Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

Az országgyűlés képviselőházának 105. rázol, hatalmas pisztollyal a kezében, amellyel az előtte álló hétfejű sárkányra céloz. Fent a magasban azonban egy angyalka lebeg s vizet ereszt a pisztolyra, alul pedig egy német nyelvű felírás van, amely szabadon magyarra fordítva így szói: »Nyomhatod, nyomhatod, jó vitéz a ravaszt, Ha az angyal az égből arra vizet fakaszt.« (Derültség.) A belügyminiszter úr is körülbelül így van azokkal a javaslatokkal, amelyeket a Ház elé terjeszt. Minden javaslatban megnyilvánul a buzgalom, hogy segítsen az ország közegészségügyi állapotán, minden javaslatból kiérezni a jóindulatot, hogy segíteni akar az elesett lakosságon, segíteni annak a szörnyű egészségügyi állapotain, de mintha valami felsőbb hatalmasság fogná le a miniszter úr kezét, vagy, nem tudom, mintha valami angyalka vizet fakasztana arra a pisztolyra, nem sikerül a sárkányt lelőni, nem sikerül a népbetegségek sárkányát kipusztítani. Az a felsőbb hatalmasság, amely ezt a jóindulatot hatástalanná teszi, szerintem, a pénzügyminiszter úr, aki lebegő angyal képében jelenik meg és felvizezi azt a sok jóakaratot, amely egyik-másik törvényjavaslatban megnyilvánul. (Zaj a balközépen.) Csak szimbolikusan mondtam, hogy a pénzügyminiszter úr angyalka. (Derültség.) Az a bűvös szó, amellyel hatástalanítani igyekeznek ezeket a javaslatokat, az, hogy az államháztartás helyzete nem engedi meg. Ezzel a jelszóval már igen sok okos gondolatot küldtek az orcusba és a népegészségügy fejlesztését is ezzel a jelszóval igyekeznek elsorvasztani. Az előadó úr már tegnap megemlékezett beszédében arról, hogy a népegészségügy fejlesztése terén a belügyminisztérium szándékai sokkal messzebbmenőek, mint ez a vérszegény javaslat, amely előttünk fekszik és a miniszter úr nagyobb koncepcióval fog hozzá a népegészségügy javításához, azonban a pénzügyi helyzet az a varázsszó, amely elénk áll, amely minden nagy akarást lelohaszt és megbénít. Amikor a népegészségügy • fejlesztéséről beszélünk, amikor a népbetegségek, a tuberkulózis, a véribaj és a különlböző fertőző betegségek elleni küzdelmet hangoztatjuk, mindig szemlben találjuk magunkat azzal a minden ügyet ledorongoló jelszóval, hogy az állam pénzügyi helyzete nem engedi maeg. De számunkra, szocialisták számára r egyáltalában nem meglepő az, hogy ezt az érvet csak akikor szegezik velünk szembe, amikor akár a népegészségügy javítását szorgalmazzuk, akár pedig olyan intézkedést kérünk, amely a nép egészségvédelmét szolgálja, de amely az államnak pénzébe kerül. Ilyenkor mindig felénk hangzik mollban és tremolóban: nem lehet, az állam pénzügyi helyzete nem engedi meg. Soha nem hallottuk azonban ezt az érvet akkor, amikor a sajtóalap növeléséről volt szó; soha nem hangzott felénk ez az érv, amikor különböző rendelkezési alapok növeléséről volt szó és egyáltalában nem hallottuk ezt a jelzőt, amikor az utóbbi négy esztendőibein a kormány minden sóhaj nélkül 6,700.000 pengőt költött el a sajtóalap növelésére és a rendelkezési alapok felduzzasztására. Nem mondom,, hogy valami horribilis összeg ez a 6,700.000 pengő, de ha ennek egy tekintélyes részét a népegészségügy javítására fordítottuk volna, akikor ma ezen a téren sokkal tmeszszebb lennénk, mint amennyire vagyunk. ülése 1936 március 11-én, szerdán. 241 De nem hallottuk ezt a hűvös jelszót akkor sem, amikor a költséges diplomáciai kirándulásokról és azok költségeinek fedezéséről volt szó. Nem hallottunk soha arról, hogy az állam anyagi-pénzügyi helyzete nem engedi meg, amikor például a lelki rendőrség támogatásáról volt szó,, pedig ez a két tétel, a diplomáciai kirándulások és a lelki rendőrség támogatása bizony rengeteg összeg pénzébe került az államnak és a legtöbb esetben vajmi kevés haszon szármlazott ebből a lakosság túlnyomó része számára. Ha az ilyen célokra elköltött összegnek csak egy hányadát költöttük volna egészségügyi célokra, akkor ma ezen a téren sokkal jobban állnánk, mint ahogyan állunk. A népegészségügy kérdésével, még ha nacionalista szempontból nézzük is a dolgot, nagyon komolyan kell foglalkoznunk. Előttem van egy narancssárga füzet, amelyet dr. Petrilla Aladár, az Országos Közegészségügyi Intézet adjunktusa írt. Ebben arról van szó, hogy milyenek voltak Magyarország népesedési viszonyai 1920-tól 1932-ig. Ehhez a műhöz dr. Scholtz Kornél nyugalmazott államtitkár írt előszót,, amelyben rámutat arra, hogy ma a Duna völgyében 10*5 millió magyar áll szemben 27*5 millió románnal, délszlávval és csehszlovákkal. Ha nem fogjuk népünk egészségét jobban védeni, mint ahogyan eddig védtük, ha nem fogunk a népegészségügy terén nagyobb áldozatot tanúsítani, — anyagilag nagyobb áldozatot — amint azt eddig tették a váltakozó kormányok, akkor húsz-harminc esztendő múlva ez az anélkül is egészségtelen arány, a mii hátrányunkra még inkább el fog tolódni. És itt meg kell mondanom, hogy nem is mindig és nem is minden múlik a pénzen, hanem sok múlik a közigazgatáson is, amikor népegészségügyről van szó. Ha a belügyminiszter úr felügyelete alá és hatáskörébe tartozó közigazgatás csak félannyi energiát fordított volna a falu népének egészségügyére, mint amennyit törődött a munkásmozgalommal és a munkásmozgalmak elfojtásával, akkor minden pénz és minden külön erőfeszítés nélkül a népegészségügy terén sokkal jobb állapotok lennének, mint amilyenek ma vannak. Ha a közigazgatás kevesbb gondot fordított volna a munkásmozgalmak felesleges kiszimatolására, egy szabadabb szónak kommunista jellegűvé való átalakítására és többet törődött volna a tuberkulózissal és egyéb népbetekségekkel, akkor ezeknek a terén nem lennének olyan állapotok, mint amilyenek ma vannak, a magyar állam sem dőlt volna össze, de kisebb lehetne a gyermekhalandóság, mint amekkora ma. (Egry Zoltán a terembe lép. — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Éljen Egry Zoltán! Éljen Borbély-Maczky Emil! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hát Scheftsik hol van? — Felkiáltások a jobboldalion: Majd jön! Visszajöttek már egy páran! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Horváth Zoltán: Nem merte megvárni az ítélethozatalt! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez nem mérés kérdése! — Zaj. — Elnök csenget.) Malasits Géza: A miniszter űr a törvényjavaslat indokolásában, az előadó úr pedig tegnapi beszédében erősen kihangsúlyozták a betegség megelőzésének nagy jelentőségét. Teljesen egyet értünk a miniszter úrral, mint az