Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

244 Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 1936 március ll-én, szerdán. mondanom, hogy még vályogból is lehet egészséges \xhzai építeni, méghozzá nem is sokkal nagyobb költséggel, csak rá kell szoktatni a lakosságot a helyes építkezésre. Elmondok egy példát. Győrben rengeteg bajunk volt a kilakoltatottakkal, ezekkel a szegény, elesett emberekkel, akik nem tudják a lakbért .megfizetni, mikor a háztulajdonosok nem tudják tőlük a lakbért bevasalni, szaladnak a járásbíróhoz, a járásbíró kimondja a kilakoltatást és a szegény ember egy-kettőre az utcán találja magát. Mit csináljunk ezekkel az emberekkel ? A város létesített egy nyomortanyát, az úgynevezett Trianon-telepet, ahol az emberek egymást segítve építik fel viskójukat. A város ad hozzá egy kis cementet, egy kis fát, egy kis pénzbeli segítséget és így a szomszédok és jóbarátok segítségével egy-kettőre felépül a viskó. Nem ideális állapot ez, egyikünk sem kívánja, a mai nyomorúságos viszonyok mellett és a város szegénysége mellett, nem tudunk egyebet tenni. Azok a házak azonban mérnöki és orvosi felügyelet mellett készülnek. Ott nem lehet szigeteletlen házat építeni; ott nem lehet ezrével olyan házakat építeni vályogból

% amelyek egyszerűen a talajra vannak rátéve, hanem cementből kell az alapzatot megcsinálni és vastag kátránypapírral kell elszigetelni, úgyhogy a víz mégsem tud olyan mértékben és^ magasságban felhatolni, mint azokban a házakban, amelyek minden orvosi és mérnöki felügyelet nélkül készülnek. S most nézzük a másik példát. Nem kell messzire mennünk. Itt a Budapest környékén elterülő falvakban nem egyszer figyeltem meg, hogy sár<ból csinálják a falat, tehát deszkák közé dobnak be nedves anyagot és azt lesujkolják (Farkas István: így van a Mária Valéria-telepen iéíV vagy pedig: napon szárított agyagtéglákból építenek házakat minden alap nélkül. Leásnak félmétert, a félméterre leásott földben egyszerűen elhelyezik az agyagtéglát és arra építik a házat. Ennél egészségtelenebb, ennél nyomorúságosabb, ennél betegebb dolgot a világon nem lehet elképzelni. Tessék elképzelni, 'hogy egy ilyen háznak az élettartama sokszor száz esztendő, s a lakók száz esztendeig kénytelenek szenvedni az alépítmény hibáit. Kovrig tanár úr mutatott rá arra, hogy a magyar nép fele földes szobában élve, ki van szolgáltatva a legpusztítóbb népbetegségeknek, a gümőikórnak és a reumának. Azi orvosok — erről magam meggyőződtem — minden esetben lelkiismereti kérdést csinálnak abból, hogy felszólaljanak az ilyen házépítések ellen. Magam, is hallottam, hogy Győr megyében, az egyik járásban az orvos a legesélyesebben tiltakozott az ellen, hogy a Faksz.kölesönből így építsenek házakat, rámutatott arra, hogy milyen egészségtelen ez, milyen betegségek származhatnak; ebből. Es a vége mi volt? Az orvost leszavazták. Az orvos tovább beszélt, mire fegyelmi eljárást indítottak ellene. Még jószerencse, hogy az orvost be nem csukták, vagy fegyelmileg az állásából el nem távolították azért, mert aa egészségvédelem érdekében mert felszólalni. A házépítésnél szerintem az orvosnak legyen döntő szava és ne tűrje, — nem is fogja tűrni az orvos — hogy olyan házakat építsenek, amelyek száz éven át három generációt mérgeznek meg és három generációt pusztítsanak el. Minden vidéki orvos, aki 5—6 évig vidéken praktizált nagyon jól tudja, hogyan lehet egészséges házat építeni. Az egészséges ház építése nem mindig pénzkérdés^ csak: annak kérdése, hogyan szervezzük meg az építikezést. Ragályos betegségek esetében az orvos természetesen betiltatja a nyilvános helyiségek látogatását, bezáratja az iskolákat, hiszen vigyáznia kell, hogy a ragály el ne terjedjen. De itt összeütközésbe kerül a kapzsi emberek egész tömegével. Ki védi meg ezek ellen azt a szegény orvost? Majd a közigazgatási bizottság. A közigazgatási bizottságban azonban azok ülnek bent, vagy azoknak a választottai, akik az orvosra egyik-másik intézkedése miatt haragusznak. Azután a főispán. A főispán is ki van téve mindenféle áramlatnak, nem is beszélve arról a csekélységről, hogy a főispán is mint Nep.-élharcos, igyekszik a Nep. szavazóinak kedvében járni és bizony, nagyon hamar le fogja barackozni az orvost még akkor is, ha az orvosnak van igaza, csak azért, hogy a választókkal és azzal a közönséggel, amely az orvosra egyik-másik intézkedése miatt haragszik, ne kerüljön összeütközésbe. Ha tehát már államosítjuk az orvosokat, amit a magam részéről helyesnek tartok, akkor függetlenné kell tenni az orvost a helyi hatóságoktól s gondoskodni kell arról, hogy az orvosnak igenis, végrehajtó t hatalma legyen akkor, amikor a nép egészségének megvédéséről van szó. Akár házépítésről, akár kútfúrásról, akár más egészségügyi intézkedésről van szó, annak az orvosnak igenis, legyen döntő szava és ne legyen kitéve a helyi kiskirályok mindenféle intrikáinak. Ezért kérem az igen t. miniszter urat arra, hogy a javaslatnak ezt az intézkedését módosítsa. Helyes volna, ha csak a közegészségügyi tanács indíthatna fegyelmi eljárást és csak olyan esetekben, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az orvos túllépte hatáskörét vagy nem látja el rendesen a hivatalát. A törvénytervezetnek előnyei mellett vannak súlyos hátrányai is. Legsúlyosabb hátránya az, hogy kerettörvény; túlságos nagy hatalmat ad a miniszter úrnak a nélkül, hogy ezzel a hatalommal a közjó érdekében élni tudna, csak éppen a hatalom van a kezében. Ez a javaslat is, mint az előbbi javaslatok, a totalitás felé vezet, politikai befolyásoknak tág teret nyit, érvényesülési lehetőséget ad és éppen azért, — annak ellenére, hogy a törvénytervezetben igen jó intézkedések vannak — mert igen sok benne a politikum, igen sok benne a totalitás felé törekvés, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mesék!) a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat illeti a szó. Horváth Zoltán: T. Ház! Egészen érdekes ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása. Hiszen látjuk, hogy erről az oldalról valamenynyien azt követeljük, hogy: többet, még többet. És nincs olyan áldozat, amelyet a közegészség kérdésében az ellenzék oldaláról meg ne hoznánk, (vitéz Kő József: Mégsem szavazzák meg! — Dinnyés Lajos: Rossz a keret!) Mindaz a beszéd, ami erről az oldalról elhangzik, tulajdonképpen nem is szorosan ehhez a törvényjavaslathoz tartozik, mert a belügyminiszter úr igen helyesen már a törvényjavaslat indokolásában előrebocsátotta, hogy maga is azon a nézeten van: nagy, átfogó, organikus közegészségügyi reformra volna szükség, Ö maga sem tekinti tehát ezt a törvényjavaslatot ilyennek, és így természetesen el is veszi annak a lehetőségét, hogy az ellenzék ezt ebből a szemszögből bírálja.