Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

258 Az országgyűlés képviselőházának i szerez új piacokat. Németország ebből a szempontból igenis egy új piac (Ügy van! a jobboldalon.) és ezzel elértük azt, hogy azokat az agrárcikkeket, amelyeket nem tudtunk már sehol elhelyezni, amelyek kiszorultak egyéb termesztés piacainkról, Németországban értékesíteni tudtuk. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Meg tudtuk szüntetni a depekoráeió irtózatos nagy nemzeti veszélyét, amelyet éppen ennek a kivitelnek lehetetlensége nálunk felidézett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Megszüntettük Németorszíáiggal szemben ;az addig évtizedek során fennállott külkereskedelmi passzivitásunkat is, sőt aktívvá tettük külkereskedelmi mérlegünket is (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) és azt hiszem, ezért a magyar kormányt szemrehányás igazán nem érheti. (Úgy van! Ügy van! Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Ismétlem, itt a körülmények szerencsés találkozása idézte elő ezt a forgalmat, mert Németország fokozott fogyasztóképességével szemben állt a mi exportképességünk. Ez a két tényező alakította ki németországi forgalmunkat a mai alakjaiban. Nézzük meg most közelebbről ezt a forgalmat, a kivitelt. Ha a statisztikát ebből a szempontból analizáljuk, megállapíthatjuk, — felsorolta a képviselő úr is — hogy németországi relációban az utóbbi két esztendőben az ő nézete szerint aggasztóan megnövekedett exportunk tulajdonképpen állatokból és állati nyersterményekből, borból, gyümölcsből és főzelékfélékből állt. Ezek azok a cikkek, amelyeket mi nem tudunk másutt elhelyezni, (Ügy van! a jobboldalon.) mert hogy csak egy példát említsek, Csehszlovákiába a mi normális sertésexportunk 140—160.000 darab volt és ez a cseh autarehia következtében csökkent, úgyhogy ina 35.000 darab sertés a mi cseh kontingensünk. A differenciát tehát valahol el kellett helyezni. A szerencsés körülmény és a magyar kormánynak helyes és céltudatos külkereskedelmi politikája (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) lehetővé tette, hogy ezt a cseh piacról kiszorult sertésmennyiséget Németországban elhelyezzük. (Buchinger Manó: Lefitymálnak minket!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, hogy polémiát ne folytasson! Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Itt ki akarok csak néhány szóval térni a hasított félsertések exportjára^ amelyet olyan nagyon sérelmezett az igen t. képviselő úr. Mi valóban ebben az első félévben is 160.000 darabot, a múlt félévben is 160.000 darabot, összesen 320.000 darab hasított félsertést exportáltunk. (Éljenzés a jobboldalon.) Ez, igenis, éppen annak a kukoricahiánynak volt az eredménye, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelyet a képviselő úr felemlített, mert éppen az ellenkező irányból kell nézni a dolgot, mint ahogy ő felfogta. Tudniillik, nekünk a kukoricatermésben kiesésünk van, nekünk, sajnos, az idén be kell hoznunk 3—4 millió métermázsa tengerit, de ezt a tengerit a gazda, a kisgazda nem tudja, uraim, megfizetni, mert ez drága tengeri, tehát itt egy óriási túlkínálat mutatkozott nem hizlalt sertésekben, (Ügy van! a jobboldalon.) amely túlkínálat katasztrofális helyzetre vezetett volna a sertéspiacon, ha azt a felesleget levezetni nem tudtuk volna. (Ügy van! Ügy van! Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Tehát ebben a sertésben nem exportáltunk külföldről vett tengerit, (Ügy van! a jobbolda5. ülése 1936 március 11-én, szerdán. Ion.) hanem éppen azért exportáltuk a sertéseket megint egy igen szerencsés körülmény folytán, mert nem tudtuk tengerivel felhizlalni ezeket a sertéseket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tudni kell a dolgokat! (Derültség és taps a jobboldalon.) Azt kérdezi az igen t. képviselő úr, hogy miért exportálunk, <mi az ellenértéke ennek a nagy volumenű kivitelünknek Németország felé, és sérelemként és Ihelytelen vagy gazdaságtalan eredményként tünteti fel azt, hogy mi ezért birodalmi márkát kapunk, amellyel nam tehetünk mást, minthogy német cikkeket vásárolunk. Ez a tévedés neun, izolált, nem az igen t. interpelláló képviselő úr sajátja, ez nagyon elterjedt tévhit, amelyet szeretnék most eloszlatni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék tudomásul venni, hogy nekünk ma Európában olyan piacunk, ahol korlátlanul és kizárólag szabad,, konvertábilis devizáért adhatunk el árut, nincs. Nincs egyetlen állaimia Európának, amely ilyen szisztémát megtűrne. Mindegyik védekezik és a »do ut des« alapján állva, azt mondja: csak akkor veszek tőled, ha te is veszel tőlem. (Egy hang balfelöl: Rossz a külpolitikánk! — Ellenmondások a jobboldalon.) Hát akkor egész Európának rossz a külpolitikája, Most .tehát mit csinálunk mi? Azt csináljuk, hogy beosztjuk szükségletünkhöz képest azokat az importárukat, amelyeket minden országból exportunk arányában, annak megfelelően átveszünk. Beosztjuk pedig olyankép, hogy elsősorban gondoskodunk a hazai ipar nyersanyag ellátásáról, és azután, »mikor már aibiból az országból ilyen anyagot raeimi kaphatunk, akkor hozunk bé készárut a szükségletnek megfelelően. Mert, uraim, arról még nem hallattak, és azt igazán nem lehet a kormány szemére vetnii, (hogy mi lkényszerítettük volna a publikumot, hogy valamely német készárut megvegyen. Ha tehát megyeszi, akkor szükséglet van, és ezt a szükségletet elégíti ki az import. (Helyeslés a jobboldalon és a középen). Az importok bizonyos irányításával, amely — amint méltóztatnak láttni — szükséges és amely egyik eleme azoknak a gazdasági korlátozásoknak, amelyeket a túloldalon igen sokszor kifogásolnak, de amelyek — ime látjuk — igen szükségesek, mondom, az importáruk kiválogatásával, szelekéi ójával irányítjuk tehát a német viszonylatban is az árucserét. Ha (megnézzük németországi eredeti importunkat, ott is egészen mást találunk, mint amire Sulyok, igen t. képviselőtársam rámutatott. Azt találjuk, igen t. Ház, hogy mii Néimeonszágból készárut csak exportunk 20%-a erejéig veszünk át, és exportunk 80%-a olyan német árukkal egyenlítődik ki, amelyek egyrészt nyersanyag jellegűek, félgyártmányok és itt további feldolgozásra kerülnek, anástrészt invesztíciós javak, gépek és készülékek, amelyeik természetesen szükségesek és ami .termelésünk emeltyűi. Importunk 80%-a tehát ilyen abszolúte szükséges félgyártmányiból, gépből és nyersanyagból áll. Csak egy cikket ragadok itt ki, annak bizonyítására, hogy mennyire ihamis következtetéseket lehet levonni á statisztikáiból, ha az omiber nem néz teljesen a dolgok mélyére. Ez a cikk a kátrányfesték. A kátrányfestéket ugy sorolta fel t. képviselőtársam!, mint készanyagot, amelyet importálunk. Német szampontból ez lehet készanyag, magyar szempontból azonlban ez nyersanyag,