Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

Az országgyűlés képviselőházának 10 tésével nemzetpolitikai célkitűzéseink és államjogi, állampolitikai törekvéseinek mielőbbi megvalósulásához segítsenek és juttatnak el bennünket? Ezt a célt kívánja szolgálni az előttünk fekvő törvényjavaslat is, amidőn az állatorvosi szolgálat államosításának jól bevált példáján elindulva, a közegészségügyi adminisztráció terén is a hatósági orvosi szolgálat államosítását, — sajnos, azonban, állampénzügyi okokból, egyelőre csak részleges államosítását — mondja ki. Itt mindenekelőtt felvetődik az a kérdés, hogy a hatósági orvosi szolgálat államosítására szükség van-e és ha igen, úgy ennek a hatósági orvosi szolgálatnak államosítását tulajdonképpen mi indokolja. "Ügy érzem, t. Ház, hogy erre a felvetett kérdésre talán akkor tudom megadni legjobban a kimerítő választ, ha okfejtéseim «órán, legalábbis egY darab időre, a törvényjavaslathoz fűzött indokolás idevonatkozó részének gondolatmenetét követem. A hatóisági orvosi kar államosítása a magyar közegészségügy évtizedei» problémája. Nagyon jól tudjuk azt, hogy az 1876:XIV. te. — és ne (méltóztassanak csodálkozni rajta, ihogy erre a törvényre ilyen gyakran hivatkozom előadásom során, hisgen közegészségügyünknek ez az alaptörvénye — az egészségügyi szolgálatot, csekély kivételtől eltekintve, az önkormányzati testületek: által választott hatósági orvosokra bízta. Alig telt el azonban az 1876 :XIV. te. megalkotása után kilenc esztendő, amidőn az 1885. évi szeptember ihó 3-án összeült orvosi és közegészségügyi kongresszus már a közegészségügy reífonmjávai foglalkozik, és ennek során többször is szó kerül az úgynevezett központi, azaz állami orvosi létszám emeléséről. Majd később, 1893 május havában az Országos Közegészségügyi Tanács is foglalkozik az államosítási kérdésével, annak beható és részletes (megvitatása után a következő igen érdekes — és a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat szükségszerűségének alátámasztása szempontjából nagyon is megszívlelendő — megállapításokat teszi, amelyeket bátor vagyok röviden a t. Ház előtt szószerint isimertetni. (Olvassa): »A közegészségügyi kérdéseket minden körülmények között csak úgy oldhatjuk meg, ,ha a közegészségügynek orvosi közegei teljesen függetlenek^ azoktól, akiknek érdekében, de akiknek magánérdékével szemben kénytelenek akárhányszor intézkedni. Erre pedig nem a választott és választóiktól függő és azoknak lekötelezett, hanem csakis az állam által fizetett független közegek alkalmasaik, lakik hivataloskodásukért csakis az államnak felelősek, és így állásuk biztonsága élvezetében nem kénytelenek a közegészségügy rovására és folyton fenyegetett exiszteneiájuk érdekében »mások magánérdekéhez alkalmazkodni.« Majd így végzi érdekes megállapításait a Tanács (olvassa): »Közegészségügyünk helyes reformálása és e reformálásnak közegészségügyi viszonyaink által sürgetett eredményei, egyelőre legalább, csakis a közegészségügyi szolgálatnak államosítása által érhetők el.« Többször szóba került még a közegészségügy és a hatósági orvosok államosításának kérdése az 1896. évi szeptember ihó 15-én (megnyitott demográfiai közegészségügyi kongresszuson is, és foglalkozott ezzel a kérdéssel a világháború alatt, az 1917. évben megtartott népegészségügyi nagygyűlés is. 4. ülése 19S6 március 10-én, kedden. 213 Látlhatjuk tehát, t, Képviselőház,, hogy a hatósági orvosok államosítása az 1876 :XIV. te. (megalkotása óta olyan problémája volt a magyar közegészségügynek, amely az orvosi szakköröket és a tudományos világot is egyaránt állandóan foglalkoztatta. Ezekből a most ismertetett történeti előzményekből nyilvánvaló, hogy amidőn a belügyi kormányzat a (közegészségügyi szolgálat — egyelőre részben való — államosításának ügyét ennek a törvényjavaslatnak bemutatásával a t. Ház elé hozta, tulajdonképpen olyan nagyfontosságú kérdést kívánt a megvalósulás stádiumába juttatni, amely állami életünkre már régóta nyugtalanító hatást gyakorolt, A közegészségügyi feladatok ellátása szempontjából ugyanis egyáltalán nem közömbös körülmény, hogy vájjon ezeket a feladatokat az egészségügyi főhatóság részéről közvetlenül, illetőleg közvetve utasítható, avagy pedig az autonómiától függő vagy nem függő viszonyban lévő szervek látják-e el. Mert hiszen eddig is az volt a hiba, hogy noha a közegészségügyi szolgálatot tételes törvények szabályozták, az ország közegészségügyének vezetésében hiányzott az egységes szempont és nem volt meg a jogszabályok egyöntetű végrehajtása sem. Lépten-nyomon tapasztalható volt, hogy az egészségügyi főhatóság részéről kiadott rendelkezéseknek az egyes törvényhatóságok különböző magyarázatokat adtak és a gyakorlati életben ezeket a rendelkezéséket egymástól eltérő módon hajtották végre. Eklatáns példa erre — többek között — a diftéria és a hastífusz elleni védőoltások végrehajtása, amely egyes törvényhatóságokban, — éppen a kiadott rendeleteknek talán nem helyes értelmezése következtében — ha nem is vált teljesen illuzóriussá, azonban hatása nagymértékben csökkentTovábbi fogyatékossága és hiányossága közegészségügyi közigazgatásunknak az is, hogy a közegészségügyi főhatóságnak sem az ügyek vitelébe nincs meg a közvetlen betekintése, sémi pedig a hatósági orvosi karral nincs meg a közvetlen hivatali érintkezése és kapcsolata. Sőt tovább megyek: az egészségügyi kormányhatóság vezetője, a m. kir. belügyminiszter úr sem a közegészségügyi szakértők alkalmazására, sem pedig a hatósági orvosi kar személyi kiválogatására ezidőszerint közvetlen befolyást gyakorolni nem tud, jóllehet ezzel szemben az ország egészségügyi viszonyai tekintetében a felelősség legnagyobb súlya mégis csak őt terheli. Ezidőszerint ugyanis a hatósági orvosokat részben a főispánok nevezik ki, részben pedig az önkormányzati testületek választják. Ezeknek a hatóságoknak azonban nem mindig van módjuk és alkalmuk megfelelő pályázók között választani, s a választás során olyan mellékes szempontokra és olyan helyi tekintetekre is figyelemmel kell lenniök, amelyeknek érvényesülése pedig igen sok esetben az egészségügyi szolgálat eredményes ellátásának rovására esnék. Igen t. Képviselőház! Éppen ezek azok a fontos okok és szempontok, amelyek szerény véleményem szerint a hatósági orvosi szolgálat államosítását elkerülhetetlenül szükségessé teszik. Mert, t. Ház, a közegészségügyi szolgálat megjavítására irányuló minden jószándikunk, minden igyekezetünk és törekvésünk hiábavalónak fog bizonyulni, ha az egészség-