Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

Az országgyűlés képviselőházának 10* Azért mondottam; az, előbb, hogy bizonyos vonatkozásban volt megoldva az egészségügy a kórházügy révén, mert csak a fizetőképes betegek számára áll fenn az az állapot, amelyet ismertettem. Ha, valaki szegény, fizetőképtelen, akkor ma is hiába áll rendelkezésre az elsőrangúan felszerelt kórház, azt már nem tudja igénybe venni, mert vagy nem kap szegénységi bizonyítványt, •anji lehetetlenné teszi a kórházba való eljutását, vagy ha, miután sürgős segítségről van szó, fel is veszik, később a kórházi ápolás végén prezentálják a kórházi számla költségeit és bekebelezik arra a kis ingatlanra, amely az illető nevén áll. (Csoór Lajos: Ebbe mennek tönkre a szegény emberek!) Milyen mérhetetlen gond, nyomorúság és aggódás támad egy-egy családban, ha valamely családtag megbetegszik és olyan betegségbe esik, amely -kórházi ápolást igényel. Különösen meg kell említeni itt az elmebetegséget: ha egy családban elmebetegség lép fel, az nemcsak a kisembert és a kisbirtokot, hanem a középbirtokot is képes tönkretenni. Szóval a szegényügy mai vonatkozásában, ahogyan nálunk rendezve van, nem megfelelő. Már 5—6 évvel ezelőtt a Ház egy határozati javaslatomat el is fogadta, hogy a szegényügy rendezése új törvényt igényel, de csak most, a tavalyi belügyi költségvetés vitája során az igen t. belügyminiszter úr volt az első a belügyminiszterek közül, aki ennek furcsaságát belátta, amikor azt mondotta: lehetetlenség, hogy egy 350 pengőt érő házacskát 70 pengős kórházi költségért el lehessen árvereztetni. (Dinnyés Lajos: Ez bizony így van!) A belügyminiszter úrnak ezt a kijelentését igen nagyra értékelem, mert az a, rövid idő is, amióta a belügyek élén áll, — s merem nyugodtan hozzátenni, hogy a közegészségügyek élén is áll — elég volt arra, hogy azok az ígéretek, amelyeket lefektetett^ ebben a híres beszédében, egymásután jöjjenek a megvalósítás felé. • Az utolsó évtized egészségpolitikája azonban már nem tisztán kórházügy. Ráeszmélt a magyar társadalom, hogy a kórházak egymagukban, bármennyire szükségesek is, nem oldják meg egy nemzet egészségügyét, nem oldják ,meg pedig azért, mert először nagyon sokba kerülnek, másodszor nem is annyira tökéletes a gyógyító orvostudomány, mint amennyire azt mindannyian szeretnénk. Már Cseh-Szombathy László képviselőtársam, is célzott erre a körülményre. En is azt mondom, hogy minél többet várunk az orvosi tudomány tökéletességétől, annál nagyobbat csalódunk. Hiszen, hogy egyéb példát ne említsek, 2000 évvel ezelőtt Galenus, korának leghíresebb orvosa, a római császár udvari orvosa a tuberkulózis gyógyítására klimatikus gyógyhelyek felkeresését ajánlotta. Hát ma sem tudunk sokkal különb tanácsot adni a tuberkulotikusok számára. Igaz, hogy a sebészetben viszont az utolsó évtized technikai tökélye szemkápráztató dolgokat és eredményeket produkált, de, sajnos, a nagy technikai tökéletesség ellenére gyakran húzódik meg a napilapok gyászrovatában egy disszonáns ízű hírecske, hogy az operáció kitűnően sikerült, de a beteg meghalt. Szóval a gyógykezelés drága, az eredmény pedig nem biztos, ami nem azt jelenti, hogy a gyógykezelés felesleges volna, csak azt, hogy egyedül a gyógykezelésre alapítani egy ország egészségügyét nem elégséges. A természet romboló KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. VI. . ülése 1936 március 10-én, kedden. 223 ereje ellen gyakran sikertelen minden technikai felkészültség. A legkisebb műtét is kockázattal jár, amely kockázatot felerészben a betegnek és csak felerészben szabad az orvosnak viselnie. Azonban az utóbbi időkben nagyon gyakran adódnak esetek, amikor az orvost akarják százszázalékig felelőssé tenni az eredményért. ' . A nemzet nagy érdekeinek szempontjából a prevenció, a hetegség megelőzése sokkal több eredményt ígér és emellett sokkal olcsóbb, amint az indokolás mondja, sokkal racionálisabb és tegyük még hozzá, hogy sokkal tökéletesebben megoldható is. Az államnak nemcsak a beteg gyógyítása a kötelessége, hanem az egészségvédelem^ is. Az ép testben ép lélek Isten csodálatos ajándéka» amelyet bőkezűen osztogat a föld gyarló emberének. Az egészség olyan drága kincs, amelyet egyformán magáénak mondhat a szegény és a gazdag egyaránt. Sokszor egyetlen kincse a szegény embernek, amelyet még a gazdag is megirigyelhet tőle, de amely olyan szigorúan egyéni tulajdon, hogy azt sem elajándékozni, sein eladni, sem ellopni, de még csak zálogba tenni sem lehet, csak elveszíteni, akár gondatlanságból, akár szántszándékkal. Az egészség olyan kincs, amelynek birtokában sokszor mégis nyomorultnak érezzük magunkat és csak akkor érezzük igazi becsét, amikor már elvesztettük. Amíg az egészség boldog birtokában a gazdagot mérhetetlen távolság választja el a szegény embertől, amíg a gazdag az anyagiakban való duskálkodás gőgjében sokszor még embertársául sem ismeri el a szűkölködőt, addig aki egészségét elveszi/tette és aki előtt esetleg már a halál ismeretlen misztériuma sötétlik fel, az ráeszmél arra, hogy nem a gazdagság és nem a vagyon az igazi emberi érték. Pedig az egészséggel rendszerint könnyelműen sáfárkodunk, pedig meg kell védenünk minden rendelkezésre álló eszközzel, mert ettől nemzetünk jövője is függ. A károgó varjak serege szokta hirdetni, sokszor még statisztikai alapon is, hogy a magyarság pusztul, bár szerény nézetem szerint ez a statisztika hamis adatokon épül fel. A legfőbb ideje tehát, hogy az egészségvédelem intézményei kiépüljenek; meg kell akadályoznunk a betegségeknek, a ragálynak behurcolását békés családi otthonokba, állandósítanunk kell a magyar anya ajkán azt a drága mosolyt, amelyet egészséges gyermekeinek játékos kacagása fakaszt. A tbc, a láz pírja helyett az egészség rózsáját akarjuk látni a magyar ifjak orcáin, az erőtől duzzadó ép izmokat, az intakt idegrendszert meg kell őriznünk számukra a betegségek romboló támadásaival szemben. Ha ez a cél, aminthogy ez kell, hogy legyen, akkor legelső teendőnk az, amit ez a törvényjavaslat akar hozni. Nem a beteggyógyító orvosokat kell csatarendbe állítani, mert az többé-kevésbbé megvan, hanem az egészségvédő orvosok falanxát. Meg kell szervezni az egészségvédelmi hatósági orvosi rendnek, a prevención, a betegség megelőzésén dolgozó orvosfrontnak hadseregét. Az 1936:1. te., amelyre az előadó úr is volt szíves hivatkozni, az orvosi rendtartásról szól és megindította a magyar orvosi társadalom érdekképviseleti szervezkedéséit, amelyben igazi súlyt az orvosi érdekek iákkor fognak nyerni, ha a lassan haladó idők kitermelik magukból az egészségügyi minisztériu33