Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. ü orvosi szolgáltatást akarnak igénybevenni, az nem lehetséges, bizonyos kezelési hibák és az eljárás nehézségei miatt. Kénytelen voltam ezeknek a biztosított embereknek érdekében külön magánorvost szerződtetni, hogy megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek és munkaképességüket megtarthassák. (Mózes Sándor: Akkor miért fizetik a járulékot?) Nem akarok vádat emelni, általános panasz azonban az, hogy ezeknél az intézményeknél — talán nem az orvosok hibája folytán, hanem a rendszer hibájából — a betegek ellátása nem megfelelő. Méltóztassék erre a dologra nagy figyelmet szentelni,, hogy az emberek hite és bizalma megmaradjon, és hogy ez az állapot, ne keltsen gyűlöletet ezek ellen az intézmények ellen. Ha már egyszer fizetik az emberek a különféle betegsegély intézeti járulékokat, akkor elvárhatják, hogy ezekben az intézetekben megfelelő elbánásban részesüljenek. {Helyeslés balfelől.) Ismétlem, t. Képviselőház, ezek nem tartoznak a javaslat részletes bírálatához, ezt már elvégezték mások. Annál az elvi álláspontnál fogva, amelyet az alkotmányjogi kérdések tekintetében voltam bátor kifejteni, a javaslatot nincs módomban elfogadni. (He- ' lyeslés a bal- és a széltföbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Eupert Rezső képviselő úr, aki nincs jelen,, jelentkezése tehát töröltetik. Utána következik Györki Imre képviselő úr. (Dinnyés Lajos: Aki jelen van! — Derültség.) Györki Imre: T. Képviselőház! A tegnapi ülésnapon Payr Hugó képviselőtársam, a mai ülés alkalmával pedig Csoór Lajos t. képviselő^ társam tette kifogás tárgyává, hogy túloldali t. képviselőtársaink nem sietnek a javaslat védelmére. Meg tudom érteni azt a passzivitást, amellyel túloldalon lévő kormánypárti képviselőtársaim ezzel a javaslattal szemben viseltetnek, meg tudom érteni, hogy egyetlenegy orvos-képviselő szólt csak ehhez a kérdéshez, Tóth Pál, aki maga is öreg csáklyásnak tekin- . tendő á reformnemzedék megítélése szerint, (Dinnyés Lajos: Megtiszteltetés!) ellenben a reformnemzedék orvostagjai közül senkit sem láttunk itt a javaslat védelmében, amit bizonyos politikai tendenciának kell tekinteni. (Dinnyés Lajos: Azok most táboroznak!—Zaj.) A másik ok pedig az, hogy összeütközésbe kerülnek önmagukkal, amikor dönteniök kell a centralizáció, vagy decentralizáció kérdésében. Valóban azt kell észlelnie mindenkinek, aki a legutóbbi évek, sőt — azt kell mondanom — a legutóbbi évtized törvényalkotásait figyelemmel kísérte, hogy állandóan és állandóan megnyirbálják az önkormányzatok hatáskörét, mindig, minden évben és majdnem minden törvényjavaslatban levágnak ebből a hatáskörből egy darabot. Törekszenek az állami totalitás, az egységrendszer felé, és így természetesen elvesznek az önkormányzatok hatásköréből egy-egy darabot. Ezt az állapotot még azok a képviselők sem tudják elviselni, akik a túloldalon ülnek ós jórészt az önkormányzatban nőttek fel. Ezért nem mernek ideállni a Képviselőház elé, hogy megvédjék a törvény^ javaslatot, amely megint a centralizmus felé törekszik. T. Képviselőház! Én az önkormányzati testületeknek teljes egészükben híve vagyok. Híve vagyok a falusi, a községi, a megyei és a városi önkormányzatnak, minél szélesebb hatáskört kívánok nekik adni, mert (Horváth Zoltán: Népnevelők!)— helyesen mondja képese 1936 március 12-én, csütörtökön. 269 viselőtársam — azok népnevelők, és ha a felelősség tudata az önkormányzati testületekben ránehezedik az állampolgárok lelkére, mikor súlyos kérdések, súlyos megpróbáltatások előtt áll az ország, akkor igenis kibírják a teherpróbát ezek az önkormányzati testületek. (Helyeslés balfelől.) Ha azonban a totalitás rendszerét és az egykéz-rendszert vezetik be ebben a kérdésben is, akkor abban a pillanatban összeroppanak és semmiféle olyan intézkedést nem tudnak tenni, amellyel megállják helyüket. Mégis e felfogásunk ellenére van egy olyan kérdés, amielynél nem vagyok híve az önkormányzatnak és ez az orvosi kérdés, illetőleg a közegészségügy kérdésének rendezése. A közegészségügy kérdésének rendezése szerintem kívül kell, hogy essék az önkormányzat hatáskörén, ez a kérdés államigazgatási kérdés és állami feladat kell, hogy legyen. Ha valamit hibáztatok ebben a törvényjavaslatban és íha van valami, aimiért nem fogadom el ezt a törvényjavaslatot, az az, hogy kevésnek ;tartouní az orvosi kérdés, a közegészségügyi kérdés államosítását abban a mértékben, amilyen miértekben azt a törvényjavaslat magában foglalja. Ezenkívül tournészetesen vannak olyan rendelkezései ennek a javaslatnak, amelyeket elfogadhatatlannak tartok. Odáig megy a törvényjavaslat, hogy a tisztifőorvosokat és a "dsztiorvosokat államosítja és a városi orvosokat, valamint a községi orvosokat az állam által nevezteti ki. Ehhez a megoldáshoz minden tekintetben hozzá tudok járulni. Más kérdés azonban az, hogy a költségek viselése kinek a terhére esik. E tekintetben csatlakozom azokhoz a t. képviselőtársaiimftioz, aíkük arra az álláspontra helyezkedtek korábbi felszólalásaikban, hogy ha az állam gyakorolja a kinevezés jogát, akkor ebből önként {következik az, hogy ezeket a terheket az állam vállalja magára. (Helyeslés^ a bal-, és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: így kellene!) Az államnak kell teremtenie pénzügyi alapot arra, hogy ezeket ai költségeket elő tudja teremteni. Ne méltóztassék, t. belügyminiszter úr, a törvényjavaslat indokolásában és t. előadó úr, a maga indokolásában felhozni azt, hogy a közegészségügy további kiépítése céljából az intézkedések egész sorozata van folyamatban, mivel öt törvényjavaslatot helyeztek kilátásba. Sokkal szerencsésebbnek tartottam volna a magyar közegészségügy szempontjából, ha nem apró részletekben terjeszti be a ;t. belügyminiszter úr a közegészségügy javításáról szóló törvényjavaslatokat, hanemi inkább egy egységes kódexet teremtett volna. Inkább vártunk volna fél- vagy egy évig ennek megteremtésére, mert iákkor egy egységs kódexben rendeztetett volna az egész közegészségügyi kérdés A másik kérdés a.költségviselés kérdése. Valaimiikor — talán tíz esztendővel ezelőtt — a költségvetésben és a költségvetési .törvényben — ha jól emlékszem — rendszeresítették- a rendőrség államosítását, illetőleg, mivel annak az államosítását a forradalmak után már rendiSzeresítették, a teherviselés kérdését szabályozták. Akkor törvényben mondották ki azt, hogy a községek, a városok és a törvényihatóságok ott, ahol állaomrendőrség van, milyen összeggel tartoznak hozzájárulni az államrendőrség fenntartásához. Ha nem csalódom» egyetért a t. belügyminiszter úr velem abban, — ha (megnézi, hogy imielyek azok a városok, amelyek