Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

246 Az országgyűlés képviselőházának 10 hatja a községeket és a városokat erre. Mondom, tudom, hogy ez nem imperative van előírva, de benne van a törvényjavaslatban, tehát ha akármelyik percben úgy gondolja a belügyminiszter úr, hogy ezt elrendeli, akkor, igenis, kötelesek lesetnek a városok az 5000 főként! orvost beállítani (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A pénzügyminiszterrel egyetértően!) A pénzügyminiszter úr hozzájárulásával, az kétségtelen. (Dinnyés Lajos: Nehéz emberek a pénzügyminiszterek! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Elég fék!) Akármilyen mdhéz emberek is, de ez lehetséges, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A pénzügyminiszternek nehéz keze van! — Dinnyés Lajos: Az új stílus alatt aninden elképzelhető!) Iítt van a 10. § 3-ik bekezdése, amely szerint .akként méltóztatik a törvényjavaslatban intézkedni, hogy (olvas

su): »A belügyminiszter az olyan községeket, ahol nincs községi orvosi állás rendszeresítve, ... valamely vele határos megyei városihoz vagy olyan községhez csatolja, amelyíben orvosi állás van rendszeresítve«. Nem látóim, t. miniszter úr, ennek »anyagi részét sem. Ha az, a megyei tváros, vagy az a község ellátja a maga orvosával a hozzácsatolt község közegészségügyi szolgálatát, akkor méltóztassék lazt a községet m arányos teherviselésre kötelezni. (Beniczky Elemér: Ez természetes!) Ugyebár, képviselőtársam, hogy természetes, de a törvényjavaslatban nincs 'benne, csäk az, hogy »csatolja«. (Beniczky Elemér: Magától értetődik!) Nem^ tudom, hogy a belügyminiszter úr lesz-e szíves olyan törvénymagyarázatot adni, hogy ez magától értetődik, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter igenlően int.) Akkor meg vagyok nyugtatva. De amikor ezt a törvényjavaslatot elolvastam, csak azt tudtam kivenni belőle, hogy az a város, amelynek van tisztiorvosa, viseli a hozzácsatolt község kiadásait is. Ha t. képviselőtársam magyarázata helytálló és illetékes, akkor meg vagyok nyugtatva. Itt van a 17. szakasz, amely így szól (olvassa): »A belügyminiszter az egészségvédelemre szükséges költségeknek a törvényhatóságok, a megyei városok és a községek költségvetésébe felvételét — a törvényhatóság első tisztviselőjének meghallgatása után — a pénzügyminiszterrel egyetértően elrendelheti.« Ez is egy nagy megnemfogható valami. Ebbe a belügyminiszter úr mindent belemagyarázhat. Tehát bármely községnek a pótadóját óriási módon felemelheti. Hiszen mostanában olvastuk valamelyik napilap híradását, különösen az alföldi városok pótadójáról, hogy azok mennyire fel vannak tornászva. Itt van például Félegyháza pótadója, de Kecskemét, Halas, Cegléd pótadója is. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: És ki szokta leszállítani? A belügyminiszter!) A belügyminiszter szokta leszállítani. De van olyan normálköltségvetés, amelyet a belügyminiszter úr sem szállíthat le. Itt van tehát elrejtve egy olyan lehetőség, (Zaj a balközépen.) hogy jöhet egy lendületes belügyminiszter, aki azt mondja: igenis, én meg akarom örökíteni a nevemet, én igenis alkotni akarok. Ez majd nem számol az egyes városok és az adózók teherviselőképességével és e szakasz alapján olyan terheket róhat egyes városokra, amelyekbe majd belesántulnak. Ilyen vaktában, ilyen bizonytalanba tehát én a magam részéről a felhatalmazás megadásába nem tudok belemenni. (Payr Hugó: Ez nem törvényalkotás!) Igen, ez nem törvényalkotás! ' 5. ülése 1936 március ll-én, szerdán. Itt van azután a 19. szakasz, amely azt mondja (olvassa): »A törvényhatósági jogú és a megyei városok a területükön működő m. kir. tisztifőorvosok és m. kir. tisztiorvosok illetményeinek fedezéséhez hozzájárulni kötelesek.« Már az is bizonytalan, elasztikus valami, hogy milyen orvosokat fog oda kinevezni a belügyminiszter úr. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Jókat! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Jókat!) Meg vagyok róla győződve, de én úgy értem, miniszter úr, hogy hányadik rangosztályban lesznek, milyen fizetésük lesz, mert az van ebben a törvényjavaslatban, hogy ha olyant méltóztatik kinevezni, akinek már nagyobb fizetése volt. az megtarthatja azt, tehát nem fog fizetésében visszaesni. XJgy lehet, hogy addig abban a városban kevesebb fizetésért látták el a közegészségügyet, a város költségvetésének tehát kisebb összegről kellett gondoskodnia. Mindezek a dolgok olyanok, hogy azokat szó nélkül hagynunk nem lehet. Ha a belügyminiszter úr nem is méltóztatott a törvényjavaslatban ezekre vonatkozóan intézkedni, legyen szíves legalább felszólalásában nyilatkozni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter igenlően int.) hogy megnyugodjanak a városok abban a tekintetben, hogy velük szemben nem fognak újabb elviselhetetlen igényeket támasztani és rájuk nem fognak újabb óriási terheket hárítani. Még egy másik szempontból is — mint mondottam — foglalkozni kívánok a törvényjavaslattal. Ez a politikai szempont. Ne méltóztassék tőlem rossznéven venni: nem helyeslem, hogy a tisztiorvosokat, a javaslat szerint, királyi tisztiorvosoknak, a tisztifőorvosokat pedig királyi tisztifőorvosoknak nevezzük. (Payr Hugó: Egy kis legitimizmus sohasem árt!) Miért nem méltóztatnak állami tisztiorvosoknak ... (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Magyarország királyság!) Kérem, 'belügyminiszter úr, engedje meg, hogy erre vonatkozólag valamit mondjak. 1928-ban a Kossói th-zarándoklás!b an én is részt vettem. En is kimentein Amerikába. Ez alkalommal módom volt ott amerikai politikusokkal, amerikai előkelőségekkel érintkezni és nem egyszer:, nem kétszer, hanem számtalanszor meg kellett magyaráznom azt, hogy miért is vagyunk mi királyság, amikor nincsen királyunk. Én tehát úgy gondolom, hogy erre a törvényjavaslatban foglalt elnevezésre már a külföld szempontjából sincsen szükség. Ha a magyar bíróság sem ítélkezik már a magyar király nevében... (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: De királyi bíróság!) De a Szent Korona nevében ítélkezik! Azelőtt a magyar király nevében ítélkezett és most már a Szent Korona nevében ítélkezik. Miért szükséges akkor ebbe a törvényjavaslatba belevenni azt, hogy »királyi«? Elég az a megjelölés, hogy »állatni üsztifőorvos« és »állami tisztiorvos«. Hiszen úgy méltóztatik mondani, t. miniszter úr, hogy ez államosítás, tehát akkor ne királyosítsunk, hanem államosítsunk, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez nem stimmel! — Dinnyés Lajos: Különvéleménye van neki! Nálunk lehet! — Derültség-) T- Képviselőház! Nekünk jogászoknak furcsán hangzik a törvényjavaslat 2. §-a is. A % § (2) bekezdése azt mondja, hogy (olvassa): »A m. kir. tisztifőorvos a törvényhatóság első tisztviselőjének, a m. kir. tisztiorvos pedig ia főszolgabírónak és a megyei város polgármesterének szakközege, őket azonban a belügyminiszter is utasíthatja.« A törvényjavaslatnak ez a sza-