Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

260 Az országgyűlés képviselőházának h nánt megelégszem azzal, hogy egy bizonyos mennyiségű papíron szereplő követelésem van egy olyan állammal szemben, amely azt megfizetni nem tudja, akkor aktívak lettünk Németországgal szemben. Megint a miniszter urat idézem, amikor ezt mondja: »A magyar közönség kényétől és kedvétől függ, hogy átveszi-e a német árukat, vagy nem veszi át, ha drága, akkor nem veszi át, ha az a fotografáló masina nem jó, akkor nem vesz, ha véletlenül nincs monoklira szüksége, akkor nem vesz monoklit«. Ez igaz, de ha nem veszem át az árut, akkor vájjon mit csinálok a befagyott márka-követelésemmel, mi lesz az én nagyszerű aktivitásommal'? En aktív vagyok, mert hiszen az árut át vehetem, de tessék nekem megmondani az alternatíva másik oldalát: ha nem veszem át az árut, mit csináljak, hol van az aktivitásnak a másik része? Akkor megmarad a követelésem, s ha időnként belenézek a főkönyvembe, elgyönyörködhetem benne, hogy milyen szép követelésem van Németországgal szemben. Ez csak olyan látszataktivitás, mint ahogyan általában a mai közélet látszatokkal operál, s ha meg akarja az ember kaparni azt a látszatot és keresi a mögötte meghúzódó valóságot, akkor mindenütt azt látja, — Széchenyi szavaival élve — hogy nagy pipája, de kevés dohányú tényekkel állunk szemben., A látszat megvan, a valóság azonban elpárolog belőle. Ennyit az aktivitásról. Nem áll erősen ennek a válasznak logikája akkor sem, amikor a gépeket ki méltóztatik venni a készgyártmányok közül, mondván, hogy ezek invesztíciós darabok, amelyek nálunk invesztíciós célra szükségesek. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) En pár közgazdasági munkát elolvastam, de még olyat nem láttam, amely a gépet — bár munkaeszközként szerepel a primitív közgazdasági megállapítások szerint is — ezért a készgyártmányok közül kiemelné. Ha ez a logika helyes, ha az automobilt vagy más gépet azért, mert az befektetésként, invesztícióként szerepel, kiveszem a készgyártmányok közül, akkor igen könnyű a serpenyőt megváltoztatni és a készgyártmányok serpenyőjét a nyerstermékek serpenyőjével szemben eltolni. T. Ház! Egy interpellációra legegyszerűbb akként válaszolni, hogy az interpelláló intencióit — nem mondom azt, hogy rosszhiszeműen, távol áll ez tőlem — egy kis szónoki készséggel megváltoztatják. Farkas igen t. képviselőtársam legalább tizenötször elmondotta nekem, hogy a pápai gazdák mit szólnak ahhoz, hogy én a húsáruk emelkedése ellen perorálok. Sn nem ezt mondottam; én azt mondottam, hogy ezt én magábanvéve örvendetes dolognak tartom, de ezzel szemben a nem mezőgazdasági jellegű termelők és keresők vásárlóképességét is emelni kell, mert abban a pillanatban, amint én egyoldalú gazdaságpolitikát folytatok és az élelmiszerek árát emelem, de ezzel szemben a nem mezőgazdasági lakosság keresőképességét nem emelem, sőt csökkentem, akkor én káros közgazdasági politikát folytatok. (Farkas Elemér: Azt tessék megmondani, mit csinált volna, ha ez sincs! — Zaj.) T. Ház! Ügy éreztem, hogy az a válasz, amelyet a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr az iparfejlesztés tekintetében mondott, amelyben az iparfejlesztés szélső határait megállapította, nem nekem, hanem az igen t. nemzeti egység pártja Mecsér-szár nyáriak szólt megnyugtatásképpen, amikor a kereske?, ülése 1936 március 11-én, szerdán. delemügyi miniszter úr kijelentette, hogy az ipar fejlesztését nem tartja szükségesnek és helyesnek az agrárérdekek rovására. (Egy hang jobbfelől: Nagyon helyes!) Én ezt nem kértem, én csak a meglévő értékek lerombolása ellen tiltakoztam és csak azt mondottam, hogy a meglévő iparok rovására ne méltóztassék ipari késztermékeket Németországból^ behozni, mert annak két káros következménye lesz. Az egyik káros következménye az, hogy az ipari munkanélküliség, amely örvendetesen csökkent, újból emelkedni fog, a másik pedig az, hogy a nagyipar, amely hála a többség soraiban szép számban elhelyezkedő nagykapitalistáknak, még mindig erős Magyarországon, meg fog indítani egy áthárítási folyamatot, és ha a német import következtében veszteségeket vagy hátrányokat kell elszenvednie, gondja lesz rá, hogy más téren ezt a hátrányt a kisfogyasztókra hárítsa át. Utolsó pontjához értem válaszomnak. Nagy tapssal fogadta a mélyen t. jobboldal az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak azt a megállapítását, hogy a dolgokat tudni keli. Tudni kell, uraim. Ha pedig a dolgokat jól tudjuk, amint azzal az ominózus tengeriimporttal van, akkor nem az az eredmény jön ki, amelyet az igen t. miniszter úr kihozott. Engedjék meg, hogy egypár számadattal megcáfoljam az álláspontját. (Egy hang a jobboldalon: Hagyjuk ezeket a számokat! — Zaj.) Van olyan, aki sem nem szoroz, sem nem oszt, annak a szám nem tetszik, (vitéz Gömbös Gyuia miniszterelnök: Ne olyan hetykén,, képviselő úr! Tessék a számokhoz illő komolysággal beszélni!) Kegyelmes uram, valaki azt, mondotta, hogy hagyjuk a számokat. Erre válaszoltam, mert nem illik a kérdést felelet nélkül hagyni. (Zaj.) T. Ház! Engedjek meg, hogy ezt az egy számadatot még nyugodtan ismertethessem. Az 1932:—33. gazdasági évben tengeri termésünk a 10 évi átlagnak megfelelően éppen 18 millió métermázsa volt. Ebben az éviben exportáltunk 1,985.252 métermázsa tengerit és a 'mellett exportáltunk 159.552 darab élősertést. (Egy hang a jobboldalon: 60 fillérjével!) Az 1935. évben ezzel szemben, amikor 14.4 millió métermázsa volt a tengeri termésünk és importáltunk 2*5 millió métermázsát,, élősertéskivitelünk csak 183.000 darabra emelkedett. Két perces meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárult. Sulyok Dezső: Nyilvánvaló tehát, hogy a tengeriimportra nem az élősertés előállítása céljából volt szükség, hanem a hasított sertés előállítására. (Mozgás a jobboldalon.) Igaz, hogy ez 110—120 kilogrammos súlyban megy ki, de ennek előállítására is tengerire volt szükség. (Zaj.) Tehát igenis ezért kellett a román és jugoszláv tengerit behoznunk. A mélyen t. miniszter úr válasza nem elégít ki, aggodalmaimat nem. oszlatja el, ezért a választ nem veszem tudomásul. (Egy hang a jobboldalon: A gazdákat kielégíti!) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az interpellációra adott választ tudomásul vennif igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Payr Hugó képviselő úrnak a