Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

Az országgyűlés képviselőházának 10 nyitva tekintem, akkor meg kell állapítanom annak a tételnek az igazságát, amelyet korábban felállítottam; tudniillik hogy jelentéktelen volt külkereskedelmi forgalmunk egymással. Nevezetesen ebben az öt évben Németország Összes kivitelének csak 0 "9% -a irányult Magyarország felé és összes bevitelének átlagban csak 0'8%-a származott Magyarországból, agrárbevitelének pedig 5 év alatt átlagban 1%-a származott Magyarországból. Magyarország oldaláról nézve ugyanezeket a tételeket, azt látjuk, hogy ebben az öt évben Magyarország kiviteléből 12*8% irányult Németország felé, Magyarország behozatalában 19-2%-kal szerepelt Németország és Magyarország agrárkiviteléből 13'9%-ban részesült Németország. T. Ház! 1934-ben ezek az állapotok márólholnapra jelentékenyen megváltoztak. Külkereskedelmi mérlegünk, aimely a megelőző 5 évben Németországgal szemben passzáv volt, egyszerre aktívvá vált, még pedig 1934-ben 26.841.000 pengővel, 1935-ben 19.232.000 pengővel és Németország kivitele, amely a megelőző öt évben csak 0'9%-ban irányult Magyarország felé, ebben. a két évben 1.3%-ban irányul Magyarország felé, Németország bevitele ebben az újabb két évben a megelőző öt év átlagával a 0'8%-kal szemben 1'6%-ra emelkedik, agrárbevitele pedig a korábbi 1%-ról 2'7%-ra, vagyiisi imajdnem! háromszorosára emielkedik. Magyarország szempontjából nézve ezeket az adatokat,, az emelkedés talán még erősebben kifejezésre jut így százalékos számításban. Nevezetesen Magyar ország kiviteléből 1934-ben és 1935-ben, tehát a legutóbbi két évben már 22'7% irányul Németország felé, szemben a ikorábbi 5 év 12"8%-os átlagával. A behozatalból ugyancsak 19'2% származik Németországból, — ez a tétel változatlan imiaradt — ellenben órilási az emelkedés az agrárkivitelnél, amely 27*6%-os átlagot mutat fel 1934-ben és 1935-ben a »megelőző ö.t év 13'9%-os részesedésével szemben. T. Ház! Vessük fel magunknak azt a kérdést, hogy ez az emelkedés mire vezethető vissza, önkéntelenül tolakodik elő az a válasz, hogy talán a két ország közt meglévő kétségtelen politikai sziimipátiára. Kétségtelen .tény, hogy bár nagy ellentétek is vannak ,a Hitlerféle kormányrendszer és a ma Magyaroszágon érvényben lévő kormányzati rendszer közt, az államigazgatás alapvető kérdéseiben és az államfelfogás kérdésiéiben is igen sok rokonvonást találunk a mai magyar kormányzat és a német kormányzat közt, (Ügy van! a szélsőbaloldalon) talán töibib, mint Európa bármely más államának kormányzata és a német kormányzat között. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Égy hang a jobboldalon: Nem baj!) Felvetődnék tehát a kérdés, hogy talán ez a politikai szimpátia okozta külkereskedelmi forgalmiunknak Németország felé való megnövekedését. Erre a kérdésre azonban, t. Ház, neminnel kell felelni, még pedig azért, tmert ha ez így volna, akkor semmi akadálya sem lett volna annak, hogy ez az emelkedés: már 1933iban, beállott légyen, hiszen 1933-ban Magyarországon imár Gömbös miniszterelnök úr volt kormányon — 1932 októbere óta — és Németországban is már a jelenlegi vezér volt a kormányon. Ha tehát pusztán a politikai szimpátiák elegendők lettek volna arra, hogy ez a külkereskedelmi forgalom ilyen mértékben megnövekedjék, akkor ennek a növekedésnek eo ipso be kellett volna állania már 1933-ban, '. ülése 1936 március 11-én, szerdán. 255 Ez azonban akkor még nem, történt meg, hanem csak 1934-iben következett be. Ennek magyarázata az, hogy ennek a forgalomnak a növekedése elsősorban nem a politikai összhangzásra és szimpátiára vezethető vissza, hanem arra, hogy 1934-re gyakorlati eredmények ; alakjában kezdett megérni az az averzió, amelyet a nyugati államok és a tengerentúli államok a hitlerizmus politikai rendszerével szemíben kétségtelenül felmutatnak. Hogy ez így van, (Buchinger Manó: Bizony, ez így van!) arra vonatkozóan tisztelettel leszek bátor szintén számadatokat felsorolni. Ezeknél az adatoknál mindenekelőtt szembeszökő az, hogy 1929-a*ől 1934-re átszámíva, vagyis öt év alatt Németország külkereskedelmi forgalmának, a volumen je 68%-os csökkenést mutat fel. Igaz,, hogy a konjunktúrából a dekonjunktúrába való visszaesés, a gazdasági prosperitásból a gazdasági válságba való lecsúszás egyéb államoknál is a külkereskedelmi forgalom volumenjének s visszafejlődésére vezet. Hiszen ez nálunk is nagyjából ugyanezt a visszaesést mutatja, azonban az abszolút számokon kívül százalékos számításban is megnyilvánul az a köztudomású tény, hogy ezekben az időkben a tengerentúli államok már meglehetősen elzárkózó politikát folytattak Németországgal szemben. Németország külkereskedelmi forgalma 1929-ben birodalmi márkában kifejezve 26 milliárd 929,500.000 márka volt és ez visszaesett 1934-re 8.617,900.000 birodalmi márkára, tehát Németország elvesztette külkereskedelmi forgalmának 68%-át. Ez alatt az idő alatt a legnagyobb importállamok,, amelyek korábban is Németország külkereskedelmi forgalmában a behozatal tekintetében a legelőkelőbb helyet foglalták el, százalékosan számítva, a következőképpen fejlődtek vissza az importban. Az Észak-Amerikai Egyesült Államok beviteli részesedési aránya ez alatt az öt év alatt 13'3%-ról 9%-ra, Argentínáé 9'2%-ról 5'5%-ra, Brit-Indiáé 6'6%-ról 4'4%-ra, Oroszországé 6'1%-ról 3"6%-ra és Kanadáé 3'2%-ról 1'7%-ra szállott le. Tekintettel arra, hogy ezzel a hanyatlással időbelileg pontosan összeesik a magyar külkereskedelmi forgalom százalékos megnövekedése,, kétségtelen tény az, hogy a két jelenség között okozati összefüggés áll fenn. Ezt alátámasztja egy másik tény is, nevezetesen ugyanebben az időben nemcsak Magyarország külkereskedelmi forgalma növekszik a német viszonylatban, hanem növekszik Lengyelországé, Bulgáriáé és Jugoszláviáé is, vagyis itt jut gyakorlati érvényesülésre az úgynevezett Ostraum- és Südostraumpolitik, amely abban áll,, hogy Németország gazdasági alátámasztására kívánja felhasználni ezeket a keleteurópai és délkeleteurópai államokat. Ugyanazon idő alatt, amíg a felsorolt importállamoknak importrészesedése Németországgal szemben az általam előbb ismertetett imódon csökkent, ezeknek a Südostraum-heli államoknak — Magyarországnak, Bulgáriának és Jugoszláviának — a részesedése a német importban a következőképpen emelkedett: Magyarországé 0'9%-ról 2'2%-ra, Bulgáriáé 0'6%-ról 1'4%-ra és Jugoszláviáé 0'4%ról 0'9%-ra. Kétségtelen tehát,, t. Ház, hogy ez a változás, a tengerentúli államoknak ez az elzárkózása hozta közelebb a két országnak, Németországnak és Magyarországnak külkereskedelmi öszszeköttetéseit. Ebben az időben Németország nyersanyagellátása és élelmiszerellátása válsá-