Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

20 Az országgyűlés képviselőházának 9\ módja szerint az ügyet és amennyiben hibákat talál, a maga határozatait közmegelégedésre fogja meghozni. Sajnos, nem ez történt. A földinívelésügyi minisztérium a vizsgálatot megtartotta, illetőleg egy másik erdőigazgatóság vezetőjére bízta. Az eredmény az lett, hogy a panaszos munkásokat elbocsátották, a főbűnöst pedig egy szerű ímegintésre ítélteik. (Propper Sándor: A régi módszer!) Ezekben a panaszokban pedig nagyon sok különös és kellemetlen dolgok vannak. Legyen szabad ebből a körülbelül 30 pontból álló panaszból csak egynéhányat kiragadnom. Azt mondja az egyik, hogy a MagyarBelga Részvénytársaság harminc hordó adómentes benzint szállított Majlátra, a ben?:mkútba. Ez -a, szállítás engedély nélkül történt. Az adómentes benzin ára akkor kilogrammon-. ként 23 fillér volt, ia nem adómentes imotalkó ára pedig kilogramimonként akkor 56 fillér volt. A pénzügyőrök lepecsételték a kutat és a Magyar-Belgával az adómentes benzint kiszíva tty áztatták. Valószínű, hogy ez esetben a kincstárnak a drágább motalko-árat számlázták ós az árdifferencián a Magyar-Belga Részvénytársaság az illető erdészeti tisztviselővel megosztozott. Másként nem tudnám megérteni ennek az eljárásnak az okát. Hogy valami ilyesimi történt, ezt az is bizonyítja, hogy MZ ifi. Fülöp Zoltán nevű erdészeti segédimérnök, aki mindig elsősorban szerepelj a kérdésben, Lamos Lajos és Schwarcz Miklós motorvezetőket megfenyegette azért, mert azt hitte, hogy a pénzügyőrségnél a feljelentést ők tették meg. Ha valaki összejátszik egy céggel valamely kincstári üzemben és ott bizonyos adócsallásti követtek el, azonkívül pedig még a kincstárt is súlyosan megkárosították, s ha ezt egy alkalmazott feljelenti, ez fenyegetéssel, 'büntetéssel és elbocsátással jár. A legsúlyosabb büntetés jár ezért, ahelyett, hogy megjutalmaznák és kitüntetnék a becsületes alkalmazottat, aki a magyar kincstári erdőt védte meg azáLta>J, hogy ennek a piszkos dolognak leleplezésére vállalkozott. Van itt még ezekben a panaszokban egynéhány igen érdekes dolog. Azt mondj egyik panasz, hogy a majláti sorompóőrszolgálatot egy süket, nyugdíjas csendőr, Zaj Mih'tly látja el és sokszor meg kellett állni a motoroknak, mert a sorompó nem volt leeresztve. A szegény süket ember nem hallja meg a jelzéseket. Egy másik vádpont azt mondja, hogy a majláti műhely munkarendje nincs gazdaságosan megszervezve, ott olyan dolgok történtek, amik az üzemnek felesleges kiadást jelentenek. Megtörtént, hogy egy kis motor, amelynek az ára közforgalomban cirka 5—600 pengő, a kincstárnak cirka 5000 pengőjébe került a szervezetlen munkabeosztás következtében. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szolnok! — Propper Sándor: A szolnoki tűzoltólétra!) Nemlétező munkások neveivel bérjegyzéket készítettek, a bérjegyzéken elszámolt összeget Fülöp Zoltán vette fel. Hogy milyen célra, az nem került nyilvánosságra. Az esetet Ragyina János pályafelvigyázó jelentette. Leltári épületfát hulladékfa gyanánt adtak el és a hiányzó fát Fülöp Zoltán kerítésjavítás címén számolta el. így mennek tovább ezek a panaszok. Van itt egy nagyon érdekes pont, A Trauer'. ülése 1936 február 26-án, szerdán. cég egy Kaffka Zoltán nevű miskolci iparos útján az erdőigazgatóságnak egy próbamotort szállított. A motort nem vették meg, azonban a megtekintés alatt a motor alkatrészeit kicserélték és kicserélt alkatrészekkel adták vissza a motort az illető cégnek, amely ezt természetesen nem fogadta el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Közszállítás!) Azok az adatok, amelyeket itt elmondottam, a kezeim között vannak, tanuk is meg vannak nevezve, úgyhogy egészen pcitos, precíz vizsgálatot lehet tartani. Nagyon érdekes az js, hogy beszéltem a miskolci, lillafüredi erdőigazgató úrral is ebben a motorkieserélési ügyben és ő elmondotta, hogy a szállító cég megkapta az általa^ követelt 600 pengőt. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy mikor adta a szállító cég ezt az elismervényt, beismerte, hogy nem akkor, amikor a szállítás, illetőleg az alkatrészek kicserélése ; történt, tehát nem két évvel ezelőtt. Tudomásom szerint néhány hónappal ezelőtt az ügy még nem volt elintézve, csak amikor hí're ment annak, hogy kezemben van az ügy, akkor igyekeztek némi rendet csinálni. Mondom, az igazgató úr nem is tagadta azt, hogy ez az elismervény egészen friss keletű. A visszaélések egész sorát lehetne^ még felsorolni, amelyekkel az erdőigazgatóságot vádolják. Egy másik eset. Szőts erdőtanácsos 1934ben az előbbi feljelentés után jegyzőkönyveket vett fel és Lamos Lajos, Földesi Gyula, Tires József, Szúnyog Sándor, Szirák István, Bódis Béla és Vravecz Dezső alkalmazottakat állásuk elvesztésével való fenyegetéssel akarta kényszeríteni a feljelentés visszavonására. Ezekben az ügyekben tehát éppen a felettesek, az illetékes egyének, akiknek a piszkos ügyek tömkelegében el kellett volna jármok és példát statuálni, hogy az ország pénzével hogyan nem szabad gazdálkodni, megfenyegették az alkalmazottakat, amiért panaszt mertek tenni. így megy ez végig az egész vonalon. Még egyetmást kénytelen vagyok elmondani. A munkások megszolgált órabérét Fülöp Zoltán seigéderdőmérnök utólag megcsonkítja és azonkívül rettenetes durván és gorombán bánik becsületes, családos, kifogástalan szakmunkásokkal. Amikor az erdőigazgató urat megkérdeztem, hogy miért üldözik Lamos Lajost, aki tudomásom szerint kifogástalan elsőrendű szakember, akkor azt mondta: nem hiszi, hogy üldözik, de azt elismeri, hogy Lamos Lajos olyan kitűnő szakember, aki párját ritkítja. Ezzel a Lamos Lajossal történt meg, hogy Fülöp Zoltán az utasok füle hallatára — hogy a bánásmódra is rámutassak — azt mondta: úgy belerúgok, hogy ötszáz kilométernyire az orrán fog csúszni«. Az utasok elégedetlenkedtek, zúgolódtak emiatt a piszok, durva bánásmód miatt, r Megemlítem még

1 azt, hogy az erdei munkások azokban a hideg, esős téli napokban, aminő az idén számtalanszor előfordult, reggel kifelé, távoli munkahelyükre, nyitott kocsin utaztak, hazafelé, este, ezek a nem valami nagyon jól fizetett munkások, akik legfeljebb 2.50—3 pengőt keresnek naponta s akik nem olyan túlságosan jól táplált emberek, a nehéz munka után átázva, átfázva, ugyancsak nyitott kocsin utaztak hazafelé ugyanakkor, amikor harmadik osztályú kocsik a vonathoz kapcsolva üresen futnak a vonalon. Ha azokban