Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-105

â38 Az országgyűlés képviselőházának 1 dése végeredményben nem csupán kulturális és higiénikus, hanem, laimint azt magam is ímiotndottam, gazdasági jelentőségű kérdés is, inert Iha nem így volna, nem állana úgy szerűiben egymással a város és a falu közegészségügye, mint ahogyan áll ma. Mert amellett, hogy a természeti adottság a faluinak nagyobíbl egészségügyi lehetőséget ad, mint a városnak^ — mart a falunak: Jobb levegője, jolbb klímája és jobíb fekvése mindenképen nagyobb egészségügyi lehetőséget btiatosít, — a rettenetesen nyomasztó gazdasági viszonyok miatt a falu közegészségügye sokkal lelhanyagoltabb, .sióikkal rosszabb helyzetIbién van, mint a városé. Ezen a területen fel kell említenem a jó ivóvíz kérdését és azokat az intézkedésieket; amelyek nem tartoznak szorosan e javaslathoz, de amelyek iákkor, amikor a közegészségügy kérdéséről siaólunk, mégis egészen odakapcsoló dnak e kérdések komplexuiinához, A jó ivóvíz kérdésénél meg, kell említenem azt, hogy egyáltalában nincs statisztikánk arról, hogy hány kút ós hány angolrendszerű toalett van Magyarországon, pedig e kettő a higiéniának és a közegészségügynek az alfája, inert hiszen minden járványnak, (minden ragálynak és minden betegségnek alapoka az ivóvíz rosszasága, a toalettek hiánya, és elsősorban az iható vizű kiutaknak a hiánya. Ugyanitt meg kell említenem azt a nagy tennivalót, amely ezen a területen — különösen a falu közegészségügyének r területén — az anya- és a csecsemővédő intézetek fejlesztése tekintetében vár reánk, a védőnők tekintetében és a tejkonyhák tekintetében. Es ehhez a kérdéshez tartozik szorosan az a két lejgj nagyobb járvány ós legszörnyűbb pusztító betegség, amelyről a bizottsági ülésen, mikor a törvényi avaslatot tárgyaltuk, töiblbien is szólottunk, így elsősorban Ronkay igen t. képviselőtársam s amire a belügyminiszter úr is utalt beszédében, s ezek a tuiberkiolozis és a vérbaj. A tbc. kérdése olyan külön komplexum, amellyel e javaslat kapcsán nem kívánok most foglalkozni, mert hiszen ez egyhatodát képezvén a közegészségügyi programomnak, remélem, hogy a fennmaradó öthatodban is komolyan Mván a (belügyminiszter úr foglalkozni ezzel a kérdéssel. E tekintetben csak szomoirúan lállapítom meg, hojgy, sajnos, ez a kérdés az, amely elsősorban kell, hogy érdekeljen a magyar jövendő szempontjából (bennünket és a magyar ifjúsági generációt, mert a tbc. kérdése olyan kérdés,, amely ellen való védekezés minden pártpolitikán felül nemzeti feladat kell, hogy legyen valamennyiünk számára. A tbc. szempontjából nem akarok nagy álmokat magam elé varázsolni és olyan nagy megvalósulásokat, mint amelyek külföldön a hegységekben való klimatikus gyógymódot tennék lehetővé,. Sajnos, Magyarországon igen kevés a magaslati gyógyhely, amely a.tbc, gyógyítása szempotntjából pedig elsőrangú szerepet játszik, hiszen Csonka-Magyarországnak Trianonnal való megteremtése folytán elszakadtak azok a r területek, amelyek e gyógymód szempontjából a legjobbak és a legalkalmasaJbbak voltak, és ha a nemzetközi helyek, a nemzetközi gyógyfürdők közül megemlítem Davpst, " ezt csak azért teszem, hogy szomorúan

1 állapítsam meg, hogy majdnem minden nagy országnak, — nagy országok alatt gazdag országiokat értve, onert Hollandia csak gazdagságában nagy, 5. ülése 1936 március 11-én, szerdán. de nem nagy területélben — Hollandiának, Angliának, Franciaországnak, Németországnak, sőt még Ausztriának is vannak Davosban szegény betegek részére való üdülőtelepei a tbc.-isek gyógyítására, Magyarországnak azonban ilyenirányú telepe, gyógyhelye vagy ottani kirendeltsége, sajnos, nincsen. A szegénysorsú tbc-s magyarokról odakint senki sem gondoskodik ugyanakkor, amikor minden más európai nemzetiségnek megvan ott a gyógyulási lehetősége. T. Ház! A véríbaj kérdésével sem kívánok részleteiben foglalkozni itt a Képviselőház előtt evvel a javaslattal kapcsolatosan, engedtessék meg azonban nékem, hogy erről a kérdésről is csak néhány mondatban szóljak. E tekintetben — amint iá belügyminiszter úr maga állapította meg a bizottsági tárgyalások során — az utóblbdí években, 1926-tól számítva, a statisztika — sajnos — nagyon ímegnotmlott, megromlott pedig azért, mert a prostitúció kérdése helytelenül oldatott meg a legutóbbi években hozott rendelkezések folytán. Azáltal, hogy a nyilvános házakat Budapesten megszüntették és a prostituáltakat kikergették az utcára, mód

1 és lehetőség adódott a titkos prostituáltak részére arra, hogy elvegyüljenek a prostituáltak közé, azok közé, akik állandó rendőri felügyelet alatt vannak, s tényleg elvegyültek közéjük azok, akik nincsenek rendőri felügyelet alatt és dömping áron árulják nemcsak a szerelmet, hanem a vérbajt és a hasonló heveny fertőző betegségeket is. Én már a bizottságban bátor voltam a belügyminiszter urat felkérni arra, hogy különösen az iskolák környékén legyen kegyes rendet teremteni és az iskolák környékéről elsősorban a titkos prostitúciót, de minden prostitúciót legyen kegyes kiirtani. A belügyminiszter úr akkor erre nézve megnyugtató kijelentést is tett. Én csak azt kérem, hogy ha az iskolák környékén, vagy bárhol razziákat méltóztatnak tartani, ezek a razziák ne olyan rendszerrel tartassanak, mint amilyennel az elmúlt esztendőkben sorozatosan botrányokba fúló razziákat tartották. Lehetőleg ne úrilányokat vigyenek be a detektívek és ne úrilányokat igazoltassanak, hanem tapintatos emberekre bízzák ezeknek a razziáknak lebonyolítását, hogy ezek tényleges segítséget és tényleges óvintézkedést jelentsenek, ne pedig csak újabb botrányok kútforrását és lehetőségét. T. Ház! Ugyanezzel a kérdéskomplexummal, a különböző egészségügyi intézkedésekkel kapcsolatosan engedtessék meg nekem, hogy még csak megemlítsem azt, amit az elkövetkezendő közegészségügyi programmban várok: az iskolák kérdését, a lakásügy kérdését, a lakásegészségügy kérdését, — amely talán a legnagyobb fontossággal bír valamennyi kérdés közül, mert összefüggésben van az előbb említett kérdésekkel is — és az egyke kérdését. Az egyke kérdésében örömmel üdvözlöm a belügyminiszter úrnak azt a felszólalását, amelyet legutóbb e kérdésben — ha jól tudom — Pécsett mondott el, engedje meg azonban a miniszter úr, hogy erre nézve a következő megjegyzést tegyem. Sajnos, minden küzdelem hiába való az egyke ellen akkor, ha ugyanakkor a gazdasági kérdések meg nem oldatnak. Lehetetlen az egyik oldalon az egyke ellen harcolni, a másik oldalon pedig zárt számokat, numerus claususokat és egyéb akadályokat állítani fel. Lehetetlen az egyke ellen harcolni a születésnél és ugyanakkor az egyke