Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-105
Az országgyűlés képviselőházának 10 mellett agitálni a felnőtteknél, azt mondva ott, hogy minden pálya túlzsúfolt, minden pálya be van töltve. Tehát az egyke ellen küzdenek csecsemőnél, de a felnőtteknél már az egyke mellett vannak, mert lehetetlenné teszik az elhelyezkedést akár az iparban, akár a kereskedelemben, akár a mezőgazdaságban, akár a kulturális pályákon. (Ügy van! Ügy van! balfelŐl.) Ebben én ellenmondást látok. Az egyke ellen csak úgy lehet harcolni, ha teljes a gazdasági, ha teljes az érvényesüléfii lehetőség (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és ha teljes az a lehetőség, hogy eben az országban mindenki megkereshesse a mindennapi kenyerét. Ebben látom azt a legfontosabb lehetőséget, amelylyel az egyke ellen, de minden nyomorúság ellen is vállvetve, minden pártkérdésen felülemelkedve nemzeti és emberi szempontból dolgoznunk és harcolnunk kell, (Helyeslés a baloldalon.) Elismerem, ihogy a kónház és az ápolóképziés kérdésének a terén Scholtz államtitkár ÚT érdemei folytán ötven esztendő aniuliaszításait hozták részben helyre. Annikor az egyik oldalon kritizálom azokat az intézkedéseket, amelyekkel nem értek egyet, ugyanakkor objektíven megállapítom azt is, hogy hol kielégítők az intézkedések, amelyeket a kormányzat tett. De meg kell állapítanom, hogy magának az egészségügyi közigazgatásnak egységes rendszerbe foglaláséra volna szükség a legfőbb hatóságtól a kiis községekig — amint azt a budapesti Orvos szövetség memorandumaiban is kérte, amelyet a belügyminiszter úrhoz nyújtott ibe. Ez a memorandum megállapítja, hogy (olvassa): »E törvényjavaslat kapósán sem pállunk a magyar közegészségügy államosításával szemlben, csak az. egészségügyi közigazgatás közegeinek részben államhivatalnokokká való átminősítéséről van szó.« Feltétlenül helyes a javaslatban az, hogy Budapest székesfővárost kiveszi! e törvény hatálya alól. A fővánds tiszti orvosi szervezete olyan kitűnő, hogy az egész ország számára mintaképül szolgálhat. Hiba azonban a budapesti tiszti orvosa szervezetben is az, hogy ia tiszti orvosoknak nincsen végrehajtó hatalmuk. Az egészségügyi intézkedések élén — én, akii jogász vagyok, szintén azt mondom és ezt kérem — mindenütt orvosnak kell lennie, mert ha így volna, akkor nem volna lehetséges az, hogy a gyermekeknek reggel porfelhőben kell az iskolába meinniök. A budapesti Orvosszövetség külön ülésben tárgyalta ezt a javaslatot és néhány szakasszal szemben kifejezte aggályát. Nem óhajtok most szakaszonként foglalkozni a javaslattal, mert a részletes tárgyalás során benyújtott módosításadimimal kapcsolatban lesz módom és alkalmam arra, hogy az egyes szakaszokkal szemlben aggályaimat kifejtsem'. Méltóztassék megenkedni azicinban, hogy általánosságban még néhány rövid megjegyzést tegyek a javaslattal kapcsolatban. A budapesti Orvosszövetség memorandumában leszögezte és külön ülésén megállapította, hogy az 1876: XIV. te. az ország akkori legkitűnőbb orvosainak: Fodor Józsefnek, Markusovszky Lajosnak és Korányi Frigyesnek az alkotása és csak a viszonyidk mostoha alakulása miatt nem' hajthatták végre helyes rendelkezéseit. Ennek alapján állva, megállapíthatjuk hogy ma is igaz az, hogy a prevenció lelhet rendészeti kérdés, a gyógyítás azonban 5. ülése 1936 március 11-én, szerdán. 239 " sohasem, lehet az ! , és ez nem is tartozik az egészségügyi kereteikíbe. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a 3., 5. és 10. §-ra vonatkozólag máir most is néhány megjegyzést tegyek. A 3. ^-bian hibáztatom azt, hogy tölblb^ törvényihatóság egy tiszti orvos vezetése alá kerülhet — amint erről már az előbb is bátor voltam beszélni. Felfogásom szerint ez a közegészségügy rovására van. Az 5. ^-(ban hibáztatom, hogy azt méltóztatik benne mondani, hogy ettől a rendelkezéstől öt évig el lehet tekinteni. Ezt az eltekintési lehetőséget igen veszélyesnek tartom. Ebben politikum rejtőzhetik és feltétlenül az is rejtőzik benne. Ez az egyik oka annak, hogy a javaslatot nem tehetem imagamévá, mert elbíben azt látom, ihogy azokra, akik kedvesek lesznek a kormányzatnak, nem vonatkozik az öt esztendő, viszioint azokra, akik r (megbízhatatlanok, akik nem hordják a párt jelvényt, vonatkozni fog az öt esztendő. A 10. §-ra. vonatkozó aggályaimat majd a részletes tárgyalás során fejtem ki. Már a bizottságban is bátor voltam e tárgyban felszólalni Cseh-Szombathy László t. képviselőtársammal együtt, aki e szakasz rendelkezéseit tegnapi felszólalásában is bírálta. A 10. § azt mondja, hogy csak az 5000-es lélekszámú község köteles orvost tartani. Cseh-Szombathy László t. képviselőtársammal együtt indítványoztuk és indítványozzuk a részletes tárgyalás során ismételten, hogy az 5000-es szám 3000-re változtassék át. Megbízható statisztikai adatok szerint ma is 115 község van az ötezres lélekszám alatt, amely rendszeresített or^ vosi állással bír. Méltóztassék megvizsgálni megyék szerint a statisztikát és méltóztassék ugyanakkor összehasonlítani az egyke pusztítását megyék szerint; méltóztatik látni, hogy azokban a megyékben pusztít az egyke a legjobban, ahol nincsenek ilyen rendszeresített orvosi állások és azokba.i a megyékben legkevésbbé, ahol több rendszeresített orvosi állás van. Baranya vármegyében például, ahol e 115, általam az előbb felemlített orvosi állás közül egyetlenegy sinos, a legerősebben pusztít az egyke. Tolna megyében, Somogy megyében, ahol talán két-két községben van ilyen orvosi állás, szintén még erősen pusztít az egyke; de már nem pusztít annyira a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlnak azokon a részein, ahol e 115 orvosi állás közül a legtöbb van. Én tehát az egyke szempontjából — éppen a belügyminiszter úr pécsi beszédére hivatkozva — kérem a belügyminiszter urat, ne kerüljön ellentétbe a saját felfogásával és beszédével akkor, amikor e rendszeresített orvosi állásokat megszüntetni kívánja, ellenkezőleg, emelni kell még további községekben a rendszeresített orvosi állások számát, nemcsak a közegészségügy szempontjából, nemcsak a higiénia szempontjából, nemcsak munkalehetőség szempontjából és kulturális szempontból, hanem éppen a belügyminiszter úr által legpregnánsabban kifejezett és támadott egyke kérdése miatt is. T. Képviselőház! Felfogásom szerint ez a javaslat és általában mind e kérdések nem politikai, hanem gazdasági és kulturkérdések. A javaslatban azonban igen sok a politikum, igen sok helyen férkőzött be a politikai szempont éppen úgy, mint a legutóbb tárgyalt orvoskamarai törvényjavaslatnál, amely Budapestet a vidékkel szemben kisebbségbe szorította. Politikumot látok abban, hogy növeli a protekció lehetőségét, ahol szemben áll sze-