Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

Az országgyűlés képviselőházának 105. Tovább is helyesen indokolja az igen t. belügyminiszter úr a törvényjavaslatot, amikor azt mondja, hogy olyan közegészségügyi szervezetet óhajt, amelynek központja elasztikus legyen, bürokráciától mentes, intézkedéseiben pedig az élethez alkalmazkodó. Ez az utolsó szóig korrekt, ebben semmiféle kivetnivalót nem találok. A magam részéről azonban nem tartom helyesnek ezt első lépésként idehozni. Amit itt a belügyminiszter úr a Ház elé tálal, igen kicsiny epizódja a közegészségügynek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől-) És nem is helyes az a sorrend, amelyet követni méltóztatik. Talán helyesebb volna az, amit a 95 pontban méltóztatott kitűzni, mondván: a népegészségügy felkarolását, különösen a fa lusi egészségügyi szolgálat organikus kiépítését tartják fontosnak. Ebben a javaslatban, igen t. miniszter úr, egyáltalában nem látok e pont felé való igyekvést és törekvést. Ez semmi egyéb, — ahogyan méltóztatik is helyesen megnevezni — mint egy szervezeti törvény és így ne méltóztassék csodálkozni, hogy ehhez a törvényjavaslathoz az ellenzéki oldalról különösen a jogászképviselők szólalnak föl. Ha közegészségügyi javaslat volna in merito, akkor azt hiszem, hogy a Ház orvostagjai igyekeznének ehhez hozzászólni, de miután nem az, — a miniszter úr megállapítása szerint sem — egészen természetes, hogy mi, jogászképviselők, igyekszünk azt a néhány hibát, amelyet annak tartunk, ebből a javaslatból kiküszöbölni. (Drózdy Győző: A független jogászok! — Dinnyés Lajos: Mi az? Drózdy pápább a pápánál!) Bennünket nem a »csak azért is« ellenzékieskedés vezet, hanem kizárólag az ügy szeretete, a belügyminiszter úr jószándékának honorálása. Én tehát a javaslathoz két szempontból óhajtok szólni. Az egyik a teherviselés kérdése, a másik pedig a politikai rész. Ha végigtekintek ezen a törvényjavaslaton, meg kell állapítanom, hogy bizonyos ismeretlen számoík vannak benne, amelyek majd a törvényhatóságokat, a megyei városokat és a községeket fogják terhelni. Egy általános hiba már maga az is, hogy bizonyos terheket ró a városokra, olyan terheket, amelyeknek viseléséről a városok, amelyeik évenként állítják össze költségvetéseiket nem is gondoskodhattak. Utalok itt, miniszter úr, rögtön — hogy in médias res menjek — arra a bizonyos halálparagrafusra, amely az 1936 július 1-én vissza nem tartott orvosokat végelbánásra utalja. Azoknak helyét be kell tölteni, tehát a végelbánásban részesített orvosnak fizetést, nyugdíjat, vagy végkielégítési összeget kell adni. Kérdem az igen t. miniszter urat, hogyan fog egy város, amelynek kötött költségvetése van, ilyen előre nem látható költséget fedezni? Erre nem méltóztatott gondolni. Úgy kellett volna ezt az időpontot beállítani, hogy összeessék ia Iköltségvetési év kezdetével. A városoknál ugyanis a költségvetési év nem olyan, mint az államnál, hanem január 1-én kezdődik. De sort tartok. • Előre kiéli bocsátanom, hogy a magam résziéről a közegészségügyet én is eminenter állami feladatnak tartom éppúgy, mint a közoktatásügyet. Ennélfogva minden irányban a közegészségügy megszervezéséhez, organikussá kiépítéséhez a költséget az állam költségvetésébe kellene beállítani és a hozzá szükséges fedezetet általános adóban kivetni. Hiszen azt sérelmezik az egyes megyei ivarosok, hogy közoktatásunk is bifurkálva van. Van olyan megyei város, ahol a közoktatás községi vagy felekezeti ügy s a város ülése 1936 március 11-én, szerdán. 245 fizeti a maga iskoláinak összes költségeit, de e mellett ájlami adóval hozzájárul a többi áll ami r iskolák szükségleteinek fedezéséhezi is. Ugyanígy van ia közegészségügy kérdésénél is. Itt is általánossá kellene tenni, hogy az adót egyformán viselje az állam minden városa, minden községe, s ne úgy, ahogy azt ez a törvényjavaslat kontemplálja. Itt van mindjárt a 4. %, amely azt mondja hogy a magyar királyi tisztifőorvos és a magyar királyi tisztiorvos kiküldetési illetményeit, vagy ezek helyett a ibielügyminiszter által megállapítandó átalányt a törvényhatóság, illetve a megyei város viseli. Ez olyan non putarem, amely a törvény életbelépése után mindjárt megterheli a városnak, illetőleg, a törvényhatóságnak a budgetjét. Azonfelül ugyancsak a törvényjavaslat eme szakaszában a törvényhatóságok, illetőleg a megyei városok budgetjébe utaljia ta belügyminiszter úr iá tisztiorvosi hivatali •elhelyezését, a tisztionvosok dologi szükségletét és a segédszemélyzet kiadásait is. Ezzel úgy lesznek a városok t. belügyminiszter úr, mint a rendőrségi hozzájárulással. Hiszen méltóztatik farról a tengeri kígyóról tudni azt, hogy mindegyik megyei város csak úgy roskad a rendőrség állami hozzájárulása alatt. Különösen mióta a megyei városok jövedelmi forrásai bedugultak. Amióta a forgalmiadót egyfázisúvá tették, azóta az; egyes városok jövedelme sokkal kevesebb. Az ingatlanoJk forgalma is azok kötöttsége miatt szántén leszállt, ebből is (kevesebb jövedelmet kapnák tehát a városok. Mindezek mellett felesleges talán még azt is mondani, hoigy az adóalanyok képessége is egészen lecsökkent. A városoknak tehát minden fillérre nézniök kell, s amint mem tudják megfizetni az államrendőrségi hozzájárulás íköltségeit, úgy ezt sem tudják megfizetni, ha csak nem méltóztatnak gondoskodni arról, hogy a városoknak újaibb külön jövedelmi forrásai legyenek, amelyeket erre fordíthatnák. (Beniczky Elemér: Honnan vegyék?) Itt van azután a törvényjavaslat 7. §-a, amelyre már azi előbb rámutattam, hogy tudniillik: ta végelbánás alá vont és nyugdíjazott tisztviselők, illetőleg orvosok költségei, avagy költségtöbbletei váratlanul fogják megterhelni a városok költségvetését. Itt van a törvényjavaslat 9. Va, amely az én nézetem szerint is helyes rendelkezéseket foglal magában, hogy tudniillik minden olyan község, amely 5000 lakost számlál, szoríttassék rá arra, hogy orvost alkalmazzon. (Cseh-Szombathy László: Eddig is így volt!) Méltóztassék azonban ennek a rendelkezésnek a fejleményeit venni. Csak a magam 40.000 lakosú városáról beszélek. A belügyminiszter úr ugyanis nem amclndja meg a törvényjavaslatban, hogy mennyi lesz az a .kontingens, amely után egy-egy orvost követel. De előre veti ennek árnyékát a következő bekezdésiben, mert nyilván 5000 lélekszám lesz ez a kontingens. S így minden 5000 lélek után követelhet a t. belügyminiszter úr egy orvost. Az én városomban tehát ezek szerint nyolc hatósági orvost kell alkalmazni. Engedelmet kérek, a mai ikörülmények között, amikor esak két hatósági oiwos van és majd nyolcat kell alkalmazni, (Beniczky Elemér: Nem kell!) ez Ibdz'ony váratlan meglepetést és kiadást jelent. Tudom, hogy nem kell alkalmazni ennyi orvost, de benne van &• törvényjavaslatban, hogy a belügyminiszter úr rászorít36*