Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

196 Az országgyűlés képviselőházának 10$. ülése 1936 március 6-án, pénteken. mindannyian, hogy ezeknek a szatócsoknak I semmi különösebb képzettségre nincsen szükségük, elegendő egy kis tőke, az illető kiváltja az iparigazolványt és azután folytatja a szatócsság iparágát, amelyben, mint teljesen já; ratlan ember, mindig azokat a cikkeket vezeti be, amelyektől nagyobb hasznot remél. Minthogy foglalkozását kicsiben folytatja, természetszerű, hogy abból, ami tulajdonképpeni specialitása volna, nagyobb hasznot nem remélhet, tehát azt vezeti be, amit ügynököktől vesz át, cipőt, kalapot és így tovább és ezekkel a kézműipari cikkekkel próbálja azután behozni azt a hasznot, amelyet a fűszeráruknál nem tudott elérni, mert fűszeráruknál nagyobb haszon elérésének lehetősége reményen kívül maradt. Roppant fontos dolog ez, mert ha egy községben akármelyik szatócsüzletbe megyünk be, ott találunk mindenféle iparcikkeket és a kézműiparosoknak jogos panaszuk, hogy ezzel a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal rajtuk nem fogunk segíteni, ha a szatócsoknak és a szövetkezeteknek ezt az ipari tevékenységét meg nem tiltjuk. Legutóbb is egyik községemben voltam és ott általános panasz volt az, hogy a Hangya szövetkezet most bevezette a kötélárukat, amikor pedig van köteles abban a községben-, aki így elesik minden munkájától, kénytelen napszámba járni, növeli a munkanélküli földmunkások számát, márpedig különben iparából meg tudna élni és nem volna kénytelen más földmunkást kiszorítani a munkájából. Nagyon szeretném, ha az igen t. Ház elfogadná ezt a módosítást. Rengeteg sok kisiparost súlyosan érint ez a kérdés és ezek a kisiparosok igazán hálásak volnának, ha ezt a pótlást tartalmazó indítványomat elfogadná a Ház. Csak mégegyszer ismételni akarom azt, hogy csak olyan kézműipari cikkekről volna szó ezzel a módosítással kapcsolatban, amelyeket az abban a községben lévő kisiparosok elkészítenek. Ha olyan cikkekről volna szó, amelyeket abban a községben amúgysem lehetne megkapni, az ellen nem lehetne semmi ellenvetést tenni, ha a szatócsok és a szövetkezetek ezeket árusítanák, de legalább azoknak a közszükségleti, kézműipari cikkeiknek árusításától kellene eltiltani ezeket a szatócsokat és szövetkezeteket, amelyeket az ottani kisiparosok is készítenek. Ezt kívánja a kisiparosság érdeke. Elnök: Éber Antal képviselő urat illeti a szó. Éber Antal: T. Képviselőház! Örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely az áruházak kérdését szociális értelemben kívánja megoldani, mert valóban időszerű az, hogy a mai nagy nyomorúság között a kiskereskedők és kisiparosok ezreit ne károsítsa olyan verseny, amely nagykapitalisztikus alapon áruházak formájában jelentkezik. Én odáig mentem az általános vita során tartott felszólalásomban, hogy helyesebbnek tartottam volna, ha új. áruházak létesítését a törvény egyszerűen betiltotta volna. Későbbi időre még mindig fenn állana a lehetősége annak, hogy 10—15 év múlva, ha a szociális helyzet már nem ilyen kiélezett, mint most, módosítsák a törvényt. Nem szeretném azonban azt a kaput nyitva tartani, amelyen keresztül a protekciónak, a befolyásnak, a rábeszélésnek erői a kormánnyal szemben megnyilvánulhatnak. Teljes megnyugvás abban az esetben volna, ha új áruházakat nem lehetne többé létesíteni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Az angol képviselőházban az elmúlt hetekben egy nagyon érdekes vita folyt le. Lloyd George, a volt miniszterelnök fiának egy indítványa felett, amelyben ő a mezőgazdasági terményértékesítés kérdését helyezte előtérbe és utalt arra, hogy az áruszétosztás kérdését Angliában nem oldották meg kellőképpen. Erre a kereskedelmi államtitkár felszólalt és azt mondta, hogy ő ezt az utóbbi részt nem tudja magáévá tenni, mert még ha talán az a százezernyi angol kiskereskedő, aki áruszétosztással foglalkozik, drágítja is némileg az árucikket azon az útján, amelyet a termelőtől a fogyasztóig megtesz, de olyan nagy szociális érdek fűződik ahhoz, hogy ezt^ a kispolgári osztályt fenntartsák és megerősítsék, hogy még ha a fogyasztónak némi meg" terhelésével jár is, ennek a kiskereskedő osztálynak fenntartását és megerősítését kell szem előtt tartani. Ugyanez a megfontolás-vezeti csekélységemet is, amikor amellett vagyok, hogy az, áruházkérdést radikálisan, törvényalkotással kell megoldani. (Rupert Rezső: Ez a helyes!) Nekem semmi aggályom nincs abban a tekintetben, hogy én itt a liberalizmus elveivel ellentétbe jutok, amit a 'mélyen t. miniszter úr szerétett volna velem szemben kidomborítani. A modern gazdasági liberalizmus ugyanis a szociális megfontolásokkal szemben egyáltalában nem volt süket, ellenkezőleg: azoknak teljes behatolást engedett a gazdaságpolitika életébe. Néhai Matlekovits Sándor, aki Magyarországon a gazdasági liberalizmus elveit a legnagyobb tudással, tekintéllyel és ismeretekkel képviselte, emlékbeszédet tartott a nagy Wekerle Sándor felett és akkor Wekerle Sándor emlékének javára hozta fel, hogy nem volt a laisser faire híve, mert a liberalizmus ezt nem kívánja; mi esak azt kívánjuk, — mondotta — hogy minél kevesebb állami beavatkozás és minél több szabadság legyen. En ennek a felfogásnak a jegyében vagyok azon az állásponton, hogy nem hagynék nyitva kaput a köziben járásoknak, intervencióknak, befolyásoknak, hanem új áruházak létesítését a törvény erejével tiltanám meg. Ha az igen t. kormány valóban nem akarja, hogy új áruházak létesüljenek, akkor ez az egyenes és nyilt útja a kérdés megoldásának. T. Képviselőház! Teljesen igaza van Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársamnak, mikor a gyáripari vállalatok detailárusításáról beszél. Mi ezt a kérdést ismételten a Ház elé hoztuk, mindannyiszor teljesen eredménytelenül. Teljesen lehetetlen az, hogy gyáripari vállalatok, amelyek a protekcionista vámpolitika folytán amúgy is saját üzletkörükben is elképzelhetetlenül

f nagy anyagi előnyökhöz jutották, ezeket az előnyöket még kihasználhassák a detailkereskedelem és a 'kézműipar kárára azáltal, hogy a protekcionizmus segítségével szerzett előnyük felhasználásával most már a detailüzletek hálózatának létesítése révén konkurráljanak kiskereskedőkkel. Ugyanez áll a közüzemekre vonatkozólag is, amelyek szintén egy nagy kapitalisztikus erő felhasználásával a hentessel, a mészárossal, a kiskereskedővel szemben felveszik a versenyt. Én ismételten azt mondom, — és itt utalok arra, amit az általános vita során voltam bátor mondani — hogy a mélyen t. kormány igen bátor volt a kisiparosérdekek megvédésével a locus minoris resistentiae elve