Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-105
Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 1936 március 11-én, szerdán. 253 tani termőtalajt, <az olyan humuszt és az olyan földeket, amelyek 15—20, sőt 100 vagy 200 évig víz alatt voltak, vagy nádasok voltak. Az ilyen földet 'szellőztetni, 15—20, (sőt 30 évig szántani kell, hogy a baktériumokat, az aerobianitákat magába szívja, hogy megérlelődjék és termőfölddé lehessen. Amikor mindezt szóvá tették a kormánybiztos előtt, ő kijelentette, hogy önök ehhez nem. értenek, itt máról-holnapra gyönyörű gabonatermő földek lesznek. Itt kezdődött az első baj. Az embereket formálisan belekényszerítették különböző traktorvásárlásokba, telkesítésekbe, zsombékolásokba és rákényszerítették őket: törjenek fel és vegyenek mívelés alá olyan földeket, 'amelyek eddig jó kaszálók voltak. A másik, a nagyobb baj pedig az volt, hogy a kormánybiztosság saját megérzése és 'saját elképzelése alapján fantasztikus ártéri járulékokkal sújtotta az érdekelt gazdákat. Méltóztassanak megengedni, hogy az ártéri járulékokra is rávilágítsak pár szóval. Irigykedve nézek azokra a képviselőtársaimra, akik más vidéken laknak, akiknek ilyen ártéri érdekeltségük nincs. Az ártéri járulék sokkal több, mint a föld rendes adója, sokszor kétszerese, háromszorosa az adónak. Itt ,a társulat miniszteri biztossága osztályozta a földeket és az első osztályba sorozott egy katasztrálíis hold földre az adón kívül ártéri járulék címén még kivetett 3'95 pengőt, pedig maga a kormánybiztosság elismerte, hogy az vak, szikes föld, szóval azt semmire se lehet használni. Ez után a föld után kellett az adón felül 3'95 pengőt utána fizetni. A második osztályba sorozta a szikes legelőket, amelyek után 7*92 pengőt, szóval majdnem 8 pengő ártéri járulékot szedett be. A harmadik osztályba teorozta azokat a földeket, amelyek megítélése szerint használhatók voltak és ezeket évi 10 pengő 56 fiillér ártéri járulékkal sújtotta. : Nagyon ^ természetes, hogy ezt a gazdák már a kivetés első esztendejében sem tudták megfizetni, aminek ékes bizonysága az, hogy 1930-ban 1,048.000 pengőt akartak behajtani a gazdákon, de ebből csak 594.000 pengő folyt be. A többi, majdnem félmillió összeget már az első esztendőben sem tudták a gazdák megfizetni. Erre keresztülvitte a miniszteri biztosság, hogy az ártéri járulékot közadók módjára hajtsák be. Es mi történt 1 ? Az történt, hogy a végrehajtók légiói járták körül ezeket a vidékeket és a legnagyobb könyörtelenséggel hajtották be ezeket az adókat, ennek a vidéknek Szerencs étlen, bajba jutott gazdáitól ártéri járulék címén, olyan földek után, amely földekből ezeknek a gazdáknak semmiféle néven nevezendő hasznuk nem volt. T. Ház! Akkorák voltak a bajok, hogy Pest (vármegye törvényhatósági bizottsága maga is bizottságot küldött ki 1931 február 10-én, amelynek tagjai voltak: dabasi Halász Móric, dr. Erdélyi Lóránd, báró Kaas Albert. Bauer Róbert, Geréby János, Justh Ferenc, Nagy József, Szeder Ferenc, Szalay Gyula, és Váry Albert. Ez a (bizottság jelentést adott be Pest vármegye törvényhatósági (bizottságának, amely jelentés valósággal vádirat volt a miniszteri biztosság működése ellen, mert megállapította, hogy olyan összegeket rótt ki az érdekelt gazdákra, amelyeket azok megfizetni nem tudtak. Tovább megyek. Mikor az autonómia fel volt függesztve és a miniszteri biztosság parancsszóval vitte az ügyeket, annyira súlyosak voltak a bajok, hogy a miniszteri biztosság küldött ki egy ötös 'bizottságot, — a neveket is fölolvasom azért, hogy a teljes tárgyilagosságomat bizonyítsam — amelynek tagjai gróf Teleki József, Kaas Albert báró, dabasi Halász Móric, Rauer Róbert és Holecz István voltaik. Ez a (bizottság megállapította jelentésében azt, hogy a föld- és a terményárak esése következtében 3 pengő 19 fillér a legmagasabb összeg, amelyet ezek az ártéri érdekeltek fizetni tudnak katasztrális holdanként, ellentétben^ a miniszteri biztosság 9 és félpengős átlagával, amelyet hosszú esztendők során át a legkegyetlenebb módon hajtottak be. Most a csatorna rossz megépítése következtéiben a mai súlyos és csapadékos esztendőben ezen a szerencsétlen vidéken ezer és tízezer holdak állanak víz alatt és az emberek nem tudják, hogy mit hos a jövő. T. Ház! Amikor interpellációmat bejegyeztem, a t. pénzügyminiszter úr volt szíves értésemre adni, hogy a mai interpellációs napon nem tud Ibejönni a háziba, közölte azonban velem, hogy táviratilag utasította a budapestvidéki és a kecskeméti r pénzügy igazgatóságokat, hogy ezeken az árvízsujtotta és víz alatt álló vidékeken az adóbehajtást kíméletesen intéznék. Ezzel azonban, sajnos, az ügy nincs -elintézve, mert, amint említettem az 1922-ben felvett pénzt kikerekítették, úgy, hogy ma körülbelül 7 millió az az összeg, amely az érdekelteket terheli. Ezt az összeget pedig formálisan ránk lőcsölték, nem kérdezték meg az érdekelteket, hogyan akarják csinálni a csatornát, hanem az 1885: XXIII. tc.-nek, a vízjogi törvénynek egyenes megkerülésével és megsértésével vette fel a miniszteri biztos, Rohringer Sándor, ezt a 7 millió pengőt. Az 1885 : XXIII. te. ugyanis világosan megmondja, hogy a víizimunkálatokat az érdekeltek önmaguk irányítják. Továbbmenőleg azt mondja, hogy a miniszteri biztos a 92. ^ 1., 7. és 9. pontjaiban felsoroltak kivételével a közgyűlés és a választmány jogait gyakorolja és annak teendőit végzi; szóival az 1., 7. és 9. pontok alatt felsorolt dolgokban nem végzi a közgyűlés jogait. A 7. pont szerint tehát a kölcsönök felvételét a miniszteri biztos saját hatáskörében nem eszközölheti, ahhoz a közgyűlés hozzájárulása szükséges. A miniszteri Ibiztos ezt a kölcsönt mégis úgy vette fel, hogy nem hívta össze a közgyűlést, egyszerűen saját felelősségére felvette a 7 millió pengőt, megépíttette a csatormát úgy, hogy mindenkire hallgatott, csak az érdekeltekre nem. Amikor a bajok tornyosulni kezdtek és nem volt meg a lehetőség a kibontakozásra, akkor egy szép napon megszüntették a miniszteri biztosságot, visszaadták az autonómiának a rosszul megépített csatornát és, t. miniszter úr, nyakunkba lőcsölték azt a 7 millió pengőt is. (Egy hang jobbfelől: Mi az, hogy löcsolf) A vízjogi törvénynek, ismétlem, egyenes megsértésével és megkerülésével vették fel ezt a 7 millió pengőt. Ha az a törvény kötelező erővel bír az érdekeltekre, éppen olyan kötelező erővel bír a miniszteri biztosra is. Most itt állunk és mondom, nem kevés emberről van szó, hiszen a Pesttől lefelé, majdnem Kalocsa határáig terjedő Duna medencéjében lakó magyarokról van szó, akik a legnagyobb kétségbeeséssel nézik, mi fog történni. Amikor mi az autonómiát átvettük, mindent megpróbáltunk és megpróbálunk ma. is, 37*
