Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

230 Az országgyűlés képviselőházának . seltetem a főispánok személye iránt, de mégis csak elfogultak és pártpolitikát is vihetnek ebbe a kérdésbe, amely pedig tisztára szakkérdés. Méltóztassék a miniszter úrnak magának fenntartani ezt a jogot és méltóztassék a közigazgatási bizottságot meghallgatni. El lesz ezzel véve a kérdés éle. Ne állítsák mindig oda a főispánt az ilyen kérdésekben, amelyeknek szakszerűségéért küzdöttünk és küzdünk., (Dulin Jenő: A főispán nem tud ellentállni az élharcosoknak!) A 7. § első pontja ezt mondja (olvassa): »Azt a törvényhatósági főorvost, járási orvost, városi tisztiorvost és megyei városi orvost, akit 1936. évi július hó 1. napjáig . . . nem neveznek ki«, szabályszerű elbánás alá kell vonni. T. Képviselőház és mélyen t. belügyminiszter úr, ez az a bizonyos halálparagrafus, amelyet ha akarom, így lehet alkalmazni, vagy 'ha akarom, úgy lehet alkalmazni. Nem látom a törvényben szükségelt intézkedést abban az irányban, hogy kit fognak 1936. évi július hó 1. napjáig átvenni, kit fognak kinevezni és mi fog történni azokkal, akiket nem vesznek át és nem neveznek ki. Ez a törvénytervezet bizonytalanságot idéz fel és Damokles-kardja a tisztiorvosi kar felett. Végeredményben ez jogfosztás is, t. Ház, mert azokat az embereket, akik családi exisztenciájuikat a tisztiorvosságra bazírozták és akik abban a tudatban foglalták, el ezeket az állásokat, hogy tisztiorvosok maradnak, a feladatukat tisztességgel, becsülettel elintézték ... (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Az meg is marad!) Azért mondtam, hogy: ha akarom, így, ha alkarom, úgy lehet forgatni a dolgot. Ennek a törvényjavaslatnak, az alapján teljes bizonytalanság lesz. Bizalmatlanságunk alapja az„ hogy pártpolitikai szempontok fognak esetleg érvényesülni (Dulin Jenő: Nem esetleg, de egészen biztosan!) Ha nem lenne annyira kidomborítva a teljes értékű honpolgár kérdése, akkor nem lennének ezek a kérdések napirenden. Most tényleg ezek a kérdések annyira ki vannak élezve és annyira benne van a lelkekben az a gondolat, hogy itt politikai szempontok is irányadók lesznek, hogy meg kell mondanom, hogy a kinevezéseknél nem lehet eltérni attól, hogy itt tisztán és kizárólag a rátermettség, a tudás és a szakképzettség lehet osak az irányadó,, nem pedig az, hogy kinek milyen a rokonsága és a pártállása. Ez egészségügy és én szeretném a törvényjavaslatban benne látni éppen a közegészségügy szempontjából az arra vonatkozó rendelkezést, ihogy az orvos ne politizáljon. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az orvos maradjon orvos, az orvos gyógyítson betegeket. Nem helyes, ha községi, járási és városi tiszti fő orvos ok akármelyik pártnál — -nekem nem számít — a pártpolitika szolgálatába állíttatnak és agitálnak. Az orvos maradjon orvos, ne hordjon jelvényt, hanem gyógyítson. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem lehet valakit megfosztani a politikai jogaitól! — Báró Berg Miksa: De kényszeríteni sem lehet! — Tors Tibor közbeszól. — Zaj.) Nem kívánom t. képviselőtársamnak, hogy ilyen diplomás orvos legyen a vidéken és nem kívánem, hogy jelenlegi politikai nézetével ellentététes érzésű más főispán legyen ott, akinek más a politikai nézete, mert akkor méltóztatnék tapasztalni a saját bőrén, hogy mi ennek a következménye. — Mondom, nem helyes,, hogy ezeket az orvosokat a pártpolitika szolgálatába 04. ülése 1936 március 10-én, kedden. i bevonják. Ez a bevonás ellenkezik éppen azzal a szakszerűséggel, amellyel tárgyalni kell ezt az egész kérdést. De felvetettem ezt a dolgot,, t. belügyminiszter úr, mert jogos az a bizonyos animózitás és aggodalom az érdekeltek szempontjából, hogy ezt a kérdést pártpolitikai szempontból fogják elbírálni és nem a rátermettség, hanem a kartotékon kimutatható megbízhatóság lesz irányadó abban a tekintetben, hogy ezt, vagy azt megtartjuk-e, kinevezzük-e, vagy pedig elbocsássuk. (Ügy van! a baloldalon.) Most felvetem azt a kérdést,, hogy mi fog történni azokkal az orvosokkal, akiknek még nincs meg a nyugdíjjogosultságuk, akik esetleg 9 és félévet szolgáltak és még nem juthatnak nyugdíjhoz, ezeket máról-holnapra elbocsátják % Vagy ha a belügyminiszter úrnak nincs ilyen szándéka, akkor miért nem méltóztatott belevenni a törvényjavaslatba expressis verbis azt, hogy akik tisztiorvosokká vagy járási orvosokká ki vannak nevezve, megmaradnak és átminősíttetnek szolgálati éveik betudásával és azoknak a szempontoknak a figyelembevételével, amelyeket a belügyminiszter úr volt szíves megemlíteni. A 10, § első pontja jogot ad a belügyminiszter úrnak arra, — és ezt a magam részéről is helyeslem — hogy: »Minden,^ legalább 5000 lélekszámú község köteles községi orvosi állást rendszeresíteni«. Ezen a téren méltóztassék, t. belügyminiszter úr, megint a legerélyesebben fellépni a pénzügyminisztériummal szemben abban a tekintetben, hogy azoknak a községeknek a költségvetése, amelyekben eddig is megvolt «. hajlandóság a községi orvosi állás rendszeresítésére,, jóváhagyassák és az orvos mielőbb kineveztessék községi körorvosnak. Itt kapcsolódom bele a 11. §-ba, amely azt mondja, hogy: »A városi orvost, a községi orvost és a körorvost — a törvényhatóság első tisztviselőjének meghallgatása után — a belügyminiszter nevezi ki«. Előttem szólott igen t. képviselőtársam indítványt nyújtott be és indítványában felemlítette ezt a kérdést. En is módosító indítványt nyújtottam be, amelyben azt javasolom, hogy »a törvényhatóság első tisztviselőjének meghallgatása után« szavak hagyassanak ki és helyébe »az illetékes m. kir. tisztiorvos és m. kir. tisztifőorvos szakvéleménye után« szavak tétessenek, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez természetes! Ezt nem kell törvényben lefektetni!) Én jobban szeretném így. A magyar törvények sokszor kuszáltak és sok tekintetben érthetetlenek, még a jogtudók előtt is. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: De ezek szakemberek! —• Felkiáltások a jobboldalon: Jogászok!) Törvényeink legnagyobb része nem a jogászokra vonatkozik. Éppen ezért világosabban szeretném a törvényben lefektetve látni ennek a kérdésnek a rendezését. Van egy rendelkezés, a 38.088/1893. B. M. számú rendelet, amely azt mondja, hogy a miniszter »szakvéleményt, vagy véleményt kérhet«. Ez a rendelet már nagyon régi, és e rendelet értelmében szakvéleményt vagy véleményt kérhet a miniszter, ha akar, de ha nem akar, nem kér. Éppen ezért sokkal helyesebb volna, ha az igen t. belügyminiszter úr ilyen módosítással ^érthetőbben, világosabban rendezné a törvényjavaslatban ezt a kérdést, A belügyminiszter úr kinevezési joga a