Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

Az országgyűlés képviselőházának 10 U. községi és a városi orvosokat illetőleg azon alapul, hogy a legtöbb községi orvosi, körorvosi állás elnyerését nagyon sokszor a legnagyobb kortézia előzik meg. Az yolt a legbiztosabb lehetőség az állás elnyerésére, ha az illető orvos benősült, ha elvette a jegyzőnek vagy a bírónak a rokonát, vagy valamelyik tehetős birtokosnak a leányát. Ez jogcím volt arra, hogy az illető sok kiváló derék orvost, akit tudása, praxisa,, rátermettsége mindenképpen az illetőnél alkalmasabbá tett volna arra az állásra, megelőzzön és őt válasszák meg községi orvosnak, körorvosnak. Az életben ez így van. Arra kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék e kerettörvényt követő végrehajtási utasításban ezekre a szempontokra is figyelemmel lenni, már csak azért is, mert ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után nagyon sok községnek kell rendszeresíteni községi orvosi vagy körorvosi állást, A 11. §-hoz voltam hátor módosító indítványt tenni arra vonatkozólag, hogy ezekre a rendszeresítendő állásokra elsősorban azokat az orvosokat méltóztassék figyelembe venni» akik már ott letelepedtek. Több esetet tudok, hogy orvosok 'minden segítség nélkül kimentek elhagyatott községekbe, ahol nem volt se járható út, se telefon, semmiféle kultúra; ott letelepedtek, dolgoztak a község lakosainak egészségéért, fejlesztették a községi közegészségügyet. Tudok eseteket, hogy urambátyámozás vagy benősülés következtében ezeket az úttörő orvosokat a kinevezésben mégis mellőzték mások és ezeknek a kinevezését nem lehetett keresztülvinni, mert a falusi kupaktanács a rokonorvost részesítette előnyben. (Zaj.) Elismerem, hogy ezek a kérdések jól vannak rendezve javaslatban,, a javaslat azonban mégsem lett valami nagyon tökéletes, mégsem lett az, aminek a belügyminiszter úr szánta. Erre vonatkozólag hivatkozom az indokolásra, amelyben azt mondja a belügyiminiszter úr, hogy (olvassa): »Eredetileg az volt a szándékofm, 'hogy ebben a törvényjavaslatban fogom lefektetni azokat a szabályokat is, amelyek a közegészségügyi központi közigazgatás keretében módosítást, illetőleg kiegészítést vannak hivatva keresztülvinni, s amelyek a közegészségügyi csúcsszerv kérdését megoldaná. Ezt a tervemet azonban elejtettem«, (vitéz Kozma Miklós belügymisizter: Olvassa csak tovább, képviselő úr!) »mert helyesebbnek gondolom,, ha ezt a kérdést legközelebb külön törvényjavaslatban fogom szabályozni.« Miért prolongáljuk ezt a kérdést? Mi volt az oka a belügyminiszter úrnak arra, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Igen nehéz kérdés!) hogy ezt az életrevaló és helyes tervet így keresztülhúzta és csak félmunkát végzett? Ezt ismét nem én mondom, hanem Vámossy professzor mondja említett cikkében. Vámossy professzor erre vonatkozólag a következőket mondja (olvassa): »Csalódottan állapítjuk meg, hogy ez a törvénytervezet nemcsak azért félmunka, mert a hatósági orvosi szolgálat, államosítását csak a felsőbb régiókban viszi keresztül, meghagyván azt a perifériákon továbbra is a gyógyítással amúgy is túlterhelt városi,, községi és körorvosok kezében ... stb.« Várjuk, hogy ez a munka ne csak félmunka legyen, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez nem is félmunka, hanem csak hatodmunka, mert még folytatjuk, még jövünk öt javaslattal!) Talán megint csak 50 KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1936 március 10-én, kedden. 231 —60 év múlva fog az újabb törvény jönni? (Zaj.) , Mi azt hittük és azt vártuk, hogy a reformok korszakában ezen a téren is egy korszakalkotó reform fog jönni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Mondom, még jönnek javaslatok!) Mikor fog jönni a belügyminiszter úr a többivel? {Zaj a középen.) Azt hiszem, t. képviselőtársaim már láttak madonnát egyszerű rámában. Hát a belügyminiszter úr maga is beismeri, hogy ez a kerettörvényjavaslat a madonnának csak hatodrészét foglalja magában (Felkiáltások a középen: Melyik madonnának?) és ezt a hatodrészt ás csak hatvan év után prezentálta a belügyminiszter úr. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: En vagyok az elmúlt ötvenkilenc évért is felelős?) Lehet, hogy a második hatodig megint ötvenkilenc év fog eltelni. Hálásan köszönöm a belügyminiszter úr őszinteségét, de helyesebbnek, eredményesebbnek láttam volna, ha ezen nem is félmunka, hanem csak hatodmunka helyett egy teljes,, egész munkát kaptunk volna, amely ezeknek az imputait kifogásoknak az élét is letompította volna. Visszatérek arra, hogy ez a^ javaslat harminckétféle beavatkozási lehetőséget biztosít a belügyminiszter úrnak. Ne méltóztassék azt hinni, 'hogy csak ellenzéki álláspontom volt az, amely engem a törvényjavaslattal szemben gyanakvással töltött el, mert hiszen a törvényjavaslat áttanulmányozása után úgy láttam, hogy gyanakvásomnak valamelyes alapja volt. En a belügyminiszter úr részére szakkérdésekben biztosított ezt a harminckétféle lehetőséget — és ez a törvényjavaslat csak egyhatod része az egész kérdéskomplexumnak, az összes idevonatkozó javaslatokban tehát 180 beavatkozási lehetőség lesz biztosítva — egy kicsit soknak tartom. Ezt a magyar egészségügyi javaslatot nagyon jogászinak tartom. (Egy hang a középen: Az mié g nem hiba!) Ezt a javaslatot jogászi szempontból is rossznak tartom., Szakemberekkel, orvosokkal és jogászokkal egyaránt megbeszéltem ezt a törvényjavaslatot, mert nagy munkának tartottam mindannak utánanézni, amire ez a törvényjavaslat hivatkozik. Ez a törvényjavaslat nem rendelkezik azzal az egyszerűséggel, amely ebben a kérdésben is megkívántatnék. Amint az orvosi kamarai törvényjavaslat, amely szintén kerettörvény, úgy ez a törvényjavaslat is bizonyos adminisztrációs kérdéseket szabályoz. A szervezés helyett sokkal szívesebben láttam volna,, ha különösen a falu egészségügyének kérdését méltóztatott volna valamilyen úton-módon organikusan rendezni, örömmel tudomásul veszem a mélyen t. belügyminiszter árnak azt a kijelentését, hogy még jönni fognak közegészügyi vonatkozású törvényjavaslatok, csak arra vigyázzon, hogy el ne késsék ezekkel, hiszen látjuk, hogy a színmagyar vidékeken nemcsak a tuberkulózis, a különböző fertőző betegségek, hanem az egyke is súlyosan nehezedik a magyar népre, amelynek gazdasági és szociális bajait kellene ab ovo megszüntetni, nempedig olyan törvényjavaslattal jönni, amely — amint méltóztatott mondani — az egész kérdéskomplexumnak csak egyhatodrészét szabályozza. Ezek voltak azok a szempontok, amelyeket a törvény tárgyalása során figyelmébe ajánlok az igen t. belügyminiszter úrnak. En a magam részéről — hogy Őszinte legyek — az egész egészségügy kérdésére vonatkozólag sze34