Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1936 március 6-án, pénteken. Í9Ö fogja magát rávetni, úgy, mint ahogyan ez. az Egyesült Államokban történt és ahogyan ez az európai nyugati, kapitalisztikus fejlődési szempontból előrehaladottabb országokban ma már tapasztalható. Es ez a hiperkapitalista berendezkedés nemcsak elpusztítja a kisexisztenciák ezreit, nemcsak elproletarizálja a polgáriasult társadalmat, hanem a gazdasági válságokkal szemben ellenállóképtelenné teszi az ország közgazdasági struktúráját is. Mert az amerikai közgazdasági válság kimélyülésének amerikai közgazdászok 'megállapítása szerint elsősorban ez a túlkapitalizált elosztó szervezet, a részletfizetési kedvezménnyel, a e'hange-storen keresztül az egész 'hitelrendszerrel és bankrendszerrel összekapcsolt, monopolszerűen kiépített hiperkapitalista kereskedelmi szervezet volt az oka, amely meginogván, magával rántotta a gyárat, a bankot, mindent és feltartóztathatatlanná tette a pusztulást. Csak egy személyes élményt akarok itt elmondani. En magam jártam végig egyszer Angliát autóval egy angol ibarátommal a nagy válság idején, éppen abban az időben, amikor az angol font az arany standardról letért és Lincolnshireon végigmenve, a textilgyárak harmadrésze már le volt állítva és a legtöbb gyár nagyon redukált üzemmel dolgozott. Amikor azután felértünk Skóciába, megnéztünk néhány kisipari homespun-üzemet, kivétel nélkül minden kisipari üzem dolgozott. Akkor ez a barátom azt mondotta: látod, mennyire ellenállóképesebb a krízissel szemben a kis- és a középipar, a nem túlfejlesztett kapitalista berendezkedés, >mert ennek nem kell a központi rezsit külön megkeresni, elég, ha az anyagárat, plusz munkabért megkeresi és már tud dolgozni, a, nagyüzem, a túlfejlesztett kapitalista termelés azonban a válság idején magával rántja az. egész nemzeti társadalmat. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez így van!) En egy jövőbeli komoly veszélynek szeretnék idejében gátat szabni akkor, amikor azokat az egészséges elveket, amelyeket a kisiparon belül az egyes iparágak szeparálására vonatkozólag bátor voltam a 15. §-nál előadni, itt a 17. §-nál megismétlem, hogy t. i. az áruházak és a gyáripar kiskereskedelmi tevékenységével szemben idejében iparkodjunk egy olyan védőgátat építeni, amely nehéz és válságos időben az egész nemzeti termelésnek komoly értéket és biztonságot jelenthet. Ezért kérem mégegyszer javaslatom komoly megfontolását. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: Szólásra következik Müller Antal képviselő úr. Müller Antal: T. Ház! A 17. § igazolja azt, hogy nemcsak az iparosság érdekeit védjük meg, hanem megvédjük mindazoknak a foglalkozási ágaknak az érdekeit is, amelyek szóba jöhetnek a novellával kapcsolatban. Nagyon örülök, hogy Eckhardt képviselőtársam már a 'bizottságban felvetette az ,áruházak és a gyáripar kereskedelmi szerepét és most az előadó úr egy módosítást terjesztett be. Ezt a módosítást a magam részéről örömmel fogadom el azért, mert mint a közgazdaságban élő egyén tudom, milyen óriási nagy szerepe van most már Budapesten az áruházak kereskedelmi tevékenységének, hogy mennyire kiterjed az ágazata minden szakra, minden térre, amit pár évvel ezelőtt el sem lehetett volna képzelni. Az áruházak mohósága egyre szélesebb területekre terjeszti ki csápjait és amint egy-két áruház megerősödik, annak arányában mennek tönkre a körülöttük lévő kereskedők és iparosok. A gyárak közvetlen eladási ténykedése nemcsak a kereskedelmet, hanem magát az iparosságot is sújtja. Lehetetlenségnek tartom például azt, hogy az utóbbi években meghonosult textilgyárak közvetlen rendelőknek — nem tudom — három méter szövetet szolgáltatnak ki, így itt a kereskedő ki van kapcsolva, de ki van kapcsolva az iparos is, aki a vállalásra jogosult, az is meg van rövidítve, mert nemcsak, hogy a munka értékét nem kapja meg, hanem elütik a vállalás értékétől is. Ezt sérelmezi több ipartestület és sérelmezi az egész kereskedőtársadalom is. Éppen azért a magam részéről nagyon helyeslem és örömmel szavazom meg az előadó úr által beadott módosítást. Legyen szabad a miniszter úr figyelmét felhívnom, arra, hogy a 17. § szerint az iparügyi miniszter »ipari munkának és kereskedelmi szakmának egy helyiségben folytatását eltilthatja«. A közelmúltban tárgyaltuk le az orvoskamarai törvényt, amely kategorikusan, imperative kimondja, hogy az iparos orvossal egy helyiségben nem dolgozhat. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az csak egy szakmára vonatkozott, ez pedig többre vonatkozik!) Ha már az orvosi javaslat ezt így állapította meg, azt hiszem, itt is konzekvensnek kellene lenni, tehát az eltiltást nem csak lehetőségként kellene felvenni, hanem határozottan ki kellene mondani azt, hogy: »eltiltja«. Ászért tartom aggályosnak a szakaszban lévő »eltilthatja« kifejezést, mert ez megint egy kis kaput nyitva hagy a kontárkodásra. Nevezetesen az a kereskedő, ha egy segédje van, annak számára egyszerűen kiváltja az iparigazolványt, vagy pedig ugyanolyan alapon történik ez, amit a miniszter úr is sérelmezett, hogy 1%-os részesedés mellett társként egyszerűen odaveszi az a kereskedő üzletébe a kisiparost, azt mondja neki, jöjjön oda dolgozni és akkor azon a címen, hogy ott dolgozik nála egy kisiparos, megint kiterjesztheti vállalási lehetőségeit. Éppen ezért tisztelettel javaslom, hogy a 17. § első bekezdésének utolsó szava helyett »eltiltja« szó vétessék fel. Elnök: Keibe! Mihály képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Müller Antal előttem szólott t. képviselőtársam módosító indítványához én is hozzájárulok és azzal a tiszteletteljes kéréssel járulok az igen t. miniszter úr elé, hogy a 17. § első bekezdésének végén »eltilthatja« szó helyett »eltiltja« szó iktattassék be. Ez az iparosság kívánsága és minthogy ez az egész tendencia amúgyis nyilvánvaló a törvényjavaslatban, semmi nagyobb nehézséget nem találok abban, ha ezt a módosítást keresztülvisszük, mert ennek az egy szónak kijavításával nyugalmat teremthetünk. A 17. § végéhez vagyok bátor egy pótlást tartalmazó indítványt előterjeszteni. Javaslom, hogy a 17. § az alábbi pótlással egészíttessék ki (olvassa): »Szatócsok és szövetkezetek, azokban a községekben, ahol megfelelő szakiparos van, azonos kész ipari cikkeket nem árusíthatnak.« Végtelenül fontosnak tartom azt, hogy ez a szakasz felvétessék a törvényjavaslatba, mert amikor mi a kézműiparosok megvédéséről beszélünk, nem kerülhetjük el annak megemlítését, hogy mennyi kárt okoznak ezek a szatócsok az illető községben lakó kisiparosságnak. Nagyon jól tudjuk