Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

Az országgyűlés képviselőházának 10 iparigazolványt és 'beviheti! az árucikket az üzletbe. Ez csak az áruházak fogalmának meghatározása alapján oldható meg. Éppen azért, amikor az áruház fogalmát meg fogjuk állapítani, akkor gondoskodni fogunk arról, hogy a gyáripar ilyen tevékenysége, amennyiben bizonyos korlátokat túlhalad, már az áruház fogalma alá kerüljön. (Egy hang bal felől: Fontos dolog!) Ami az áruházak tökéletes betiltását illeti, amit Éber Antal t. képviselőtársam olyan nagyszerűién össze tud egyeztetni a gazdasági szabadsággal, ezt, — sajnos — nem vállalhatjuk, itt természetesen a közérdeket is figyelembe kell venni, és a közérdek a fogyasztóközönség érdekeinek figyelembevételét is előírja. Ami Müller Antal képviselőtársamnak azt az indítványát illeti, hogy itt az »eltilthatja« szó ihélyébe az »eltiltja« szó kerüljön a javaslatba, ezt nem fogadhatom el, mert cLZ

1 'clZ -alla" lógia, amelyet ő alkalmazott, itt nem alkalmazható. Itt ugyanis nemcsak egy iparágról, hanem több iparágról van szó és az iparágak természete szerint, sőt esetleg vidékek szerint kell bizonyos kivételeket gyakorolni. A törvényjavaslatnak az a fogalmazása tehát, amely jogot ad a miniszter részére az iparos munkának a kereskedő üzletében, közös helyiségben való folytatása eltiltására, ez teljesen fedi azokat az intenciókat, amelyekkel ezt a rendelkezést hatályossá lehet tenni. Hasonlóképpen nem tudom elfogadni Reihe! Mihály t. képviselőtársam indítványát, mely arra vonatkozik* hogy a vidéki városokban vagy községekben a szatócsokat és szövetkezeteket tiltsuk el olyan árucikkek forgalombahozatalától, amelyeket a községben lakó iparosok készítenek. Ez a rendelkezés homlokegyenest ellenkezik mai iparjogi rendszerünkkel, mert a szatócsüzlet vagy kereskedő cég kiválthatja egyszerűen r az illető árucikkre a kej reskedői iparigazolványt és akkor a fennálló jogrendszerünk értelmében, amelyen — azt hiszem — mégsem akarunk változtatni, a készárut minden további nélkül közvetítheti a fogyasztóközönséghez. A tilalom amúgy sem lenne hatályos és olyan lényegbevágó változtatását jelentené iparjogunknak, amelyet vállalnunk nem. lehet. Ezek alapján tisztelettel kérem a Képviselőházat^ hogy a 17. §-t az előadó úr módosításával szíveskedjenek elfogadni. {Helyeslés a jobboldalon*) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 17. ^ felett bekezdésenként fogunk határozni. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 17. $ első bekezdését eredeti szövegében elfogadni, szemben Müller Antal képviselő úr módosításával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 17. $ első bekezdését eredeti szövegében fogadta el. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 17. §. második bekezdését eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó^ úr és Eckhardt Tibor képviselő úr módosításával, igen vagy nemi (Nem!) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el. Kérdem tehát, méltóztatnak-e a 17

; § második bekezdését az előadó úr módosításával elfogadni, szemben Eckhardt Tibor képKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VI. . ülése 1936 március 6-án, pénteken, 199 viselő úr módosító indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A 17. § második bekezdését tehát a Ház az előadó úr módosításával fogadta el. A 17. § után Reibel Mihály képviselő úr egy ipótlás felvételét javasolta. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Reibel Mihály képviselő úr által javasolt pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a pótlást nem fogadta el. T. Ház! A 17. § után Rupert Rezső képviselő úr új 18. § felvételét javasolta. Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Ezután a kormány reménye szerint is, de az én reményem szerint is a kisipari üzletekből,, a kis műhelyekből vagyonérték lesz. Eddig is vagyonértéket jelentettek ezek az üzletek, műhelyek. Ha az iparos becsületesen dolgozott a maga műhelyében, üzletében, az évek során át lassanként kialakultak a körülmények, szövődtek az összeköttetések, vevőkör csoportosult köréje, neve jelentőssé, ismertté,, eikkei híresekké lettek. Ez tagadhatatlan, hiszen évszázados felismerés az, hogy mindez éppen olyan vagyonérték, mint akármelyik ingóság vagy ingatlan, tehát a törvényhozások és a joggyakorlat mindig is védte az ilyen módon létrejött értékeket. Most tehát, amikor az a reményünk, hogy a nagyobb védelem folytán ezek az üzletek, ezek a kis műhelyek még nagyobb értékekké, még nagyobb ilyen vagyonösszességgé alakulnak, — akkor természetesen le kell vonnunk ennek a javaslatnak a konzekvenciáit, merthiszen »hic Rhodus, hic salta«. Ha egyszer a javaslat ilyen exisztenciákká akarja tenni a kisipari műhelyeket, akkor nyújtsa nekik egyúttal ugyanazokat a szankciókat, ugyanazt a védelmet, amelyet minden tulajdonnak nyújt. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) T. Képviselőház! Tulajdonképen már egy tulajdon az, iha valamely helyen egy üzlet hosszú ideig volt, mert' maga az a hely bizonyos értéket kölcsönöz neki. Sajnos, a kiskereskedő vagy a kisiparos ki van téve annak, hogy hely nem lévén az ő tulajdona» az abban meglévő vagyonát elvesztheti, annak folytán, hogy a tulajdonos^ a házból egyszerűen kiteszi, felmondja a bérletet, másnak adja. Ezen nem tudunk segíteni, ez más kérdés. De én az ipari tulajdonnak nem erről a részéről beszélek, nem erről a relatív ipari tulajdonról, hogy valamely üzlet bizonyos helyen mit ér, hanem arról, hogy megvan az ipari üzletnek éppen úgy^ mint a kereskedelmi üzleteknek is az önállósult értékük, az a körülmény összesség, amely körülöttük kialakul és vagyonértéket jelent, függetlenül attól, hogy az illető üzlet (hol jan. Mert ha egy híres késes, cipész, kesztyűs, vagy más iparos elköltözködik egy más -helyiségbe, akkor magával viszi azt a vagyonértéket, azt a — hogy úgy mondjam — csigaházát, amelyet magának évek hosszú során át becsületes munkájával, jó nevével épített, összehozott. Tisztelt Képviselőház! Különösen megérdemli az iparos, hogy ezt tulajdonnak, vagyonértéknek tekintsük; amikor az 1908:LXVTI. te. már az egyszerű kereskedelmi üzletet is külön vagyonértéknek tekinti és annak átruhá30