Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

Az országgyűlés képviselőházának 101 miniszterelnök úrhoz a külpolitikai események tárgyában intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a külpolitikai események tárgyában. Hajlandó-e a miniszterelnök úr tájékoztatni a Képviselőházat a legutóbbi külpolitikai eseményekről? — különösképpen a német katonai csapatoknak a rajnai zónába való bevonulása által előidézett világpolitikai helyzetről? Nem látja-e a miniszterelnök úr szükségét annak, hogy a mai kritikus időkben az ország közvéleményével is megismertesse a magyar külpolitika útjait? — Payr Hugó sk.« Elnök: Payr Hugó képviselő urat illeti a szó. {Egy' hang a jobboldalon: Jön a nagyágyú! — Zaj.) Payr Hugó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az elmúlt szombaton este megjelent budapesti napilapok egyikéből szeretnék néhány feltűnő cikkcímet felsorolni. Szó volt afrikai háborúról, revolveres merényletről a szerb parlamentben, Olaszország elleni szankciókról, szovjetszerződésről, görög '. kormányválságról, katonai lázadásról Tokióban, gyilkosságokról rablásokról (Zaj a jobboldalon.) és mindenekelőtt betetőzésül Hitlernek beszédéről és a rajnai zónába való katonai bevonulásról. (Éljenzés a jobboldalon. — Buchinger Manó: Kicsit halkabban!) Méltóztassanak a t. képviselő urak élőbb a miniszterelnök urat megkérdezni, hogy lhelyesli-e ezt az éljenzést. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Mindezek egyetlen napnak krónikájából vannak kivéve. Mindmegannyi történelmi probléma, amelyekből egy is sok, és amelyektől egész Európa alatt dübörög a föld. T. Képviselőház! Es az ilyen napok pörölycsapásként követik egymást, úgyhogy a magyar életnek robotos napszámosai áttekinteni és megérteni sem tudják azokat az eseményeket, melyek körülöttünk vi'harzanak. (Gr. Takách-Tolvay József: Önképzőköri előadás akar ez lenni?) Azt majd a végén méltóztatik meglátni, t. képviselőtársam. (Egy hang a baloldalon: a kadetiskolában is van önképzőköri — Zaj.) A mi bőrünkre megy a játék. A dolgozó magyar polgárok, munkások, földmívesek, birtokosok, lateinerek bőrére. Minden népnek van reális külpolitikai célkitűzése: a francia tudja, hogy neki a némettől kell félnie; az olasz emberfeleslegét akarja elhelyezni ; a bolgár a görögben látja az Erbfeind-jét.^ A kisantant ellenünk szövetkezett. Oroszország célja a cárizmuson és a bolsevizmuson túl is a Boszporus felé vezető moldvai út. Es így tovább, számtalan példát lehet felsorolni arról, hogy a népek és nemzetek diplomáciai orientációja kormányzatokat alkot és határokat tol el. Egyedül a magyar nép áll és vergődik tájékozatlanul a történelem országútján. (Elénk ellenmandások a jobboldalon és a középen. — Egy hang a jobbóldalon: Vicc ez?) Ha jól emlékszem,, a miniszterelnök úr mondta egyszer, hogy a magyar népnek a Habsburgok alatti önállótlansága miatt nincs külpolitikai iskolázottsága., Nos, a Habsburg-uralom megszűnte óta több, mint másfél évtized telttel, és a magyar nép sorsát illetőleg — valljuk be — magunk is sokkal tájékozatlanabbak vagyunk, mint azelőtt voltunk. (Felkiáltások a jobboldalon: No! No!) Méltóztassanak osák visszaemlékezni. Tisza István idejében az egész világ . ülése 1936 március 11-én, szerdán. 261 felfigyelt a magyar miniszterelnöknek egy-egy képviselőházi diplomáciai nyilatkozatára. (Felkiáltások a jobboldalon: Most is!) Akkor tudtuk a szerepünket, láttuk és éreztük a magyarság tekintélyének súlyban való gyarapodását és növekedését, T. Ház! Ma pedig az események lefolyását is csak irányított sajtóközleményekből ismerjük s ;azok horderejét,, jelentőségét, velünk kapcsolatos kihatását igen gyakran áttekinteni se tudjuk, sőt néha az az érzésünk és az a félelmünk, hogy az ország kormánya, az ország miniszterelnöke is csak tapogatódzik az események elfüggönyözött színpadán. (Felkiáltások a jobboldalon: Szép mondás!) Ha ez nem így van, akkor kérdem, .miért nem akarja a miniszterelnök, úr nemzetét kiemelni a külpolitikai iskolázatlanságból? (Felkiáltások a jobboldalon: Azt akarja!) Miért nem tájékoztat, miért nem mutat irányt, miért nem ad reális és kézzelfogható külpolitikai programmot a miniszterelnök úr? Hogyan akarja, hogy e nélkül egységes nemzeti külpolitikai felfogás alakuljon ki? Hogyan várhatja e nélkül,, hogy a nemzeti közvélemény egységesen álljon mögéje diplomáciai kérdésekben, amikor az a közvélemény az események komplexumát sem tudja áttekinteni? (Surgóth Gyula: Hogy lehet ilyet mondani?) Igaz, hogy a miniszterelnök úr eljövetele egy gyönyörű ábrándképet festett elénk azzal, hogy politikája tengelyévé a revíziót tette. Azóta, sajnos, kiderült,, ihogy ez ragyogó frazeológiájának csak egyik színes virága, amely elhalványult és elhervadt olyan mértékben, amilyen mértékben erősödött és megszilárdult belpolitikai hatalma. (Jurcsek Béla: Ez a nagyszerű frazeológia!) Pontosan egy esztendő óta immár nem hallunk szólamokat sem a revízióról, (mintha csak tavalyi római útja után talán külpolitikai nyomásra állította volna be ezt az akcióját. (Egy hang jobb felől: Többet gondodrunk rá, mint amennyit beszélünk róla! — Rajniss Ferenc közbeszól.) T. képviselőtársam még akkor nem volt képviselő,, nem volt tagja a Nep.-nek és nem emlékezhetik arra, hogy a miniszterelnök úr mit mondott. (Rajniss Ferenc: Ma sem vagyok tagja! Vagyok olyan szabad ember, 'mint ön!) Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy a revízió terén már olyan eredményeket értünk el, hogy ezután cmár csendesebben és hallgatagabban lehet annak érdekében dolgozni. (Az. elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) így azután egy reménnyel és egy ábránddal szegényebbek lettek azok is, akik bíztak és hittek a miniszterelnök úr revíziós frazeológiájában. Felkiáltások jobb felől és a középen: Bízunk ma is!) Ez a remény, sajnos szétfoszlott és e helyett nem kaptunk újabb külpolitikai konkrét célkitűzést. Sőt lazulni láttunk bizonyos régebben kötött szálakat, tapogatódzásokat láttunk és kísérletezéseiket.. VeszedeLmies helyzetekbe kerültünk, amelyekért senki sem volt hajlandó vállalni a felelősséget. (Zaj és mozgás,) Nem egészen alaptalanul alakult ki bennünk az az aggodalom, hogy a miniszterelnök úr veszélyes játékot játszott, csaík azért, (hogy a külpolitika terén is becsúsztassa^ azokat az eszméket a nemzeti közvéleménybe (Zaj és élénk ellenmondások jobbfelől), amely eszméket a fajvédő-pártból államtitkárrá való kinevezése alkalmával az akkori egységes38*