Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

3Ö6 Az országgyűlés képviselőházának 1( honosításáról, amely a bukovinai csángókra nézve tette lehetővé, hogy amennyiben visszatelepülnek, »azonnal honosságot nyerjenek. A (bukovinai csángók tudvalevőleg Székelyföldről menekültek ki a XVIII. század végén, ezeknek tehát magyarországi lakosok voltak az őseik, ellentétben a moldvai csángókkal, akik pedig a honfoglalás előtti magyarság maradványai. Azután következik ia magyar törvénytáriban az 1894 :V. te. a telepítésről. Hárommillió forintot bocsátott ez a törvény ,a földmívelésügyi miniszter rendelkezésére telepítés céljaira, amely összegből házépítési kölcsönöket, továbbá birtotkvásárlás, talajjavítás céljaira szolgáló kölcsönöket adtak. A kedvezmények és a telepítési költségek azonban csak a kamatokból voltak folyósíthatok. Inkább irányelveket szabott ez a törvény a telepítésre, kevés eredménye volt a magán telepítés terén. Egy érdekes adatot tudok itt felemlíteni: amikor t. i. a nagyváradi káptalan Üjirász községet telepítette. Ez igen szerencsés telepítés volt, amennyiben tíz év alatt ennek a telepes községnek a lakossága éppen megkétszereződött. A történelem folyamán többször említett tervezet azután a Darányi Ignác-féle 1909-i törvényjavaslat, amely 368 §-ban kívánta szabályozni a telepítést, az ingatlan feldarabolást és egyéb birtokpolitikái intézkedéseket. Ez a javaslat 120 millió koronát kívánt 12 év alatt igénybevenni a pénzügyminisztériumtól. A nagyszabású akció, sajnos, főként éppen pénzügyi okokból megbukott, nem lett a javaslatból sohasem törvény. Egyébként is ma már ez a javaslat több tekintetben meghaladottnak tekinthető, mivel a javaslat 368 §-ának körülbelül a fele olyan intézkedésekből áll, amelyek a mai viszonyok között már nem alkalmazhatók, vagy a végrehajtási utasításra tartoznak. Egy nagyszabású szervezetet kívánt ez a javaslat létesíteni Országos Telepítési Tanács néven, ezenkívül kerületi telepítési felügyelőségeket, szabályoznli kívánta a kishaszonbérlők társulását, az ingatlanfeldarabolást, amely kérdésekre vonatkozóan a mostani törvényjavaslat egészen más rendelkezéseket tartalmaz. így jutottunk el Magyarországon egészen az 1920. évi földbirtokreformig, amellyel későbben kívánok foglalkozni. Most csak röviden ismertetni kívánom egyes idegen államokban a telepítésre vonatkozólag tett törvényhozási intézkedéseket. Kezdem Bulgáriával. Bulgária nem ismer nagybirtokot; ennek ellenére 1922-től kezdve pénzügyileg meglehetősen jól alátámasztott állami akcióval folytatja a telepítést és pedig azért, mert Bulgáriában 1922-ben a magánkézen lévő birtokok mindössze 48%-ot tettek ki; 25% a községeké volt, 8% az államé, a többi pedig egyéb testületeké. Az állam hozzányúl a magánosok kezén lévő és a 300 dekáron felüli területekhez is — a dekár a hektárnak tizedrésze — és ezeknek a kisajátítási árát megállapítja á háború előtti 10 év átlagárában, amelyből azonban fokozatosan 10—50%-os csökkentést hajt végre a kifizetésnél. Dániáról talán azt gondolnók, hogy ott nines telepítésre szükség. Van szükség rá. Az 1924 március 29-i törvény,, t amely a kisgazdaságok berendezéséről szól, lehetővé teszi, hogy a kisgazdák állami kölcsönt kapjanak gazdaságuk intenzívebb berendezésére. .Észtország egészen orosz módszer szerint '. ülése 1936 "március 13-án, pénteken. hajtotta végre a földreformot. Minden nagybirtokot felszerelésével együtt kisajátított kártalanítás nélkül. A földért kártalanítást nem adott, mindössze az ingatlan felszerelési értekének 10%-át térítette meg Olaszország telepítési akciója egészen különleges. Olaszország tudniillik a háború előtt népszaporodási feleslegét tengerenetúli kivándorlással helyezte el. Most a belső telepítést igyekszik előmozdítani és Kyrenaika gyarmatosítását. A belső telepítés lebonyolítására külön bizottság alakult a minisztériumok és a fasiszta párt bevonásával. Céljuk az, hogy lehetőleg talajjavításra neveljék rá az olasz földmíveslakosságot, ezért az állam a talajjavítást meglehetősen erősen támogatja és alátámasztja s új városi telepítéseket igyekszik az olasz kormány keresztülvinni. Jugoszlávia telepítési törvényei és akciói erősen belevágnak a magyar húsba. Már 1919 február 25-én 'kibocsátottak egy királyi rendeletet, amely megkezdte elsősorban a Magyarországtól elragadott területet a nagybirtokok kisajátítását, minden nagybirtokot és hitbizományt feloszthatónak nyilvánítván. A minimum 100—500 hold, a szerint, hogy haszonbérbeadott vagy sajátkezelésű birtokról van-e szó. Elsősorban igényjogosultak azok, akik Szerbia oldalán harcoltak a háborúban, a dobrovoljáeok s egynek-egynek annyit adnak, hogy egy család megélhessen. Érdekes a jugoszláv földbirtokreformnak, illetőleg telepítési akciónak az a rendelkezése, hogy a Dél-Szerbiába települők ingyen vasutat és hajót kapnak családjuk^ jószáguk és eszközeik átszállítására, ingyen építkezési anyagot kapnak az állami és községi erdőkből, ingyen legeltetést a községi legelőkön, vámmentes behozatalt biztosítanak gépeik, eszközeik és vetőmagvaik részére s hogy három évig teljes állami és községi adómenetességet kapnak az új telepesek. A végleges földbirtokreformot azután Jugoszlávia az 1931. évi június 19-i törvénynyel oldotta meg. A birtokmaxtimumot is megállapítja Jugoszlávia. A birtokmaximum egészen különböző: Dalmáciában 87 katasztrális hold, Dél-Magyarországon pedig a birtokok különböző fekvése szerint 521—869 katasztrális hold, a szerint, hogy a birtokhoz milyen gazdasági épület, esetleg park, bánya, vagy halastó tartozik. A kártalanítás a kataszteri tiszta jövedelem százhatvan szorosa dinárban, ami meglehetősen alacsony ár, ebből is a III. ' és IV. osztályú földeknél 20%-ot, az V. és VI. osztályú földeknél pedig 50%-ot levonnak. A 802 nagybirtokból, amennyi a jugoszláv földreform alá esett, 276 volt Dél-Magyarországon, 173 pedig Horvátszlavonországban. A jugoszlávok kisajátítottak összesen 875.823 hold mezőgazdaságot, 770.000 hold erdőt, 386.000 egyéb területet, összesen 2 millió katasztrális holdat. A kisajátított mezőgazdasági birtokokból 480.000 hold úgynevezett külföldieké, vagyis magyaroké. Lengyelország földbiirtokreformja- a kártalanítási ár megállapítása szempontjából érdekes. Lengyelország elsősorban az önkéntes parcellázásra építi földbirtokreformját s évenként 200.000 katasztrális hold föld igénybevételére számít. Abban az esetben, ha önkéntes felajánlás ilyen mennyiségig nincs, akkor a különbözet kisajátítására is jogot kapott az állam. Különböző kerületi ési járási földhivatalok vannak, szóval hatalmas apparátus működik, — drága apparátus — amelynek legfőbb fóruma