Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 1936 március 11-én, szerdán. 263 szenvedett és ő vesztett legtöbbet. (Zaj a jobb­oldalon.) t Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon; Elég!) Payr Hugó: T. Képviselőház! Am minden rossz mellett a szenvedő és küszködő népeknek minden jót kívánunk, de ez nem mehet odáig, hogy engedelmesen, vagy éppen örömmel fo­gadjunk és támogassunk olyan törekvést, amely a magyar integritás feltámasztása he­lyett a mai kis Magyarország teljes beolvasz­tásának a lehetőségét vagy veszedelmét vonja maga után. (Zaj és felkiáltások a jobbodalon: Elég!) Mindezeknél fogva tisztelettel kérem, a mi­niszterelnök urat, legyen szíves a külpolitikai eseményekről és a magyar politika követendő útjairól tájékoztatni a Házat. {Zaj a jobbol­dalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon. — Rupert Rezső: Csak higgadtan!) Azt hiszem,, a Ház minden egyes tagja egyetért velem,, amikor elhatározom magam arra, hogy rendkívül rö­viden válaszoljak képviselőtársam interpellá­ciójára. (Elénk helyeslés a jobboldalom és a kö­zépen.) A kormány minden költségvetési vitában és annakidején programmadásánál is világosan leszögezte álláspontját a külpolitikát illetően. Valahányszor nevezetesebb események zajlanak le, a külügyi bizottságok előtt a kormány (min­dig a legrészletesebb tájékoztatást adja (Ügy van! a jobboldalon ) és ennek a szokásnak áthá­gását eddig tőlünk soha senki sem kívánta, mert köztudomású, hogy a külpolitikai kérdé­sek, különösen kis államok részére, hallatlanul kényes kérdések (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) és sokkal inkább a camera caritatis falai közé valók, mint a nagy nyilvánosság elé, amely nagy nyilvánosság félreértéseket r fog majd az egyes felszólalásokba belemagyarázni. (Buchinger Manó: A partementbe való — Moz­gás a középen.) En tehát nem ás tartom szükségesnek, hogy Magyarország külpolitikájának vonalát ecse­teljem, mert ez közismert. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Összes felszólalásaimibian világosan megjelöltem azt az utat, amelyen Magyaror­szágnak haladnia kelt. Az utóbbi napok eseményei szintén nem te­szik szükségessé a kormány nyilatkozatát,, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert nem tartozunk a locarnói szerződést aláírt hatalmak közé. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) — Rupert Rezső: Semlegesek vagyunk!) Azok, egymás kö­zött sem tudtak még közös nevezőre jutni, így tehát a nemzetközi illendőség szempontjából talán nem is volna helyes,, ha a magyar kor­mány, illetőleg annak elnöke nyilatkozatot tenne. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a vi­szonválasz joga megilleti. Payr Hugó: T. Ház! Őszintén sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nem tartja szüksé­gesnek, hogy bővebben nyilatkozzék és csak költségvetési és egyéb felszólalásai során ki­fejtett általános irányelvekre hivatkozik. Délelőtti beszélgetésünknél a miniszterelnök úr annak a reményének adott kifejezést, hogy a jelenlegi külpolitikai helyzet nem fog kon­flagrációra vezetni. Azt reméltem, hogy ezt a kijelentést itt a Képviselőházban is meg fogja termi. Miután ezt sem, tartotta szükségesnek, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt elis­merem! Semmiféle koniflagrációtól nem tartok! — Zaj.) méltóztassék megengedni, hogy még egy észrevételt tegyek és ez az„ hogy az álta­lam^ vázolt német veszedelemmel szemiben, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: En nem látok német veszedelmet!) a miniszterelnök úr politikai vonalvezetésétől eltérően, én egyetlen egy védőpaizsot ismerek, vagy tudnék és ez a restaurációs politika lenne. (Nagy zaj és de­rültség a jobboldalon. — Boczonádi Szabó Imre: Máskor itt kezdje! Ezt már megértjük!) Egy szóval sem mondom azt, hogy ez ma ered­ményre vezetne, azonban olyan irány és olyan politikai vonal, amely a jövőre nézve az egyet­len védekezést és az egyetlen segítséget, jelenti e veszedelemmel szemben. (Zaj.) Nem tudom, hogy fogja-e tudni a miniszterelnök úr vál­lalni és viselni a felelősséget azért, hogy az elmúlt időben ezt elmulasztotta. (Felkiáltások a jobboldalon: Fogja!) Egyébként megértem, hogy — amint a mi­niszterelnök úr velem közölte — külföldi uta­zásai és^ tárgyalásai előtt nem kíván most ezek­ről a kérdésekről bővebben nyilatkozni, de re­mélem, ha római útjáról visszatér, akkor nem­csak a külügyi bizottságot fogja tájékoztatni a bizalmas eseményekről, (Felkiáltások jobbfelől: Payrt is! Telefonon! — Zaj.) hanem az országot is azokról az általános irányelvekről,, amelyek­nek ismerete nélkül (külpolitikai közvéleményt kialakítani nem lehet. Elnök: Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, méltóztatik-e a (miniszterelnök úrnak Payr Hugó képviselő úr interpelláció­jára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! — Elénk éljmzés és taps a jobb­oldalon.) A Ház a miniszterelnök úr válaszát tudo­másul veszi. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a mai ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Esztergályos János jegyző (felolvassa, az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv elleni (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom* (Az ülés végződik este 8 óra 19 perckor.) Hitelesítették : Kolossváry László s. h. gróf Altnásy Imre s. k. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. naplóbíráló-bizottsáqi taqok. 39

Next

/
Thumbnails
Contents