Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

212 Az országgyűlés képviselőházának 1 nyék egyéb rendelkezéseinek módosításáról szóló^ törvényjavaslat ismertetésébe kezdenék, méltóztassanak megengedni, hogy mindenek­előtt azokra az okokra és azokra a szempon­tokra mutathassak rá egészen röviden, ame­lyek ennek a törvényjavaslatnak a t. Ház elé való terjesztését az időszerűség és szükség­szerűség szempontjából indokolttá tették. De talán ezeknek az okoknak és ezeknek a szempontoknak az ismertetése előtt is meg kell itt emlékeznem egy körülményről, amely kö­rülménynek szerény véleményem szerint szin­tén jelentős szerepe van abban, hogy a t. Ház­nak egy korábbi egészségügyi vonatkozású törvényjavaslatnak: az orvosi rendtartásról szóló töryényjavaslatna,k a letárgyalása után ennek a jelenlegi törvényjavaslatnak a kereté­ben ismét alkalma van a közegészségügyi prob­lémák naffv tömegjének es'v ielentős részével Nevezetesen egy Ígéretre kívánok itt emlé­keztetni és pedig arra az Ígéretre, amelyet az igen t. belügyminiszter úr éppen a most emlí­tett orvosi rendtartásra vonatkozó törvény­javaslat tárgyalása során, tehát alig egy pár hónappal ezelőtt tett itt az igen t. Ház előtt. A t. belügyminiszter úr ugyanis az említett alkalommal a közegészségügyi közigazgatás­nak olyan, a mai kor követelményeinek és a mai kor színvonalának megfelelő reformját helyezte kilátásba, amely az egészségügyi feladatok ellátását az adminisztráció részéről egységesebbé, gyorsabbá és közvetlenebbé, az erdmény szempontjából pedig biztosabbá és hatékonyabbá teszi. „ Igaz ugyan, hogy amikor az igen t. belügy­miniszter úr ezt az ígéretét megtette, ugyan­akkor azt is hangsúlyozta, 'hogy habár teljes mértékiben tudatában is van annaJk, hogy a közegészségügy javítására irányuló nagy munka terén egy, az egész nagy kérdéskom­plexumot átfogó gyökeres refiormra van szük­ség, mégis ezt a reformot, miután itt &gy több évre terjedő organikus munka végrehajtásáról van szó, nem egyszerre, hanem csakis az adott lehetőségek által, még pedig elsősorban a pénzügyi lehetőségek által meghatározott rész­letekben kívánja meg valósítani. T. Képviselőház! Ennek a több évre ter­jedő közegészségügyi reformmunkának ^ egyik jelentős része, egyik számottevő alkotása a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat. S midőn ezt a körülményt az igen t. Ház előtt megálla,­pítorai, a magam részéről, innen az előadói székből csak a legnagyobb elismerés hangján és a legőszintébb (hála érzésével^ adózhatom az igen t. belügyminiszter úr személye és céltuda­tos tervszerű egészségügyi politikai munkás­sága iránt, aki pár hónappal ezelőtt tett ígérete beváltásaiképpen, íme ezt a nagyfontosságú törvényjavaslatot — amely a benne lefektetett jogszabályokkal a nemzet legnagyobb, de egy­ben legnehezebben^ pótolható és^ éppen azért legbecsesebb értékét, a népegészséget és a nép­erőt van hivatva megvédeni és istápolni — máris az országgyűlés színe elé bozta. Mert t. Ház, nem szükséges azt a köztudo­mású és ma. már mindenki r által — aki ezek­kel a Iközegészségügyi kérdésekkel közelebbről foglalkozik — elvitatbatatlannafc tartott tényt bővebben megindokolni, hogy közegészségügyi közigazgatásunk a maga avult, komplikált, szerteágazó rendszerével és igen solk esetben ólomlábakon járó, nehézkesen mozgó módsze­reivel a mai baladó kor követelményeinek ki­elégítő módon megfelelni már alig képes. 0 If. ülése 1936 március 10-én, kedden. Ennek az egészségügyi adminisztrációnak a reformjára tehát, igenis, nagy szükség van. Hi­szen iközegészségügyi közigazgatásunknak úgy­szólván egész rendszere még ma is az 1876:XIV. te. rendelkezésein alapszik, annak a törvény­nek a. rendelkezésein tehát, amelyet a magyar törvényhozás ezelőtt 60 esztendővel, tehát még abban az időben alkotott, amidőn az egészség­ügyi szolgálat nem a betegség megelőzésére fektette a fősúlyt, hanem inkább a már meg­lévő betegség gyógyítására irányuló munká­ban fejtette ki a maga tevékenységét. Bármilyen kiváló jogszabályalkotás is volt tehát az 1876 :XIV. te. a maga idejében — mert hogy az volt ez a törvény, azt tárgyila­gosan el kell róla ismernünk *— és bármennyire alkalmas is volt ez a törvény abban az időben arra, hogy a^ közegészségügy érdekeit kellő­kéopen szolgálja és .sikeresen védelmezze, az I'ö ACl/ÖCglíCXCU Cb£j\J±aiíJíX±L f llOfej XAZi vx v ura l/c*a4.A_fjLXrc*J.± j nak, de különösen a közegészségtannak az el­telt 60 év alatt történt rohamos^ fejlődése után és ma, amikor már az egészségügyi politika terén valóban az az egyedül helyes felfogás és elv érvényesül, hiogy a betegséget sokkal in­Ikábib megelőzni, imint gyógyítani kell, ennek az 1876 :XIV. tc.-nek különösen az egészségügyi szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezései az^ egészségvédelem új irányainak szolgálatába már nehezen állíthatók. , A későbbi közegészségügyi törvények, így a (községek közegészségügyét szabályozó 1908. évi XXXVIII. te, valamint a Magyar Királyi Országos Közegészségügyi Intézetet felállító 1925 : XXXI. te. valamelyes haladást jelentet­tek ugyan egészségügyi politikánk fejlődése terén, azonban a mai kor követelményeit, — főleg a prevenció elvének az egészségügyi po­litika alapjává tétele és az egészségügyi ad­minisztrációnak elsősorban ennek a prevenció­nak a szolgálatába állítása szempontjából bi­zony már ezek a törvényalkotások sem tudjak kellőképpen kielégíteni. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy jog­alkotásunk keretében ezen a téren is egy olyan szervezeti reform létesítéséről történjék gon­doskodás, amely lehetővé teszi azt, hogy a jö­vőben a közegészségügy érdekében kifejtett minden munka és 'minden tevékenység elsősor­ban és főleg a betegség megelőzésére irányul­jon és ezáltal a prevenció elvének az egész­ségügyi politikában való minél teljesebb érvé­nyesülését és minél nagyobb térhódítását ered­ményezze. T. Képviselőház! Ha a magyar tör vény ho­zás már ezelőtt barminchat esztendővel tudott gondoskodni arról, hogy az állategészségügy vélelme érdekében az 1900 : XVII. te. megalko­tásával az állatorvosi szolgálatot államosította és ezzel egyidejűleg az állati megbetegedések 1 elleni védekezés terén a központi állategész­ségügyi főhatóság r irányítása mellett az ide­vonatkozó jogszabályok egyöntetű végrehaj­tását is országos f viszonylatban biztosította, aimi által az országnak abban az időben úgy­szólván pusztulásra ítélt állatállományát, ezt a hatalmas közgazdasági értéket^ a nemzeti va­gyon számára 'megmentette: vájjon nem foko­zott mértékben kötelességünk-e nekünk az em­beregészségügy védelme érdekében is olyan szervezeti szabályok megalkotásáról gondos­kodni, amelyek a nemzeti lét legbiztosabb alap­jának, a nemzeti lét legdrágább kincsének, a néperőnek, a népegészségnek megvédésével, továbbfejlesztésével és ezáltal egy testben és lélekben egyaránt erős új nemzedék megterem-

Next

/
Thumbnails
Contents