Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. zatok egészen el fognak sorvadni és nem fogják tudni betölteni feladatuknak azt a másik részét, aimiely a nemzeti öntudat fejlesztésére, a nemzeti érzés, a nemzeti érdekek védelmére vonatkozik. Ezt nem tartom, a konmány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdésének, hanem tényekre vagyok bátor ezt az álláspontomat alapítani. (Helyeslés a baloldalon,) Ha a kormányzat akkor, amikor ezt az operációt fokozatosan végrehajtja az önkormányzatokon, egyúttal felállítaná előttünk azt az átfogó keretet s bemutatná rendszert, ahogyan ő az állami közigazgatást, a közigazgatás államosítását meg akarja valósítani, akkor mi sokkal könnyebben, tárgya alapon tudnánk ezeket a javaslatokat elbírálni. Belügyi, közoktatásügyi, iparügyi, kereskedelmi téren, szóval az egész közigazgatás terén valami rendszert akarnánk látni, hogy miként akarja a kormány ezt a központosítást megvalósítani, milyen határig lehet elmenni, milyen területeket akar okkupálni. (Horváth Zoltán: Mindent! Totalitást!) Akkor, ha ezeket a határokat eléri, ezeket a területeket okkupálja, kérdés, mi marad meg az önkormányzatnak. (Horváth Zoltán: Semmi!) Az önkormányzatok a határukon és területükön belül ki tudják-e fejteni azt a nemzetvédő,, azt a nemzeti öntudatot fejlesztő munkát, amelyet eddig, évszázadok során át kifejtettek? Ha a t. kormányzat részéről pontos programmot, körvonalakat látnánk ebben a kérdésben, akkor bele tudnánk illeszteni ebbe a programmba, ebbe a tervezetbe, ebbe a keretbe ezeket a javaslatokat, és nem kellene azt az álláspontot elfoglalnunk, hogy eleve elutasítsunk minden ilyen javaslatot, mert a sötétbe nem ugorhatunk bele, önmagukban, kiszakítva ezek a javaslatok, mint a tűzrendészeti javaslat és ez is, nem alkotják előttünk részletét egy állami igazgatásra való áttérés .rendszerének, tehát nem látjuk, hogy a kormányzat hol áll meg, mit vesz el az önkormányzatokból és mennyit hagy meg nekik. Ha ezt látnók, akkor tárgyi alapon tudnók elbírálni, hogy mennyiben felelnek meg ezek a javaslatok a komoly állami célnak. De mert ezt nem látjuk, kénytelenek vagyunk az abszolút negáció álláspontjára helyezkedni, úgyhogy visszautasítunk mindent, mert a sötétbe nem ugorhatunk, hiszen nem tudjuk,, hogy a kormány hol akar megállni ezekkel a javaslatokkal. Ez az oka annak, hogy ellenzéki oldalról kénytelenek vagyunk minden alkalommal felvetni ezeket az alkotmányjogi kérdéseket és azt hiszem, hogy a mélyen t. kormány, ha ilyen pártpolitikától mentesen, tisztán a tényekre alapítva nézi, hogy mi az állásfoglalásunk, akkor ő is méltányolja ezt, és legalább^ is igyekezni fog ezeket az általunk kívánt és várt kereteket, ezeket a körvonalakat,, ezt a programmot megadni, hogy tudjuk, hogy tulajdonképpen meddig is akarnak elmenni ebben a kérdésben, hogy milyen gyakorlati jelentősége van ennek a kérdésnek. A javaslat egy-két pontjával igen könnyen tudnám ezt illusztrálni. Csak hivatkozom a községi orvosok kinevezésére. A községi orvosokról teljes elismeréssel szólhatunk, de ezt t. képviselőtársaim bár bővebben kifejtették, en ezekhez csak csatlakozom. Nézzük azt a tényt magát, hogy a községi orvosokat az állam nevezi ki és a javaslatban van szintén egy rendelkezés, amely azt mondja, hogy a községi orülése 1936 március 12-én, csütörtökön. 267 vosokat nyugdíjazhatja is, végelbánás alá vonhatja az állam, fizetni pedig fizeti a község, pedig a rendszer az, hogy aki fizet, az parancsol; itt pedig helyzet, hogy a község fizeti az orvost, de az állam nevezi ki és esetleg nyugdíjazza is. Én nem akarok ebből politikai vádat kovácsolni, de tényleg fennáll a lehetősége annak, hogy a mindenkori kormányzat olyan orvosokat nyugdíjaz, akik neki nem tetszenek, nem felelnek meg és helyettük másokat nevez ki, akkor pedig megbénítja, tönkreteszi a községeket, (Ügy van! half elől.) amelyeknek viselniök kell a régi orvos nyugdíját és viselniök .kell az új orvos fizetését is. Semmi beleszólása a községnek ebbe nincsen, pedig a község fizeti az orvost. A Képviselőház tagjainak túlnyomó többsége vidéki kerületet képvisel és mi mindnyájan tudjuk, hogy a községben a falu jegyzője már nem a falué, hanem túlnyomórészben állami közigazgatási funkciókat végez. (Horváth Zoltán: Ha nem élharcos!) A többi közigazgatási tényezők is,mind állami funkciókat végeznek és mindezeket a. terheket viseli a község. Annyira meg vannak bénítva a községek ezáltal a munka által, hogy már nem bírják. Ha most rájuk vágják azt a terhet, hogy az állam nyugdíjazhat és kinevezhet terhükre orvosokat, ez már egészen agyon fogja nyomorítani a községeket. Nem láthatjuk tehát, milyen határig akar elmenni a kormányzat az állami • igazgatás megvalósításában és az Önkormányzatok korlátozásában. Vagy itt van ugyancsak a javaslatból egy másik példa, amely, azt hiszem, a 3. § egyik bekezdésében van, amely szerint a hatósági orvosok jogkörét a belügyminiszter úr rendelettel állapítja meg. Én már a tűzrendészeti javaslatnál is voltam bátor említeni, hogy a rendeleti jogszabályalkotást a végrehajtás terén mindig szívesen látjuk, de a rendeleti jogszabályalkotás nem mehet el olyan határig, nem szélesedhetik ki annyira, hogy állampolgári jogokat és kötelezettségeket állapítson meg, mert akkor törvény és rendelet között már semmi különbség sem lesz. Már pedig ha rendelet fogja megállapítani a hatósági orvosok jogkörét, ez beavatkozást fog, jelenteni az állampolgárok magánjogába, szabadságjogába, életébe és súlyos kötelezettségeket fog reájuk róni. Ezt a jogmegállapítást és kötelességmegállapítást nem bízhatjuk rendeletre, ezt törvényben kell szabályozni. Elismerem azt, hogy nem lehet ennek a kérdésnek a részleteit törvénybe belevenni, mert ezek a részletek nem lehetnek törvényalkotás tárgyai, de az alapvonalakat, a körvonalakat, a kereteket törvényben kellett volna lefektetni. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Éppen úgy, amint a régi törvényben is meg voltak állapítva a hatósági orvosok jogkörének irányvonalai, ugyanúgy kellett volna ezt megtenni a jelen törvényjavaslatban is. Tehát elsősorban ezeknél az alkotmányjogi szempontoknál fogva utasította vissza a baloldal, az ellenzéki oldal ezt a javaslatot, és ehhez az állásfoglaláshoz csatlakozom én is. Amint voltam bátor említeni, nem akarok a javaslat részletes bírálatába bocsátkozni, mert az már teljesen ki van csépelve, üres szalmát pedig nem kívánok csépelni. Van azonban egy pár olyan kérdés, amelyhez mégis volnék bátor hozzászólni, és amely nincsen ugyan benne a javaslatban, de a javas1 lattal szorosan kapcsolatos. Halál ellen nincs 40»