Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

240 Az országgyűlés képviselőházának IC rény nézetem a belügyminiszter úr véleményével. > Én a protekció növelését látom abban, amit a javaslat mond, hogy a kinevezéshez a belügyminiszter úr előzetes hozzájárulására van szükség, még olyan intézményeknél is, amelyek nem állami intézmények, de állami fennhatóság alatt állnak. Én ebben a pártszempontoknak, a politikai szempontoknak a lehető legnagyobb érvényesülési lehetőségét látom. (Payr Hugó: Egypárt-rendszer!) Ügy van! Politikai szempontot látok abban is, hogy a jelenlegi hatósági orvosi kar hat hónapig a legnagyobb bizonytalanságban él majd, miután eddigi hatósági orvos rendelkezési állományba kerülhet és kérdés, hogy közülük milyen alapon fognak valakit kinevezni, ahol ismét a pártpolitika érvényesülése nagy teret nyerhet. Ezért ebből a szempontból is óvatossággal, félelemmel és bizalmatlansággal kell kísérnem a törvényjavaslatnak ezeket a rendelkezéseit. Politikumot látok, t. Ház, az utólagos vizsga kérdésében. Méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam az erdélyi nyelvvizsgákra. Méltóztatnak bizonyára tudni, hogy Erdélyben a tisztviselőknek nyelvvizsgákat kellett tenniök, s akár jó, akár rossz eredménnyel tették le, az eredmény mindenképpen elmozdítás volt. Én félek attól, hogy ez a szakasz is ehhez hasonló politikai célokat szolgálhat. (Zaj a baloldalon,) T. Ház! A főoka azonban annak, hogy politikumot látok a javaslatban és e miatt a javaslatot nem fogadhatom el, a kerettörvényjelleg, amely alapon kétségtelenül ez a törvényjavaslat is nyugszik ugyanúgy,- mint az e törvényjavaslatot megelőzően tárgyalt ipari novella, valamint az orvosi kamarai törvényjavaslat is nyugodott. Így, úgyszólván, már rendszerré vált a Képviselőház legutóbbi időszakában, egy esztendő óta, hogy állandóan csak kerettörvényeket tárgyalunk, állandóan a rendeleti kormányzásnak adunk minél tágabb és minél nagyobb lehetőséget, állandóan haladunk az egykéz-rendszer felé. (Payr Hugó: Űj stílus!) A bizottságban a belügyminiszter úr, amikor én az autonómia sérelmét és a totalitást említettem, azt válaszolta nekem, hogy ha az állategészségügy államosíttatott, akkor az emberegészségügy is államosítható. Nekem ez ellen nincs is észrevételem; ahogy mondottam, nem a közegészségügy államosítása ellen beszélek, hanem az ellen a garnírung ellen, amely ebben a javaslatban foglaltatik. Nem magával a tálalással, hanem annak körülkerítésével szemben vannak kifogásaim. Az állategészségügy annyiban van Öszszefüggésben ezzel a javaslattal és általában J a kormányzatnak minden egyes: ténykedésé- , vei, hogy a kormány az »egy akol egy pásztor« elvét óhajtja megvalósítani az egész élet (minden fázisában, közigazgatási, közegészségügyi, ipari, kereskedelmi, jogi, társadalmi és minden egyéb vonatkozásban egyaránt. Tizenhét esetben kap a belügyminiszter úr felhatalmazást ebiben a törvén y j avaslatban. Dinnyés Lajos képviselőtársam tegnap felolvasta, — én is összeírtam ezt a statisztikát — hogy a belügyminiszter úr 32 esetiben szerepel a javaslatban, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Es kérte hozzá a harmincharmadikat!) Kérte hozzá, én azonban nem kérem a harmincharmadikat. (Derültség.) En a 33-as számról különben is csak nagy averzióval tudok beszélni, mert iákkor rögtön a 33-as bi5. ülése 1936 március 11-én, szerdán. zottság jut eszeimibe, amely az alkotmányos életnek első temetője volt. En 32-vel is nagyon megelégszem, mert hiszem az egészséges embernek 32 foga van, S

r így a belügyminiszter úr minden egyes fogára jut egy-egy foglalkozási lehetőség a törvényjavaslattal kapcsolatosan. En csak a 17 tényleges felhatalmazást reklamálom, nem a 32-t; azt a 17 felhatalmazást, amely otniind a rendeleti kormányzásnak a kiegészítője és az arra való lehetőségnek az adója. Ezért itt is csak ugyanazzal zárhatom szavaimat, ' amivel a bizottságiban fejeztein he felszólalástoónat: minthogy a führeri elv érvényesülését, a totalitás érvényesülését látom ebben a javaslatban is, annak ellenére, hogy a javaslat lényegével egyetértek és Ibenne isolk jót is találok, éppen azért, mert a javaslat politikumot visz bele egy kizárólagosan kulturális és egészségügyi rendszerbe és egészségügyig kérdésbe (Egy : hang, jobbfelől: Ez nagy tévedés!) és kormányzati intézkedéseket politikailag akar megvalósítani az egypártrendszer érdekéiben, (Egy hang jobbfelől: Tévedés!) ezért a kormányzattal szemben bizalmatlansággal viseltetvén, a javaslattal szemtben nemleges szavazatomat kell leadnom és a javaslatot nem telhetem még az általános tárgyalás alapjául sem magamévá. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Sok minden tekintetben egyetértek előttem szólott t. képviselőtársammal, mégis egy megjegyzésére válaszolnom kell. Tisztelt képviselőtársam az egyke kérdését majdnem úgy állította he, mintha az kizárólag orvosi kérdés lenne. (Vázsonyi János: Dehogy!) Ezzel iszemben legyen szabad megjegyeznem, hogy az egyke főleg a jobbmódú lakosságnak a védekezése az elszegényedés ellen. Az egészen szegény embereknél, akiknek semmi veszteni valójuk nimos, akik már gazdasági adottságuknál fogva sem lehetnek szegényebbek, mint amilyenek, nincs egyke. Akinek azoníban van valamije és azt a valamit védi, az a mai viszonyok között nem tudomást csinálni, mint hogy szabályioizza a születések számát. Ezenkívül a gazdasági élet is rendkívüli mértékben előmozdítja az egykét azzal, hogy lehetetlenné teszi ,á munkaalkalmakat, illetőleg lehetetlenné teszi az ifjú emberek házasodását, mert mire egy fiatalember olyan munkához, vagy olyan álláshoz jut, amelynek jövedelméből, fizetéséből egy családot el tudna tartani, addigra már annyira kiszikkad, hogy elmegy a kedve a megnősüléstől. Tehát ezen a téren is igen sok feladat vár az államra, igen sok feladat vár a kormányzásra, és a belügyminiszter úr pécsi beszédében foglaltak — különösen ami azt a fenyegetést illeti, hogy még a magánéletbe is behatolnak — ezen a téren nem sokat változtatnak a helyzeten, ha csak a kormány meg nem változtatja gazdaságpolitikáját és lehetővé nem teszi azt, hogy a fiatalemberek illő időben nősüljenek meg. Enynyit az egykéről. A javaslatról csak annyit, hogy amikor az előttünk fekvő törvényjavaslatot és annak indokolását olvastam, önkéntelenül is egy kép jutott eszembe, amelyet Nürnbergben egy múzeumban láttam; egy kép, amelyet egy barokkvagy rokokó-korbeli festőművész festhetett, és amely kép egy középkori páncélos lovagot áb-