Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

Azországgyűlés képviselőházának 10 orvosság, (Dinnyés Lajos: Nem lehet lemondani, mint a petíciónál!) a gyógyszerellátás azonban éppen olyan fontos kérdés, mint az orvosi szolgálat ellátásai. Én nem mondom azt, hogy a gyógyszerészet, a gyógyszerellátás kérdését is ebbe a javaslatba kellett volna belevenni, — ez távol áll tőlem — fel akarom azonban hívni a mélyen t. belügyi kormányzat figyelmét arra, hogy ha a hatósági orvosi ellátás és az orvosi szolgálat fejlesztését tartja szem előtt, az erre vonatkozó rendelkezéseket nyomon kell ikövetnie a gyógyszerellátás, a gyógyszerészkérdés rendezésének. (Mózes Sándor: Bizony! Sok községben nem lehet gyógyszert kapni!) Nemcsak az a baj, hogy sok községben nem lehet gyógyszert kapni, hanem még ezenfelül arra is figyelemmel kell lenni, hogy gyógyszer nélkül — ha lehet is kapni — akármilyen jó orvosi ellátásunk van, nem tudunk boldogulni. Nemcsak a megelőző védelemnél, hanem a tényleges megbetegedéseknél is nagy szükségünk van a gyógyszerészekre, gyógyszerekre. Márpedig a jelenlegi helyzet az, hogy a lakosság- túlnyomórésze hiába megy orvoshoz, mert az orvos jósziwel, ingyen, szeretettel felírja az illetőnek a rendelvényt, az azután bemegy a patikába, ott megkérdezi, hogy mibe kerül a gyógyszer, s amikor megmondják neki, azt feleli: kérem, nincs annyi pénzem, tessék olcsóbban adni. A válasz az, hogy nem lehet olcsóbban adni, amire az a szegény ember kénytelen azt mondani, hogy akkor nem tudja megcsináltatni a gyógyszert. Az egész orvosi ellátás és orvosi szolgálat nem ért tehát jóformán semmit sem, mert a betegen a gyógyszerellátás hiánya miatt nem tudtunk segíteni. Ennek azután az egyik következménye az, hogy a betegek kellő ellátásban nem részesülhetnek, a másik súlyos következménye pedig az, hogy a gyógyszerészek} ma olyan rossz helyzetben vannak, hogy az egyenesen leírhatatlan. Én igen sok gyógyszertárban fordultam meg és láttam, milyen nagy tőke van ott befektetve, a inai gyógyszerforgalom azonban nem nyújtja különösen a vidéki gyógyszerészetnek a legminimálisabb megélhetést sem. A gyógyszerészek túlnyomó része fülig el van adósodva, úgyhogy ez a réteg a legsúlyosabb állapotban levő társadalmi rétegek egyike, holott ez a szolgálat ugyanolyan fontos, mint maga az orvosi szolgalat. Én nem akarom itt javaslatokkal bonyolítani ezt a kérdést, csak tisztelettel megemlítem, hogy ezt a kérdést méltóztassék mielőbb elővenni és ezzel kapcsolatban talán itt is az államosítás gondolatát bizonyos mértékig, fakultatíve megvalósítani, a gyógyszerek árának leszállításáról és különösen a gyógyszerészek terheinek csökkentéséről gondoskodni. _ Egy másik ilyen kérdés, amely nincs a javatlatban, de azzal szoros kapcsolatban van, hiszen hatósági orvosi szolgálatról van szó, a •szegénybeteg-kezelés. A kórházi kezelésről t. képviselőtársaim már eleget beszéltek, nem akarom ezeket a sötét és szomorú dolgokat itt imégegyszer ecsetelni, de ehhez kapcsolódik a szegénybetégek orvosi és gyógyellátási kérdése. E tekintetben az volna a kérésem, méltóztassék pontos szabályokat,, — ez már a rendeleti jogalkotásba kerül — [megállapítani arra,,^ hogy kinek jár ez az ingyenes» illetőleg szegénybeteg orvosi, kezelés és gyógy ellátás, mert most is vannak szabályok, de ezek nyújthatók. . Ha pontos szabályok lesznek, akkor a községek képviselőtestületeinek módjukban lesz ellenőcrizari, hogy a községi elöljáróság hogyan gaz. ülése 1936 március 12-én, csütörtökön, dálkodik ezekben a kérdésekben és tényleg módjuk lesz azoknak juttatni ezt a hatósági gondoskodást,, akik megérdemlik. Természetesen a belügyminiszter úrhoz külön (kérelmem az, hogy méltóztassék odahatni, hogy lehetőleg valamivel több költséget vegyenek fel a községek költségvetésükbe erre a célra, mert egészen elszomorító dolog, hogy 4000—5000 lakossal bíró községeknél 300—400 pengő évi szegénybeteg-gondozási költség van felvéve,, ami egyenlő a semmivel, úgyhogy abból juttatni senkinek sem lehet semmit. A jegyzőknek, egyáltalában a községi vezetőknek a fejük fő, ha egy két-három pengős gyógyszerszámlát ki kell fizetni ök„ meg kell téríteniök. T. Képviselőház! Egy harmadik kérdés, amely szintén nincs a javaslatban, de amely összefüggésben van ezzel a kérdéssel, a következő. Az ország lakosságának jelentékeny része valami betegsegélyző intézethez, Oti.-hoz,, Mabi.-ihoz, vagy más ilyen társuláshoz tartozik. {Zaj. — Dinnyés Lajos: Halljuk! Halljuk!) A nagy többség azonban nem tartozik semmiféle betegsegélyző intézménynek a keretébe. En azt kérném és talán megfontolás tárgyává lehetne tenni, hogy addig is, amíg az állaim a betegápolás és 'betegsegélyezés dolgát országosan rendezni tudja,, — mert erről a kormány álláspontja szerint belátható időn belül nem lehet szó — legalább társadalmi úton, kisebb keretekben,, községenként lehetne előmozdítani helyi betegsegélyző szervezetek létesítését. Hozok erre egy példát, amely talán egy kissé drasztikus, de azt hiszem, találó lesz. Az állatbiztosításoknál az állatbiztosítási díj nagyon magas volt, A falu népe józan paraszti eszével mindjárt megtalálta a módját, hogy hogyan lehetne ezen segíteni. Községenként alakítottak kölcsönös állatsegélyző egyesületeket, és ennek során az állatelhullásokért nagyszerű .kárpótlásokat tudnak nyújtani a gazdáknak, s az állatok gyógykezelését is megvalósítják. Igazán csekély költséggel, minden adminisztrációs költség nélkül megcsinálják ezt a dolgot. A belügyminiszter úr eleinte ezt nem akarta jóváhagyni, utóbb azonban ezek az alapszabályok jóváhagyattak, és egész szépen fejlődik a községekben ez a dolog. Valahogy a helyi községi orvos vezetésével» az állam erkölcsi és talán csekély anyagi támogatásával meg lehetne csinálni, hogy a községekben az emberek az embergyógyítás terén is megtalálnák ennek módját, csak ne akadályozzák ezt a dolgot, hanem inkább erkölcsileg és lehetőleg anyagilag is támogassák. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Még egy kérdést leszek bátor felemlíteni, amely talán szintén nem tartozik ide, de azért azt hiszem, nem fog elhangzani hatás nélkül, hiába» ez pedig az, hogy a hatósági orvosi felügyelet folytán a mélyen t. belügyminiszter úrnak igen nagy, messzemenő befolyása lesz a különféle, felügyelete alatt álló intézmények orvosaira. Kérem,,

1 hogy ezt a felügyeletet olyan mértékben méltóztassék majd^ gyakorolni, hogy ezeknél az intézményeknél az orvosi ellátás valóban megfeleljen a betegek érdekeinek és az attól elvárt követelményeknek. T. Képviselőház! Nagyon sok példát tudnék felhozni, nem akarok azoniban vádat emelni egyik intézmény ellen sem, de egyet mégis megemlítek. Nekem van 12 alkalmazottam, mindnyájan szabályszerűen be vannak jelentve az illetékes helyen, de mikor ezek