Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

254 Az országgyűlés képviselőházának 1 hogy ezt a kérdést megoldjuk, elsősorban, hogy a csatornával elérjük azt, hogy a vizet ilyenkor le tudja vezetni, nyáron pedig szintén működjék és a szükséges minimális vizet se szívja el, mert az a helyzet, hogy ilyenkor nem bírja elvezetni a felesleges vizet, nyáron pedig, amikor a legnagyobb a szárazság ezeken a vidékeken, úgy elviszi még iaz altalaj vizet is, hogy a kutak vízszintje, amint ez megvan állapítva, félméterrel, sőt némely helyen egy méterrel is alászáll. Az előző kormánynak, valamint a mostani kormánynak is egyes tagjai már ott voltak kint a helyszínén, látták azt a kétségbeesést, amely ezen a vidéken uralkodik. Az a helyzet ezeken a vidékeken, hogy ezekkel a gazdákkal formálisan megutáltatták a magyar rögöt ezek a mostani körülmények. Mi hangsúlyoztuk az autonómiának, a csatornázó társulatnak a közgyűlésén, hogy mi ezt a 7 milliót nem ismerjük el, mert ezt nem mi vettük fel; ez lehet gavallér-kölcsöne a miniszteri biztosnak, de akkor a pénzügyminisztériumnak méltóztassék tőle követelni. Mi ezt a csatornát nem így akartuk megépíteni, ezt a csatornát érdekünk, kívánságunk ellenére építették meg és ha mégis megépítették és ha mindezek dacára a pénzügyminisztérium, amely máskor olyan skrupulózus, kiutalta ezt a 7 millió pengő kölcsönt, akkor ne rajtunk és ne az érdekelteken követelje, hanem tessék követelni azokon, akik felvették, illetve azokon, akik kiutalták a kölcsönt. Tovább megyek. Ez a 7 millió pengő sohasem volt költségvetési tétel, ez a 9-es kassza; ból vétetett fel, amely 9-es kasszát az Állami Számvevőszék jelentése szerint már meg kell szüntetni. Ezekben voltam bátor ezt a kérdést idehozni és röviden ismertetni. Arra kérem a t. pénzügyminiszter urat, szíveskedjék ebben a kérdésben megoldást találni és lehetőséget adni, hogy ezek a szegény, szerencsétlen, bajbajutott emberek, akik a legnagyobb bizonytalanságban élnek, legalább a jövőre nézve megnyugodjanak, hogy ez a kérdés végre nyugvópontra fog kerülni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Sulyok Dezső képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, méltóztassék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelem^ és közlekedésügyi miniszter úrhoz Németországba irányuló külkereskedelmi forgalmunk növelésének káros következményei tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Németországgal kapcsolatos újabb külkereskedelmi politikánk a közgazdasági hasznosság követelményeinek ^nem felel meg, hogy szükségképpen sérti a hazai fogyasztás és ipar, valamint a velünk gazdasági barátságban élő egyéb államok: kereskedelmi érdekeit, hogy gyakorlatban egyet jelent a német Südostraum-Politik megvalósításával és kiszolgálásával és Magyarországot gyarmati helyzetbe hozza? Mit szándékozik tenni a minisater úr ezen káros politika megváltoztatására és elég erősnek érzi-e magát elhatározásai keresztülvitelére?« ") 5. ülése 1936 március 11-én, szerdán. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sulyok Dezső: Mélyen t. Ház! Tekintettel arra, hogy interpellációm anyaga a rendelkezésre álló házszabályszerű 15 perc alatt nem mondható el, tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet további 15 perccel öszszesen 30 percre meghosszabbítani. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a képviselő úr beszédidejének 15 perccel való meghoszszabbításához hozzájárul. Sulyok Dezső: T. Ház! Ez az interpellációm semmi körülmények között sem akar hátbatámadása lenni annak a^ Németországnak, amely ezekben a súlyos történelmi időkben a rajna—looarnóii fronton a maga emberi méltóságáért, területi 'Szuverenitásáért, nemzeti becsületéért hősies küzdelmet folytat. (Ügy van! Ügy van!) Arról a módszerről, ahogyan Németország ezt teszi, lehetnek a vélemények különbözők. Különbözők lehetnek a vélemények a német 'belpolitikáról is, magát azt a tényt azonban, hogy egy nemzet a maga nemzeti méltóságáért síkraszáll, hogy követeli a^ maga nemzeti méltóságát, ,amely éppúgy kijár egy nemzetnek, mint ahogyan minden embernek kijár az emberi méltóság, csak tisztelettel lehet tudomásul venni. (ܧy van! Ügy van!) Efelé a tény felé csak egy baráti gesztusunk lehet, különösen nekünk, magyaroknak, akiknek sorsa olyan^ isok tekintetben rokon a német nemzet isorsával. Amikor ezt a kényesnek látszó kérdést ebben az időben mégis idehozom, az a szempont vezérel engem, hogy viszont ez a felfogásom Németország mai küzdelmeiről nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy ha saját viszonyainkban ^ valami veszélyeset, vagy károsat látunk Nemetországgal kapcsolatban, azt itt, az ország színe előtt, szóvá tegyük. T. Ház! Magyarországnak Németországgal kapcsolatos külkereskedelmi forgalma a weimari korszak utolsó esztendeiben egészen jelentéktelen tételt képviselt. Például 1929-ben Németország 21*3 millió métermázsa búzát importált, ebből azonban csak 1'4%-ot, 298.000 métermázsát szerzett he Magyarországon. Ez a tétel a másik oldalról nézve Magyarország szempontjából is jelentéktelen, mert hiszen ugyanebben az 1929. évben Magyarország búzaexportja meghaladta az 5 millió métermázsát. Később ez a kontingens még kisebb lett, úgyhogy például 1931-ben, vagy 1933-ban a német J búzakivitelnek csak 0*2%-a, illetőleg 0-3%-a i származott Magyarországból. Általában az j 1934-et megelőző öt éven keresztül a Magyar| országból Németországba importált áruk nem í ország felé, ebben a két évben 1*3%-ban iráI 0:8% körül mozogtak. Tisztelettel leszek bátor a következőkben I részletes adatokkal is rávilágítani arra, hogy az 1929-től 1934-ig terjedő ötéves ciklus alatt mennyire jelentéktelen volt mindkét ország szempontjából a két országnak egymáshoz kapcsolódó külkereskedelmi forgalma. Ezekben az években a magyar külkereskedelmi mérleg Németországgal szemben állandóan passzív volt, mégpedig 1929-ben 91,318.000 pengővel, 1930-ban 80,851.000 pengővel, 1931-ben 58,765.000 pengővel, 1932nben 23,277.000 pengővel és 1933ban 17,806.000 pengővel. T. {Ház! Ha most a külkereskedelmi forgal1 mat a két ország összes forgalmához viszo-