyenesen birodalmi kérdéssé, a németség kérdésévé vált a menekülőknek valamiképpen való elhelyezése, úgyhogy a birodalom a telepítési politikát kénytelen volt új alapokra fektetni. Ezért az 1919. évi augusztus 11-i birodalmi telepítési törvény már mint birodalmi ügyet szabályozza a telepítést. Sajnos, azonban ez a törvény csak kereteket adott, mert a végrehajtást az egyes államokra bízta s az egyes államokban azután a partikuláris érdekek különlegesen érvényesülvén, inkább városi irányba terelték a lakosság elhelyezését, annál inkább, mert a munkáspártoknak inkább érdekükben állott a városi proletariátus megduzzasztása. így történt, hogy az összeomlástól kezdve 1932-ig a német birodalomban városi építkezésekre és általában^ építkezésekre 9 milliárd márkát, mezőgazdasági telepítésre mindössze 1 milliárd márkát fordítottak. A harmadik birodalom most azt a jelszót adja ki: »Das Dritte Reich wird ein Bauernreich sein, oder es wird untergehen«, (Malasits Géza: Es wird untergehen! — Mozgás a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Ne féljen!) úgyhogy most a parasztság letelepítésére sokkal nagyobb összeget és gondot fordít. Annak ellenére, hogy némi fennakadás volt a mezőgazdasági telepítésben, 1918-tól 1935-ig 1,341.000 hektár területet vásároltak meg telepítés céljára. Különösen nagy gondot fordítanak a Németországban nagy területet elfoglaló terméketlen, vadvize® és kiszáradt földek javítására. A magán-talajjavítási költségekhez az^ állam hektáronként 300 márkával járul hozzá. Tekintve azt, hogy a javítási költségek hektáronként 600—800 márkát tesznek ki, méltóztatik látni, hogy az^ állam a talaj javítási költségeknek igen jelentékeny részét magára vállalta. Kapcsolatot teremt Németország az adósságrendezés és a telepítés közt is. Németorülése 1936 már dus 13-án, pénteken. szagban ugyanis éppen úgy, mint nálunk, bekövetkezett, hogy az adósságrendezés inkább megakadáyozta a birtokforgalmat és ezzel kapcsolatban a telepítést is. 1934-ben azután egy birodalmi törvény a kisgazdák, általában a mezőgazdák részére a szanálási hitel fenntartását attól tette függővé, hogy az adósságrendezésbe bevont birtok egyrészét eladják! Ez ugyanaz, amire a mi törvényjavaslatunk; is tendál. A telepítési akció eredménye Németországban az, hogy a háború után 67.000 családot, kereken 290.000 embert juttattak új telepes gazdaságba. Ha a háborúelőtti akciót is figyelembe vesszük, a közel öt évtizedes német telepítési tevékenység 115.000 új telepes családdal, 520.000 fővel erősítette a német parasatosztályt. A telepítés pénzügyi lebonyolítását is érdekes figyelnünk, mert a pénzügyi lebonyolításon fordul meg a kérdés. A pénzügyi lebonyolítást ^hitelintézetek látják el. Ezek az intézetek részben közpénzekből nyernek táplálást, résében pedig törvényes 'felhatalmazást kaptak olyan pénzügyi műveletek lebonyolítására, amelyek pénzforrásokat nyitottak az illető pénzintézetek számára. Az alap hosszúlejáratú hitelt nyújt a telepeseknek, s a mellett berendezési hitelt is nyújt részükre. A háború előtt és azután még a háború után is alnémetek hosszabb ideig luxustelepítéseket végeztek, mert hiszen pénz állott rendelkezésre bőven. Most a telepesek szolgáltatásait az új üzemeik gazdasági teljesítőképességéhez mérik. Kevesebb fényűzéssel, több realitással dolgoznak. Még egy szempontból kell ismertetnem a német telepítési akciót. Felmerült tudniillik nálunk is, és fel fog merülni ezentúl is, a vita során valószínűleg szó lesz arról, hogy a kisbirtokos paraszt hajlamos a^ gyermekáldás korlátozására. A német népszámlálás azonban egészen más eredményeket mutat. Az 1933. évi német népszámlálás szerint a 100 hektáron felüli birtokú parasztosaládok közül — majd beszélek a 100 hektáron^ aluliakról is — gyermektelen mindössze 12 százalék,, egy gyermekkel 14 százalék, két gyermekkel 21, százalék, három gyermekkel 18 százalék, négy gyermekkel 11 százalék rendelkezik és ötgyermekes család 21 százalék van. Ha most a sokkal kisebb birtoktípusokra megyek át, akkor azt látom, hogy a félhektártól két hektárig terjedő birtokoknál az ötgyermekes és még népesebb családok arányszáma 28 százalék és ez az arányszám a 2—5 hektáros birtokoknál egészen 30 százalékig emelkedik. T. Képviselőház! Ezzel igyekeztem az előttünk fekvő javaslatot részben történeti, részben pedig világhelyzeti megvilágításba helyezni. Most rátérve a törvényjavaslatra, ki kell emelnem elöljáróban azt, hogy a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló előttünk fekvő törvényjavaslat helyes megítélésénél nem lehet szem elől téveszteni azt, hogy a javaslat a címében megjelölt tartalommal szervesen illeszkediik bele egy átfogó, egészséges magyar birtokpolitikai rendszerbe. Kapcsolatban áll a javaslat a gazdaadósságok rendezéséről, továbbá a hitbizományról szóló törvénnyel is, amelynek egyes rendelkezéseire a jelen javaslat több helyen kifejezetten utal is. De hozzátartoznak ehhez az átfogó, egyetemes birtokpolitikához azok a kormány által előkészített további rendelkezések is, amelyek az Alföld