Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-105
256 Az országgyűlés képviselőházának 10 gos helyzetbe került; hiszen mindnyájunk előtt köztudomású tény az, hogy a németek újból kénytelenek voltak élelmiszerjegyeket életbeléptetni a vajra, a zsírra és néhány más elsőrendű közszükségleti cikkre. Megindult tehát a két ország között az intenzívebb és erősebb külkereskedelmi forgalom. E forgalom megindulásánál Németország az én felfogásom szerint bizonyos mértékben kényszerhelyzetben, illetőleg hátrányosabb helyzetben volt. Ennek a hátrányosabb helyzetének okait a következőkben foglalom össze. Először is: a nagy importállamok elzárkóztak a német külkereskedelem elől, ahogy azt már korábban ismertettem. (Rajniss Ferenc: Európától, nemcsak Németországtól!) Németország is Európában [fekszik és egyelőre Németországról van szó. (Rajniss Ferenc: Nagy különbség!) Pénze elveszítette vásárlóerejének jelentékeny részét s nem volt többé olyan stabil értékmérő és olyan vásárlóértékű, amilyen korábban volt. A Magyarországtól igényelt cikkekre életfenntartása okából feltétlenül szüksége volt; és végül joggal tarthatott attól, hogy a korábbi elzárkózó politika retorziójaként mostani közeledésére mi legalább is rideg üzleti szellemmel fogunk felelni. Ebből az adott helyzetből mi kell, hogy következzék, t. Ház? Ebből az kell, hogy következzék, hogy az az ország, — Magyarország — amely ezen közeledés megindulásakor a maga kisebb volta és gazdaságilag gyengébb volta miatt is bizonyos előnyösebb helyzetben volt, kellett volna, hogy a maga számára előnyöket aknázzon ki. Ha most Németország külkereskedelmi összeköttetéseit vizsgálom, azt kell mondanom, hogy a magyar kormány ezeknek a gazdasági előnyöknek kihasználását elmulasztotta, mert a külkereskedelmi szerződéseket Németországgal akként kötötte meg, hogy kizárólag birodalmi márkáért adutik el és ezt a birodalmi márkaösszeget Németországban vásároljuk el, a kivitel tehát vásárlási kényszerrel van összekapcsolva. Ennek következménye az, hogy Németországba irányuló kivitelünk túlnyomórészben ipari nyerstermékeket és agrárterményeket foglal magában, Németországból hozzánk irányuló importunk pedig túlnyomórészben ipari készárura terjed ki. A két ország között tehát olyan gazdasági helyzet állott be, amely általában a gyarmati jelleg vonásait tünteti fel. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy Magyarország kivitele általában agrárkivitel, mert hiszen nekünk túlnyomórészben agrártermékek állanak kivitel céljából rendelkezésünkre, ilyen predomináns mértékben azonban mégsem szabad előfordulnia ennek a kiéleződésnek, mert kétségtelen, hogy ez az egyik államnak a másik állammal szemben bizonyos gyarmati függését mozdítja elő. T. Ház! Ismertetem a külkereskedelmi tabellának a fontosabb adatait, amelyekből megállapítható, hogy a német behozatal nálunk főként kátrány, festőanyagok, szén, gépek, selyem, prémbőr, nyersbőr^ papiros, nyers- és ócskavas, automobil, kikészített bőr- és üvegáruból, tehát úgyszólván túlnyomórészben ipari készáruból áll, Németországba irányuló kivitelünk ezzel szemben a legfontosabb tételeiben disznózsírból, húsból, baromfiból, tollból, vágómarhából, borból, leölt vadból és vajból, tehát kizárólag agrártermékekből adódik, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mit szállítsunk mást? — Zaj a jobboldalon.) ). ülése 1936 március 11-én, szerdán. Egész nyugodtan kérhetem, hogy méltóztassanak engem nyugodtan végighallgatni. (Pesthy Pál: Amennyiben lehet!) Amennyiben nem lehet exportálják az urak Jászladányt. (Derültség és mozgás a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Jó vicc! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Az itthon marad, mert mint magyar állampolgárnak ehhez joga van.) Sajnos,' itthon marad. (Zaj a jobboldalon.) En ugyan meg vagyok hűlve, de megpróbálom túlkiabálni a pót-viharkórust, mert az eredeti le van csökkentve. Interpellációmban azt «mondottam, hogy ezeket az állapotokat a közgazdasági hasznosság követelményeivel ellentétben állóknak tekintem és olyanoknak tartom, amelyek szükségképpen ártalmára vannak az ország fogyasztásának és iparának. Ha az urak meghallgatnak, a következőkben részletesen leszek bátor megindokolni, hogy mire alapítom ezt az állításomat. Első kifogásom ezzel r az összeköttetéssel szemben az, hogy konvertábilis valuta^ helyett olyan valutáért exportálunk, amelyet értékesíteni nem tudunk. Ezt a valutát is árubeyételkényszerrel kapjuk, úgyhogy magában Németországban vagyunk kénytelenek elvásárolni. Ezen az alapon 1935-ről 1936-ra 20 millió pengő látszólagos aktívumot hoztunk át Németországgal szemben, amellyel igazán nem tudom elgondolni, hogy mit fogunk kezdeni. T. Ház! Nagyon káros hatása a német export ilyen irányú fejlődésének szerintem az is, hogy területileg még inkább korlátozza a magyar külkereskedelmet. Magyarország külkereskedelmének eddig is az volt az egyik kardinális hibája, hogy nagyon kis területre korlátozódott. A külkereskedelmi forgalomnak 95 százaléka húsz állam között oszlott meg és a kereskedelmi forgalomnak 60 százaléka három államra korlátozódott. (Rajniss Ferenc: Kanadára!) Ez egészen kivételes helyzet, t. Rajniss Ferenc képviselőtársam, mert egyetlenegy európai állam sincs olyan kedvezőtlen helyzetiben, hogy külkereskedelmének 60 százaléka három államra volna korlátozva. Az az ország, amely közvetlenül utánunk következik, azt a helyzetet mutatja, hogy kereskedelmének 50 százaléka öt ország között oszlik meg, ebben a tekintetben tehát mi a mélyponton vagyunk. A helyzet ma odafejlődött, hogy egész exportunk egynegyede, agrárexportunknak pedig egyharmada Németországra van koncentrálva, ami azt jelenti, hogy ki vagyunk szolgáltatva Németországnak. (Pesthy Pál: Hová vigyük 1 ?) Exportunknak ilyen megcsorbulását semmi módon nem lenne alkalmunk kiköszörülni és ha Németországgal bármiféle nehézségünk támadna, emiatt teljesen ki vagyunk szolgáltatva. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Sújtja ez az állapot a fogyasztást, mert kétségtelen tény, hogy a német export óta Magyarországom a húsárak 35—40 százalékkal emelkedtek. Ezt az egyik oldalon mint agrárius helyeslem, a másik oldalon .azonban ez csak akkor volna elfogadható, tta az ipari munkásságnak és általában a nem mezőgazdasági keresőknek a jövedelme ezzel kapcsolatban emelkedett volna. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Emelkedett!) Nem emelkedett és ha egyidejűleg nem emelkedik a nem mezőgazdasági lakosság jövedelme, akkor ez az életszínvonal ^alászállását és a megélhetés indexének leromlását fogja maga után vonni. (Ügy van! Ügy van! a bal-
