Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1936 március 12-én, csütörtökön. 271 gyógykezelésének ellátása kötelessége. A szegény betegek gyógykezelésének ellátását tartsa tehát legalább is olyan fontosnak, mintha jómódú és jól fizető betegek ellátása lenne hatáskörében. Ez egy orvos ambícióját tökéletesen kielégítheti, mert nem válogathat a betegek vagyonossága szerint. Ellenben ennek ellenértékeképpen azt kérném a t, belügyminiszter úrtól, hogy ha nem is most, — bár szerettem volna már ebben a törvényjavaslatban látni — de a költségvetésben gondoskodjék arról, hogy magasabb illetményt kapjanak a tisztiorvosok, és a tisztifőorvosok, mint amekkorát ez a törvényjavaslat kontemplál, mert hiszen ezt az orvos megélhetése szempontjából túlalacsonynak találom. Szeretném,, — ha már ez a kérdés ebben a törvényjavaslatban felmerült — hogy a tisztifőorvosok és a tisztiorvosok magángyakorlatának eltiltásánál ne álljanak meg e törvényjavaslatnak ezen rendelkezésénél, hanem szíves figyelmébe ajánlom a t. belügyminiszter úrnak, hogy igyekezzék mint a kormány tagja ugyanezt az elvet keresztülvinni más miniszterek hatásköre alá tartozó állami hivataloknál is. Ertem ezalatt például azokat a mérnököket, akik állami szolgálatban teljesítenek hivatást, értem ezalatt azokat a jogászokat, akik ugyancsak állami hivatalban vannak, értem azokat a vegyészeket és mindazokat a más foglalkozási ágakhoz tartozókat, akik szintén állami szolgálatban állanak. Nemrégiben, talán egy félévvel ezelőtt nyert megállapítást egy botrányper tárgyalásakor, — azt hiszem, t. képviselőtársaim majdnem mindnyájan emlékeznek még rá — az Imperial Vegyészeti Gyár nagy botrányperének tárgyalásakor, hogy ugyanazok a Máv.-vegyészek,. akik hir vatva lettek volna ellenőrizni a Máv. szállítóinak a gyártmányait, ugyanazoknak a cégeknek, amelyeknek a Máv. részére történő szállításait ellenőrizni lettek volna hivatva, privát munkálatokat végeztek. Természetesen ilyenkor nem lehet szó arról, hogy szabadon teljesíthetik az ellenőrzést, hanem természetesen olyan befolyások tudnak érvényesülni, amelyek az államnak csak kárára lehetnek. Láttam már olyan esetet, nem is egyet, amikor a hatósági orvos, a^ tisztiorvos, sőt a törvényszéki orvos rendelőjében is valamelyik beteg mint privát beteg jelentkezett. A tisztiorvos, vagy törvényszéki orvos a beteget megvizsgálta és állapotáról neki orvosi bizonyítványt adott. Két-három nap múlva a beteg ismét jelentkezett, eltagadva, elhallgatva, hogy a közeli napokban neki olyan ügyben kell orvosi bizonyítványt produkálni,, amely orvosi ügyben hatósági vagy törvényszéki orvos megállapítása elengedhetetlen. Akkor ott állt maga a tisztiorvos vagy a törvényszéki orvos az előtt a dilemma előtt, hogy mit csináljon, mikor állított ki hamis orvosi bizonyítványt, mert a két megállapítás között ellentét van, minthogy elfelejtette némely eseben, hogy két nappal korábban mint magánorvos vizsgált és mint magánorvosnak kellett orvosi bizonyítványt kiállítania, két nappal később pedig mint hatósági orvosnak kellett orvosi leletet kiállítania. Ezeket az anomáliákat tmieg kell szüntetni és Iha közéleti tisztaságot akarunk, akkor ezeket ki kell küszöbölnünk a magyar közéletből. Ha a t. 'belügyminiszter úr érdeklődik a hatásköre alá tartozó ügyekben, pl, a városi .mérnökök magánténykedéseiről akkor megállapíthatja, hogy a városoknál alkalmazásban levő magánmérnökök tekintélyes része, akik ugyancsak ellenőrző teendőkre vannak hivatva, privát emberek részére munkát végeznek, tervezési imunkát végeznek ugyanazoknak, akiknek építkezéseit esetleg később nekik vagy a szobájukban ülő imásiük társuknak kell elienőrizniök. Ez vezet ahhoz a korrupcióhoz, amely az utóbbi időben annyira felütötte fejét ebben az országban és ennek teljes kiküszöbölése csak úgy történhet meg, ha a köztisztviselő becsületes fizetést kap, ellenben mindenféle magánmunkálattól eltiltják azokat a tisztviselőiket, akik köztiszviselői pályára léptek és a magánmunkálatok végzésiét meghagyják azoknak, akik arra hivatva vannak, elsősorban a jmiagánmérnököknek. (A, íbelügyimikiiszter úr a törvényjavaslatban rendelkezést vett fel az egészségügyi körzetek megállaípítása tekintetében is és ebben a tekintetben nagyon helyesen nem akarja imagát egy-egy köziigazgatási területhez kötni, hanem esetleg átcsap egy másik területre. Ezt a magam részéről szintén Ihelyes és észszerű intézkedésnek tartom, ellenben ugyancsak ajánlom a belügyminiszter úr figyelimiébe azt a körülményt, hogy vannak városok, ahol a városi tiszti orvosok körzeteit megállapítják ugyan, de a szabályrendeletek, az egyes törvényhatóságokban történt felszólalások és reklamációk ellenére nem lehet elérni, hogy a tisztiorvosok valóban abban a körzetben, abban a kerületben lakjanak, melynek tiszti orvosává kinevezték őket, hanem rendszerint behúzódnak a város jobban kiépült részébe, a külsőségeken pedig, ahol leginkább szegény betegeket kellene kezelni és ellátni, sem (magánorvost, sem pedig tisztiorvost egyáltalában nem lehet kapni és kilométerek távolságára Ikell bejárni a beteg ennbereknek vagy őket behozni azért, hogy a tisztiorvos megvizsgálhassa őket, mert arról egyáltalában nincsen szó, Ihogy a tisztiorvos, különösen télvíz idején és az esti vagy éjjeli órákban oda kimenjen. Súlyos hibának, azt kell mondanom, hogy valóságos eltévelyedésnek tartom a törvényjavaslat 14. §-át, amelyben a miniszter úr tágkörű felhatalmazást kér és akar kapni ebben a javaslatban, hogy mindenféle olyan közintézménynél, amely a belügyminisztérium fennhatósága alá tartozik, az orvosi állások betöltésénél lingerenciája legyen, hogy előzetesen fel kelljen az ügyet hozzá terjeszteni. A gyámság kérdésében mégsomi lehet ennyire elmenni. Vagy arra az álláspontra helyezkedik a belügyminiszter úr, — amint ezt korábban mondotta —• hogy a közegészségügyet államosítja, az orvosokat kinevezi, az orvosok díjazását magára vállalja: ezt az álláspontot helyesnek tartom, mert ez egyenesvonalú álláspont; de amikor a belügyminiszter úr azoknak az intézményeknek terhéhez vagy egyáltalában nem járul hozzá,. vagy amint az Oti.-nál és Mabi.-nál látjuk, évről-évre csökkenő összegekkel járul hozzá ez intézménynek fenntartásához, akkor nem látom indokát, miért avatkozik be és miért nem hagyja meg ezeknek a testületeknek orvoskinevezési jogát, amikor ezeknek az intézményeknek az élén úgyis r az államfő által kinevezett elnök áll, akinek úgyis befolyása és ingerenciája van az orvosi állások betöltésére. Ami a törvényjavaslat 16. 4,-ában foglalt rendelkezést illeti, 16, §-ban foglalt rendelkezést illeti, amely a kötelező oltások lehetőségét