Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

Az országgyűlés képviselőházának 10 mer.t szükséges ^ a imiagyar termeléshez és további feldolgozásra ikerül Magyarországon. Ami most már a megmaradó 20%-os készárubehozatalt illeti, itt az a gyanúja Sulyok igen t. képviselőtársamnak, hogy ez sérti egyrészt f

d

r fogyasztás, másrészt a magyar ipar érdekét és sérti harmadik államok hozzánk irányuló exportjának érdekét is. En egy irányban sem tudok sérelmet konstatálni, ha közelebbről megnézem a kérdést. Nem sérti ez az import a fogyasztók érdekeit azért, mert hiszen külföldről ezek a cikkek olcsóbb áron jönnek be hozzánk és nem is vennék ezeket, ha nem volnának a fogyasztás szempontjából megfelelőek, 'mert a fogyasztó csak akkor vesz egy cikket, ha az neki megfelel, különben nem. A képviselő úr másik kifogása az, hogy ez a német-magyar áruforgalom azért sérti a fogyasztók érdekeit,, mert felemeli a sertések és általában az állati nyersanyagok árát. Azt hiszem, a Ház többsége megadta erre a feleletet azzal a felzúdulással, amellyel ezt a kifejezést fogadta. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ki kell jelentenem, hogy igenis a magyar kormány egyik célja ebben a relációhan éppen ezeknek az áraknak a felemelése. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Mesterségesen drágítanak!) Ami a magyar ipart érhető sérelmet illeti, erre vonatkozólag megnyugtathatom az igen t. Házat, hogy mi mindig a legmesszebbmenőén igyekeztünk ezen a téren a magyar ipar jogos érdekeit megvédeni, meg is védtük, nincs is panasz. Itt azonban egy kis kitéréssel egy elvi kérdést szeretnék csak mint egy problémát, amely fennáll, s amelyre gondolni kell, felemlíteni. A mi iparosodásunknak természetes határai vannak. Természetes határa egyrészt a nyersanyagok beszerzésének a lehetősége, mert hiszen csak, addig tudunk ipart fejleszteni, — ha nem hazai nyersanyagról van szó — amíg annak az iparnak a táplálásához a külföldi nyersanyagot ezzel az importtal meg tudjuk szerezni. Az iparfejlesztés másik határa pedig a mi agrár-exportszükségletünk, mert az köztudomású — és már mondottam is •— hogy anélkül, hogy importálnánk, nem tudunk exportálni. A kormány feladata ebben a vonatkozásban az„ hogy lemérje a reális exportszükségletünket,, szembeállítsa vele az importszükségletet és ahol ez. a magyar ipar érdekeit érinti is, ott megtalálva mindig a legkisebb ellentállás és a legkisebb fájdalom vonalát, esetleg némely 'magyar iparágnak rovására is előmozdítsa agrárexportunk lehetővé tételét. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, az elmondottak után szétfoszlanak azok a rémképek, amelyeket Sulyok igen t. képviselőtársam (Sulyok Dezső: Túlzás! Nem rémképek!) a Südostraum-ról és Magyarország gyarmatosításáról elénk rajzolt. Méltóztatott látni, hogy a német reláció kiépülése két reális gazdasági szükséglet találkozásából eredt, és hogy mi ebben a viszonylatban, mint mindenütt a do ut des álláspontján vagyunk. Azt a vádat, hogy nyersanyagot viszünk ki és készárut hozunk be, azt hiszem, már megcáfoltam akkor, amikor rámutattam arra,, hogy Németországból történő egész készárubehozatalunk az import összvolumenjéhez képest 20%ö-t tesz ki. Még egy további körülményre szeretném itt az igen t. Ház figyelmét felhívni. A mi külkereskedelmünk struktúrájában rejlik az oka annak, hogy kivitelünk 66%-át agrárcikkek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1936 március 11-én, szerdán. 259 teszik ki. Németországba sem tudunk mást exportálni, mint ami van., Azt mondotta Sulyok igen t. képviselőtársam, hogy a német exportban való magyar részesedés 1-6%-ot tesz ki. A németek nem becsülik alá ezt a számot, mert manapság mindenki azt a régi közmondást vallja, hogy: »Kleine Fische, gute Fische«. De azt mondani, hogy Németországnak gyarmatosító szándékai vannak egy állammal szemben,, ahová 1*6% az ő exportja; ez talán kissé erős túlzás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hogy azáltlal mi gazdaságilag alátámasztjuk a német birodalmat, hogy aző exportjának 1'6%-át átvesszük: ezt nem fogja senki elhinni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, és a középen. — Gr. Pálffy-Daun József: Tanulmányútra kell küldeni Németországba! — Derültség jobbfelől és a középen.) Természetesen áll az, hogy az a barátságos viszony, amely a két állam között fennáll, könnyebbé és szívélyesebbé teszi a gazdasági viszonyt r is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ez természetesen nem érinti azt, hogy mi itt ezekben a relációkban — úgy> mint a többiben — szigorúan a gazdaságosság elvéhez ragaszkodunk és azt hiszem, hogy azok a szerződések, amelyeket Sulyok igen t. képviselőtársam kritizált, igen jó üzletet jelentenek Magyarország számára. (Elénk helyeslés, éljenzés" és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sulyok Dezső: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő alatt a miniszter úr válaszának csak azokkal a részeivel foglalkozzam, amelyek szinte kiprovokálják a polémiát. A mélyen t. miniszter úr első állítása az volt, hogy Németországban a nemzeti szocializmus megmozgatta a befagyott erőket, a népmilliók munkanélkülijeinek tekintélyes, túlnyomó részét munkába állította és ezzel — idézen az igen t. miniszter urat — rákényszerítette — ezt a szót volt szíves használni — Németországot arra, hogy az agrársorompókat felnyissa. Ali tehátaz a tétel, amelyet én felállítottam, hogy Németországban bizonyos kényszerhelyzet volt akkor, amikor velünk az agrárkapcsolatokat kimélyítette, (Rajniss Ferenc: Hollandiával is meg lehetett volna csinálni?) illetőleg az agrárkapcsolatok Mmélyítését velünk újból megkísérelte. Nagyon jól tudom, hogy ezeket a dolgokat nem vehette volna meg Hollandiából és éppen azért, hogy itt kellett megvennie, áll tétel, hogy mi elmulasztottunk itt kihasználni egy olyan alkalmat, amely soha többé vissza nem tér. Ha áll az a tétel, hogy a szerelemhez a gyomron keresztül visz az út, akkor ez különösen külkereskedelmi viszonylatokban áll. Láthatjuk, hogy itt szimpátiák, vagy antipátiák nem érvényesülnek, mert az a Németország és Oroszország, amely ma mint tűz és víz áll egymással szemben, igen tekintélyes és hatalmas külkereskedelmi forgalmat honyolít le egymással. Tehát sem politikai rokonszenv, sem gavallérosikodás, amelynek ezen a téren helye nincs, nem lehet elfogadható indító oka annak, hogy mi ennek a kényszerhelyzetnek következményeit hagytuk elmúlni magunktól anélkül, hogy kihasználtuk volna. Azt mondja a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy aktívvá vált külkereskedelmi mérlegünk Németországgal. Itt a relativitás elméletén eltűnődve beszélhetnénk arról, hogy mit értünk: aktivitáson.. Ha aktivitás gya38