Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

214 Az országgyűlés képviselőházának 10 ügyi szolgálatot ellátó hatósági orvosi kai­személyi kiválasztásánál ilyen mellékes szem­pontok, helyi tekintetek is figyelembe jöhet­nek, nem pedig egyedül és kizárólag a köz­egészségügyi érdekek országos szempontjai érvényesülnek. Országos közegészségügyi érdek tehát, a hatósági orvosi szolgálat államosítása és ez előtt az országos érdek előtt nemcsak magának a közvetlenül érdekelt hatósági orvosi karnak, hanem azoknak is meg kell hajolniuk, akik eb­ben .az államosításban talán az autonómia jo­gainak némi csorbítását vélik felfedezni. Es én itt azért beszélek szándékosan az autonó­mia jogainak vélt csorbításáról, mert az ebben a tekintetben felmerülhető aggodalmakat, ki­fogásokat és sérelmeket, még abban az esetben is„ ha azoknak jóhiszeműségét feltételelezem, jogosaknak, alaposaknak és indokoltaknak elfo­gadni és elismerni nem tudom. Nem pedig azért, mert ha igaz, ha valóban áll az a tétel, hogy a közegészségügy ellátása állami feladat, akkor ennek a par excellence állami feladatnak az önkormányzati hatóságok tevékenységi kö­réből, — de talán nem is annyira tevékenységi köréből, mert hiszen valójában nagyobbrészt. továbbrai is ott marad, hanem inkább hatás­köréből — való kiemelése, az autonómia Bérei­mét, az autonómia jogainak csorbítását sze­rény véleményem szerint semmi szín alatt sem jelentheti. Nem történik itt más, csak az, hogy az államhatalom a közegészségügy védelmének érdekében valóban hathatósabban kívánja ér­vényesíteni a maga 'befolyását egy olyan igaz­gatási ágazatban, ahol a kezdeményezés az irányítás és a rendelkezés joga egyébként is az ő feladatkörébe esik. T. Képviselőház! Az imént előadottakban kívántam a tárgyalás alatt álló törvényjavas­latot általánosságban ismertetni és legalább is hézagosan rámutatni azokra a körülményekre, amelyek ennek a törvényjavaslatnak a tárgya­lását, — mint azt beszédem legelején is emlí­tettem — kettős szempontból és pedig laz idő­szerűség és a szükségszerűség szempontjából indokolttá tették. Ezek után méltóztassék megengedni, hogy most. aimidőn a törvényjavaslat részletes ismer­tetésére áttérek, ennek során csakis az egyes fontosabb rendelkezésekkel foglalkozzam, an­nál is inkább, mert hiszen a törvényjavaslat­hoz fűzött részletes indokolás aniúgyis minden egyes szakaszra vonatkozólag bőséges, szak­szerű felvilágosítással és magyarázattal szolgál. Mindenekelőtt rá kívánok mutatni arra, • hogy a 24 szakaszt magában foglaló törvényja­vaslat két fejezetre oszlik. Az első fejezet a hatósági orvosi szolgálatra vonatkozó jog­szabályokat foglalja magáiban, a (második fe­jezet pedig vegyes rendelkezéseket tartalmaz. Azt hiszem, t. Ház, a javaslatról akkor tu­dok talán tiszta, világos és könnyen áttekint­hető képet nyújtani, ha az általános ismertetést mindjárt annak megállapításával kezdem, hogy a törvényjavaslatnak a tiszti orvosok államosítására vonatkozó rendelkezései Buda­pest székesfővárosra nem terjednek ki, nem pedig azért, mert a székesfőváros hatósági or­vosi szolgálata mind az egyeséges vezetés és irányítás, mind pedig az idevonatkozó jogsza­bályok egyöntetű végrehajtása tekintetében a korszerű követelményeket és igényeket minden tekintetben kielégíti. A javaslat 1, §-a szerint a hatósági orvosi szolgálatot résziben a m, kir. tisztifőorvosok és .4. ülése 1986 március 10-én, kedden, a m. kir. tisztiorvosok, részben pedig továbbra is az önkormányzati szervek, nevezetesen a vá­rosi orviosok, a községi orvosok és a körorvo­sok látják el. A javaslat tehát — amint azt már az általános' ismertetés során is többször bátor voltam megemlíteni — a hatósági orvosi szolgálatot részben államosítja. A hatósági teendőket ellátó orvosok tehát — mint mon­dottam — a városi, a községi és a köriorvosok kivételével állami tisztviselők lesznek, őket az államfői kinevezés alá eső magasabb rangúak — tehát az V. ós VI* fizetési osztályba sorozot­tak — kivételével, a magyar királyi belügy­miniszter nevezi ki, szolgálati helyükre p osztja tbe őket, fizetési osztályba való sorozá­suk szabályait a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértően ő határozza meg, szolgálati szabá­lyaikat, valamint mellékfoglalkozásúik feltéte­leit ugyancsak ő állapítja meg. Egyik fontos rendelkezése a javaslatnak az, amely az egészségügyi szolgálattot ellátó hatósági orvosok képesítése tekintetében olyan megszigorító intézik édeseket tartalmaz, amelyek a hatósági orvosok elméleti és gyakorlati szak­képzettségének és ezáltal kari színvonalának emelését lesznek hivatva a jövőben biztosítani. Ezidőszerint ugyanis a vármegyei tiszti fő­orvostól, a törvényhatósági jogú város főor­vosától és tisztiorvosától, a járási tisztiorvos­tól és a megyei város tisztiorvosától csupán a tisztiorvosi vizsga letétele kívántatik meg. A javaslat szerint a jövőben ezekre a hatósági orvosokra — akiket most említettem — a tiszti­orvosi tanfolyam elvégzése is kötelezővé vá­lik és a tanfolyam elvégzésének és a vizsga le­tételének kötelezettsége az összes városi orvo­sokra is kiterje&ztetilk. De ugyancsak kötelesek lesznek a javaslat szerint a jövőben a községi brvosok és a körorvosok is> vagy a tisztiorvosi tanfolyamot, vagy pedig a községi orvosi tan­folyamot végighallgatni és a vizsgát letenni. Fontos rendelkezést tartalmaz a törvényja­vaslat 3. §-a, amely felhatalmazást ad a bel­ügyminiszternek arra, hogy a tiszti főorvosi tennivalók ellátását több törvényhatóság terü­letén egy^ tiszti főorvosra, a tisztiorvosi teen­dők ellátását pedig ugyanazon vármegyében több járás és több megyei város területén egy tisztiorvosra bízhassa. A belügyminiszter szá­mára adott ez a felhatalmazás kiterjed arra is, hogy a megyei városokban a tisztiorvosi tenni­valók elvégzésével a városi orvos is megbíz­ható. Ezeknek a rendelkezéseknek a törvény­javaslatba felvételét az általános köziegész­ségügyi erdekek mellett elsősorban és főleg ta­kanékossá|gi szempontok ési munkaerők gaz­daságosabb kihasználásának szükségessége tet­ték indokolttá. A helyzet ugyanis az, t. Ház, hogy a imái közigazgatási beosztás mellett a hatósági orvosok működési területei nem egy­formák, ós igen sok hatósági orvos munka­ereje, aki kisebb 1 közijgazgatási területi egy­ségen működik» kellőképpen kihasználva nincs. Ezt az aránytalanságot a jövőben csak fokozni fogja az a körülmény, ihogy a hatósági orvo­sok a törvényjavaslat 4. §-ának negyedik be­kezdése értelmében a magángyakorlat folyta­tásától el lesznek tiltva. T. Ház! Magára a közvetlenül érdekelt or­vosi karra a javaslatnak talán éppen a ma­gángyakorlat folytatásától való eltiltást inra­gában foglaló rendelkezése látszik a legsérel­mesebbnek. (Györki Imre: Az a leghelyesebb!) Az e tekintetben felmerülhető aggodalmakra és kifogásokra azonban csak azt tudom vála-

Next

/
Thumbnails
Contents