Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

262 Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 1936 március 11-én, szerdán. pártba akart átmenteni. (Zaj a középen.) Vajfdk olyan jó tmiagyar, imint a (képviselő úr. Nagy és sorsdöntő 'kérdések vártak és várnak «megoldásra. A Dunamedence problémái, szomszédainkhoz való viszonyunk szabályozása, békés törekvéseinknek diplomáciai úton való biztosítása és ehJhez hasonló nagy kérdések, (Jurcsek Béla: Nagyszerű programm!) amelyekkel kapcsolatban, sajnos, vajmi kevés történt. (Zaj a jobboldalon.) A miniszterelnök úr az aktív külpolitika hiányát azzal fedezte, hôgy nem, engedett külpolitikáról beszélni. (Rajniss Ferenc: Hol?) Jelszó lett Magyarországon, hogy a külpolitika terén a kormányt támogatni Stell (Zsindely Ferenc: Mindenütt így van!) és akármit is csinál, még utólag sem szabad kritizálni, akárcsak a Metternich- vagy Bach-korszak idején. (Zaj és ellenmondások jobbfelől,) Bárhogyan is viharzottak körülöttünk az események, bármennyire is vágytunk egyik vagy másik irányba belelátni, vagy ezeket az irányokat megismerni, a magyar nép képviselői számára ez tabu volt. Es a miniszterelnöik úr nem panaszkodhatilk e téren, közvélemény és politikusok egyaránt hallgattak és legfeljebb féltő aggódással néztük az elhivatott diplomácia különböző lépéseit, esetleg ballépéseit. Ilyen módon a miniszterelnök úr megúszott sok külpolitikai krízist. (Zaj és derültség. — Pesthy Pál: Az ország is!) Nem .akarom ezeket felsorolni, mert a bajban és a nehéz, órákban valamennyien éreztük a szolidaritásnak pártpolitikai szempontokon túlmenő kötelezettségét. (Helyeslés. — Egy hang jobbfelől: Például most.) Most azonban tudni akarjuk, hogy hova megyünk! (Zaj.) Elvégre a világ minden parlamentjében szabadon és nyíltan tárgyalnak nagy, sorsdöntő külpolitikai kérdésekről (vitéz Somogyváry Gyula: Mutasson egyet, ahol nyíltan tárgyalják! — Egy hang a jobbközépen: Kellő hozáértéssel!) és az igazi államférfiak ilyen módon ismerik meg népeik vágyait, kívánságait, sőt érdekeit. Nálunk sem szabad tehát többé kiskorúságban tartani az országot. Ezekben a sorsdöntő napodban (Egy hang jobbfelől: Nem kellene ilyen beszédet mondani!) még a kormánynak és a miniszterelnök úrnak is érdeke, nemcsak az országnak, hogy kellőképpen tájékoztassa a Képviselőházat arról, ami körülöttünk történik. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Halljuk! Halljuk! bal felől.) Mi nem vagyunk kíváncsiak diplomáciai titkokra, (Derültség a jobboldalon és a középen. — vitéz Somogyváry Gyula: Akkor mit akar? Akkor miért szólalt fel?) — majd meglátja a képviselő úr — nem akarunk a különböző sakkhúzások mögé belátni és azok rejtelmeibe betekinteni, de azt tudni akarjuk, nogy mi történik körülöttünk, mert százezer és százezer család él és vár az élet és halál mesgyéjén. Hiszen munkalehetőség, kenyérkérdés, békeszáindék és fejlődési lehetőség éppen úgy kockán van, mint a legnagyobb nemzeti erőfeszítés, sőt talán egy mindennél borzalmasabb világháború lehetősége. (Mozgás a középen. — Baross Gábor: Kávéházi külpolitikus!) Miről van szó? Az európai diplomácia amúgy is túlfűtött és puskaporral telített levegőjébe... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Payr Hugó: Kérem beszédidőmnek 5 perccel való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Nem adjuk meg! Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr beszédidejének 5 perccel való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen! Nem!) A Ház a meghoszszabbításhoz hozzájárul. Payr Hugó: Az európai diplomácia puskaporral telített levegőjébe szombaton délelőtt kanócot dobott Hitler Adolf és az a kérdés, hogy ez a felhalmozott gyúanyagot felgyújt ja-e? (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Nem!) Nem akarom kritizálni Németország eljárását, sőt az ő szempontjából teljesen megértem azt, amit cselekedett és el tudom képzelni, hogy egykori szövetségesünk tagadhatatlanul snájdig elhatározása nálunk is sokakban szimpátiát, sőt talán még saját sorsunk iránti reménységet ébresztett. Itt azonban nem szimpátiáról, nem barátságról és nem a multak dicső emlékéről van szó, hanem a nemzet jelenéről ós jövőjéről és ilyenkor egyedül a nemzet érdeke az irányadó. (Jurcsek Béla: Ne sajátítsa ki azt!) Ebből a szempontból vizsgálva pedig a dolgokat, nem fojthatunk el bizonyos súlyos aggodalmakat. Még csak az sem érdekel, hogy mi lesz a konzekvenciája Hitler szombati lépésének angol és francia viszonylatban. (Jurcsek Béla: Meg kell kérdezni! — Elénk derültség.) Igenis tudni akarjuk azonban, hogy milyen következményekkel járhat ránknézve a locarnói szerződés megszűnése. (Folytonos zaj a jobbóldalon és a középen.) Kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi van a róma-^berlini tengellyel ma, amikor az első hírek szerint Olaszországot semmi sem készteti nagyobb óvatosságra, mint az a lehetőség, hogy Wotan háromágú szigonyával megjelenik-e a Brenneren. (Felkiáltások jobbfelől és középen: Háromágúi Szigony"! — Elénk derültség.) Ezt a lehetőséget teljesen nyitvahagyta Hitler... (Nagy zaj.) Békét és barátságot,, szerződést és garanciát kínált jobbra és balra, északra, délre és nyugatra, de Ausztria felé szabad kezet tartott fenn magának. Amennyire a harmadik birodalom vezetőit ismerjük, szeretnek meglepetésekkel fait accomplit teremteni. (Boczonádi Szabó Imre: Milyen krumplit? — Általános derültség.) Tessék az idegen szavakat előbb megtanulni. (Elnök csenget.) Azt hiszem, senkit sem fog meglepni, ha egyszer a kölni kaland átvészelése után egy szép napon ugyanígy fognak eljárni Ausztriával szemben. Bizonyos, hogy .indokolásban és érvekben akkor sem lesz hiány és lehetséges, hogy a háborútól reszkető mai európai generáció akkor sem fogja kenyértörésre vinni a dolgot. Németország szempontjából még ezt a lépést is meg tudnám'érteni, Magyarországra nézve azonban ebben a végzet beteljesedését látom. (Nagy zaj a jobboldalon. — Br. Berg Miksa: Ebben igaza van! — Surgóth Gyula: Milyen szemüvegen keresztül nézik?) Németország számára mi vagyunk a SüdOstraum, amely felé ellenállhatatlan gravitáció vonzza a német expanziós törekvéseket. Itt nem is kell beszélnem a magyarországi pángermán propagandáról. (Rajniss Ferenc: Van a németeknek más dolguk!) Éppen ezért ennek a veszélynek lehetőségét elősegíteni akár csak ilyen kis dolog által is, hogy fenntartjuk a hitleri lépés helyeslésének és az e felett való örömnek egyhangú látszatát, (Rajniss Ferenc: Hiszen most helyeselte ! ) nem tartom államrezóií nak. Elvégre elég áldozatot hoztunk a múltban Németországért, a német világhatalmi törekvésekért. Még csak elismerést sem kaptunk érte: Németország még ma is azt hirdeti, hogy ő