Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

10 . Az országgyűlés képviselőházának 97, funkcionál. Ez az ipartestület, bár tagjainak száma kicsiny, nem érdemelné meg azt az elbánást, hogy megszüntessék. Ezért abban a tekintetben is szeretnék a miniszter úrtól legalább is parlamenti nyilatkozatban garanciát kapni, hogy a százon aluli taglétszámú ipartestületek megszűnésére kerülhet csak sor és a száz tagon felülieket kímélni fogják, az ipartestületek megkérdezése nélkül pedig egyáltalában iiem fognak megszüntetni ipartestületeket. Sőt mivel Eckhardt t. képviselőtársain is gyönyörű beszédében magas szempontból tírálta (Úgy van! half elől.) és elfogadta ezt a javaslatot, én viszont elfogadom az igen t. képviselő úrnak azt a módosító indítványát, hogy köttessék meg a miniszter úr keze két esztendőre, hogy két esztendőn belül ne élhessen ezzel a jogával, (Helyeslés half elől. — Fábián Béla: Tegnap a miniszter úr ellene beszélt annak, hogy a miniszterek kezét megkössük!) Én Eckhardt képviselőtársam javaslatát magamévá teszem (Helyeslés half elől.) és remélem, hogy a miniszter úrnak sem lesz komoly kifogása ellene. Elnök: A képviselő úr beszédideje, s egyben a tárgyalásra szánt idő is lejárt. (Felkiáltások a baloldalon: M

eg hosszabbítjuk két perccel!) Meghosszabbításnak a házszabályok szerint helye nincs. Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Drozdy Győző: T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy beszédem az interpellációs nap következtében így derékba tört. Én ebben a javaslatban nagy fejlődést^ látok s ebben a javaslatban az 1922. évi törvénycikk tárgyalása alkalmával elmondott bírálatom teljes igazolását látom. Mindaz, amit 15 évvel ezelőtt az iparosság kívánt és követelt, megnyilatkozik benne, én tehát üdvözlöm a miniszter urat, aki ilyen reformjavaslattal áll a Ház elé, és a magam részéről a javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.l Elnök: T. Ház! Tegnapi ülésünkön úgy határoztunk, hogy aa interpellációkra felhat órakor térünk át. 'Ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délután 4 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzze ki a Ház az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi indítványát elfogadja. Az interpellációkat megelőzőleg a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak az ifj. Balogh István képviselő úr által folyó évi január hó 22-én a termelőknek és kisiparosoknak a németországi sertéskivitel körül felmerült sérelmei tárgyában előterjesztett interpellációra adott írásbeli válaszát fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a válasz szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Ifj. Balogh István országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1936. évi január 22-én tartott ülésén a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz és hozzám intézett^ interpellációjában panasz tárgyává tette a németországi vágott sertéskivitel lebonyolítási módját. Ennek kapcsán a t. képviselő úr azt a kérdést tette fel, hogy: 1. a németországi sertésexportot hány és melyik kereskedők és szövetkezetek végzik, 2. ülése 1936 február 26-án, szerdán. milyen arányban van felosztva a vidék és a főváros között a kontingens, 3. van-e a földmívelésügyi miniszter úrnak és nekem tudomásom arról, hogy a vidéki termelők és kisiparosok elesnek azon segítségtől, melyet a kormány éppen ezzel a kivitellel elérni szándékozott?« (Felkiáltások a baloldalon: Rangosabban! Nem halljuk!) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni, akkor méltóztatnak hallani. Rakovszky Tibor jegyző (tovább olvassa): »Van szerencsém a fenti interpellációra válaszomat a földmívelésügyi miniszter úrral egyetértve az alábbiakban tisztelettel közölni: A Németországba irányuló vágott sertéskivitelt a német kormány hivatalos szerve, a Reichsstelle veszi át. Mivel az átvétel központilag történik, a magyar kormánynak is gondoskodni kellett arról, hogy egy magyarországi szerv kössön megállapodást a német Reichsstelle-vel. Az ebből a célból életrehívott magyar szerv a Magyar Szövetkezetek Húskiviteli Egyesülése, melynek tagjai a Hangya Szövetkezet, a Mezőgazdák Allatértékesítő Rt., a Magyar Húsiparosok Szövetkezete, a Gazdák Értékesítő Szövetkezete és a Húskereskedők Alkalmi Egyesülése. A legutóbbi felosztás szerint a Hangya Szövetkezet kapja a kontingens 40%-át, míg a fennmaradó mennyiségből a Mezőgazdák Allatértékesítő Rt. 27%-kai, a Magyar Húsiparosok Szövetkezete 27%-kai. a Gazdák Értékesítő Szövetkezete 20%-kai, a Húskereskedők Alkalmi Egyesülése pedig 26%-kai részesedik. A szóban lévő szövetkezetek mint a Magyar Szövetkezetek Húskiviteli Egyesülése tagjai 2:5% jutalék ellenében bonyolítják le a vágott sertéskivitelt. A Németországba irányuló vágottsertéskontingensből a vidéki városok 40—50 százalékban részesednek. Szükségesnek látom megemlíteni, hogy múlt év szeptember 18-tól múlt év október 30-ig bezárólag, vagyis míg a kontingenst nem kellett a városok között felosztani, s így sza'bad szállítási lehetőség volt, a vidéki városok csupán 25 százalékát szállították ki az összes vágottsertéskivltelnek. A budapesti piacról nagyobb százalékú kontingensének az elvonása veszélyeztethetné a ^budapesti sertésárnak az egész ország áralakulására való irányító hatását. Nem lehet a kérdést úgy feltüntetni, mintha a budapesti piac áralakulása a gazdákra nézve közömbös volna és^ a budapesti jobb sertésáralákulásból a gazdára és a kisiparra nézve semmi előny nem származna. Budapesten is több mint 200 kisiparos vesz részt a német sertésvágásban a szakmunkásokon kívül. Egyébként téves a t. képviselő úrnak az a megállapítása, hogy a budapesti kontingensben kiszállítandó sertések pesti és pestkörnyéki ipari hizlaldákban hízlaltatnak, mivel tudvalevő, hogy Németországban csaknem kizárólag szedett sertéseket (kisgazdák által hizlalt sertéseket) szállítunk. Az is köztudomású, hogy a budapesti piacra az ország legtávodabbi vidékéről is hajtanak fel sertéseket. Egyébként, dacára, hogy a szabad szállítási lehetőség mellett a vidék csak 25 százalékát vitte ki a Németországba trányuló vágottsertéskivitelnek. a kormány intézkedésére a vidék részesedése 40—50%-ra emeltetett fel azért, hogy a vidéki városoknak is megfelelő foglalkoztatást biztosítson, és hogy az egyes vidéki városok környékén jelentkező sertéskínálat elhelyezést nyerjen. A vagottsertéskontingensek megállapításának kezdetén egyes cégek oly arányban ré-