Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

222 Az országgyűlés képviselőházának ; SÍZ orvosi kamara között. Az orvosi (kamarát ugyanis a törvénytervezet szintén mint közegészségügyi szaktanácsadó szervet jelölte meg és rendelte a belügyminiszter úr mellé. Már most tisztázandónak tartanám a végrehajtási utasításban ennek a két hatáskörnek a szerepét és szükségesnek tartanám ezeknek egymástól való elválasztását, nehogy itt a jövőben összeütközések támadjanak. Szükségesnek tartanám azt is, ha a törvényjavaslat határozottan megállapítaná a közegészségügyi orvosi tanács tagjainak számát és megmondaná, hogy körülbelül, mondjuk 24 tagból fog állani az orvosi tanács. Ugyancsak szükségét látnám annak, iha kimondaná maga a törvény, hogy a tanács tagjainak többsége kell, hogy szakember, tehát orvos legyen. A szakszerűség biztosítása érdekében 'helyénvalónak tartanám, ha a tagok sorában helyet foglalna hivatalból Budapest székesfőváros tisztifőorvotsa lis. A törvénytervezet 16. §-át teljes egészében elhagy andónak tartanám, mert mint mondottam, én itt alkotmányos sérelmeket látok és nem látom biztosítva azokat az előnyöket... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Cseh-Szombathy László: Tisztelettel kérem beszédidőmnek öt perccel való meghoszszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez f hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Cseh-Szombathy László: Nem látom biztosítva, hogy az az intézkedés, hogy ezután a közkórházaknál az orvosokat csak a belügyminiszter jóváhagyásával lehet kinevezni, jelentene-e annyi előnyt, mint amennyi kár származik esetleg abból, hogy a vezető főorvosnak nem lesz módjában munkatársát megválasztani. A 18. §-nál kifogásolnom kell azt, hogy itt a törvénytervezet határozottan megjelöl bizonyos megbetegedéseket, amelyeknek bekövet kezese esetén a belügyminiszter úr az^ egész ország területére elrendelheti^ a kötelező védőoltást. A tudomány fejlődésével kapcsolatban nagyon könnyen lehetséges, hogy rövidesen megint egész olyan sereg betegség lesz, amelyeket jó lenne ebben a törvényjavaslatban megjelölni. Legyen szabad itt a figyelmet csak a skarlátra és az influenzára felhívnom; lehet, hogy a tudomány a közel jövőben olyan szérumokat talál fel, amelyeket nagyon kívánatos volna központi utasítás alapján az egész országban használni a járványok elkerülése végett. Sokkal helyesebbnek tartanám tehát, ha a javaslat itt azt mondaná ki, hogy járványok esetén illeti meg a miniszter urat ez az intézkedési jog. Ugyancsak biztosítani kellene, hogy az oltásokat magánorvosok is elvégezhetik, amint az a himlőoltásnál van biztosítva. A 21. §-hoz még csak azt kívánom hozzáfűzni, hogy nincs meg fbenne az intézkedés arra vonatkozólag, hogy a hatósági orvosok magánmunkája után befolyt díjak kiket illetnek meg és szükségesnek tartanám annak hangsúlyozását, hogy ezek elsősorban azokat az orvosokat illetik meg, akik a kérdéses műnkét elvégezték. A 22-ik $ sokkal jobban biztosítaná az ország közegészségügyi helyzetét, ha felhatalmazná a hatósági orvosokat, hogy nemcsak veszélyes járványok esetén, hanem minden szakmájába vágó sürgős szükség esetén foganatosíthasson intézkedéseket a saját felelősségére. Où. ülése 1936 március 10-én, kedden. A törvénytervezetben a 17. § az, amely a közegészségügy terén ihatározott és nagy haladást jelent. Ebben a paragrafusban adja meg az új törvény a belügyminiszter úrnak és a pénzügyminiszter úrnak a lehetőséget arra, hogy a községeknek, törvényhatóságoknak, megyei városoknak a költségvetésében az egészségvédelemre szükséges összegeket felvehessék. Ez az egyetlen olyan intézkedés, amely megfelelően alkalmazva a közegészségügy érdekeit valóban elő fogja mozdítani. A törvényjavaslat szerint lényegileg nincs másról szó mint a hatósági orvosok államtisztviselőkké való átminősítéséről. Véleményem szerint, ha azok az intézkedések, melyekre mutattam megfelelő módon módosíttatnak, akkor remélhető, hogy a közegészségügyi törvény módosításáról szóló javaslat a magyar közegészségügy színvonalának emelését fogja eredményezni, jelen formájában azonban nemcsak azoknak a reményeknek a megvalósítását nem látom biztosítva, amelyeket ehhez a törvényjavaslathoz fűzünk, de meggyőződésem szerint a kitűzött célt még megközelíteni sem fogja, ezért nem áll módomban elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Tóth Pál! Elnök: Tóth Pál képviselő urat illeti a szó. Tóth Pál: Mélyen t. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetéseivel, amelyeiket beszéde során előadott, sok tekintetben egyetértek, konzekvenciáját azonban, amelyet beszédéből levont, már nem tudom magamévá tenni. Nem tudom pedig azért, mert ebben a törvényjavaslatban én lényeges új rendszabályokat látok, amelyek hivatva vannak arra, hogy a magyar közegészségülgyet előbbre vigyék. Az előadó úr elmondotta, hogy Nagy-Magyarország egészségügyi berendezését és egészségügyi szervezetének alapelveit az 1876 : XIV. te., mondhatjuk a XIX. század korszakalkotó orvosi felfedezéseinek a hatása alatt, igen kitűnően oldotta meg. Ennek a törvénynek a megalkotását kétségkívül az a világnézet inspirálta, hogy az államnak kötelessége megbetegedett polgárainak a meggyógyításáról gondoskodni, abból indulva ki, hogy az állampolgárok egészsége értékes nemzeti vagyon. Ennek a törvényjavaslatnak az indokolása is igen 'helyesen állapítja meg, hogy az 1876: XIV. te. majdnem kizárólag kórházügynek tekintette a, közegészségügyet. Ez a kórházügy bizonyos vonatkozásokban kitűnően lett megoldva az elmúlt hatvan esztendő alatt. Nemcsak Budapesten, hanem a vidéki nagy empóriumokban, megyeszékhelyeken, nagyobb megyei városokban is elsőrangúan felszerelt kórházak keletkeztek és állanak a gyógyulást kereső betegek rendelkezésére.^ Ezek a kórházak ma már alig hagynak hátra valami kívánnivalót még berendezésben is. Nemcsak^ a vidéki egyetemi városokban, hanem például Békés megyében, Gyulán már a világháború előtt is olyan elsőrangúan felszerelt nagyforgalmú kórház állott a gyógyulást keresők rendelkezésére, amely minden tekintetben megfelelt a követelményeknek. Még a betegszállítás problémáját is megoldották, annyira — amennyire, mert a városok és vármegyék mentőegyesülete CsonkaMagyarországoin olyan hálózatot épített ki> hogy ezáltal megközelíthetők a kórházak az azoktól távol lakó betegek számára is.