Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1936 február 26-án, szerdán.- 9 pontban megint sokan politikumot sejtenek. Errevonafckozólag az ipartestületek a következőképpen nyilatkoznak (olvassa): »Még azok is, akik a mai kormányzati rendszerrel szemben iparilag űzik az ellenzékieskedést, kénytelenek elismerni, hogy itt évtizedek könnyelmű mulasztásait tette jóvá az iparügyi kormányzat az új novella alkotásával, amelyben az ipartestületek működését anyagilag is biztosabb alapra helyezik, hogy a közmondásossá vált sóhivatalból az ipari közigazgatás tényezője váljék.« Meg kell állapítanom, hogy az ipartestületek között nagyon sok az életképtelen. Ne kendőzzük a hibákat és ne csak mindig hízelegjünk, hanem az igazságot is merjük megmondani minden vonalon. Elmondhatjuk az iparosságnak is, hogy bizony a 387 ipartestület közül, amely Magyarországon jelenleg fennáll és funkciónál, nagyon sok nem áll hivatása magaslatán és nem tudja azokat a funkciókat végezni, amelyekre hivatott. Pedig ezek az ipartestületek fejlődő helyzetben vannak. Jelenleg 158,000 mester, 129.000 segéd, 46.000 tanonc tartozik kebelükbe, névleges vagyonuk több, mint 10 millió pengő, a teher rajtuk 4 millió pengő, a tiszta vagyon pedig 5,700.000 pengőre tehető. Tagdíjhátralékuk azonban csaknem két millió pengő egy évről, míg bevételeik 1934-ben 3,074.000 pengőt, kiadásaik pedig 3,025.000 pengőt tettek ki. A törvényjavaslatnak ez a szakasza azért is fontos, mert a 387 ipartestület közül nagyon sok olyan van, amelynek fennállása, fennmaradása az ipar céljait és az iparosság céljait nem szolgálja kielégítő mértékben. Érdeklődéseim során — tehát nem megjelent nyomtatott statisztikából — szereztem néhány olyan adatot, amely adatokkal a Ház előtt még senki sem jelentkezett. Ezek közül az adatok közül legyen szabad megemlítenem példaképpen a következő eseteket. Van egy 115 tagú ipartestület, amelynek bevétele felvételi díjakból és tagdíjakból egy egész esztendőben 90 pengő 80 fillér; van egy másik ipartestület, amelynek 97 tagja van és egész évi bevétele 203 pengő; van egy harmadik ipartestület, amelynek 85 tagja van 107 pengő évi forgalommal; van egy negyedik ipartestület, amelynek 68 tagja van évi 25 pengő bevétellel és van egy 65 tagú ipartestület, amelynek évi forgalma 94 pengő. Amikor ilyen pregnáns eseteket látunk és amikor az ipartestületek sorában olyanokat látunk, amelyek képtelenek önmagukat fenntartani és csak adósságokra dolgoznak, — eladósítják tagjaikat és önmagukat, építkezésekbe, kiadásokba bocsátkoznak, amelyeket fedezni nem tudnak — akkor kérdezem én, nem volna-e helyes, ha revízió alá vennők némely ipartestület fennállását? Az az ipartestület, amely a maga funkcióit, feladatait teljesen képtelen elvégezni, nem szolgál közcélt, nem szolgál ipari célt, az nem tudja rendesen elvégezni a tanoncszerződtetést, a szabadítást, a mestervizsgát, a tanoncoktatást és a békéltetést. Minden ipartestületnek szüksége van ugyanis legalább egy olyan emberre, aki teljesen tisztában van az ipartörvényekkel és az ipari szabályzatokkal és ez az ipartestületi jegyző. (Ügy van! Ügy van! a középen.i Az ipartestületi jegyző szerepe rendkívül fontos, éppen azért kívánatos^ volna, hogy minden ipartestületi jegyző önálló exisztencia legyen. (Helyeslés a középen.) önálló állásokká kellene, t. miniszter úr, átszervezni eze'KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ, VI, ket az ipartestületi állásokat, (Helyeslés a középen.) vagy legalább is egy nyugdíjas tisztviselőnek, egy nyugdíjas tanítónak, vagy egy nyugdíjas jegyzőnek kellene bekapcsolódnia ilyen minőségben az ipartestületi munkába. (Bornemisza, Géza. iparügyi miniszter bólint.) Nagyon örülök, ha e tekintetben megnyugtat. bennünket a miniszter úr. Lehetetlen ugyanis az. hogy ez a kérdés mai helyzetében maradjon. Hiszen néhány nagyobb várost kivéve — így például Makót, ahol az ipartestületi jegyző jogvégzett ember és körülbelül 2400 pengő fizetést is élvez, azután a budapesti ipartestületeket és a nagyobb vidéki városok ipartestületeit kivéve — rendkívül szomorú helyzet tárul elénk ebben a tekintetben. Van például egy 454 tagú ipartestület, amelynek jegyzője egy aktív kőműves, van egy 492 tagú ipartestület, amelynek jegyzője aktív bádogos, van egy 200 tagú ipartestület, amelynek jegyzője aktív kovácsmester és vannak azután 100 tagon aluli taglétszámú olyan ipartestületek, ahol az ipartestületi jegyzők a közeli szomszédból a borbélysegéd, a kovácssegéd, vagy pedig a szabósegéd. En, aki Amerikát jártam, nem adok sokat az iskolai kvalifikációkra, (Dulin Jenő: Pedig tanító vagy!) a selfmademan-eket nagyon szeretem, nagyon sokra taksálom és nagyon sokra értékelem. Nem azért említettem ezeket az iparosokat sem, mintha egy iparos esetleg nem tudna elvégezni ezt a feladatot. — mert igenis ismerek olyan iparost, aki ennek a feladatának is jobban meg tudna felelni, mint nagyon sok tanult ember — ezt azonban mégsem lehet általános szabálynak elismerni abban az országban, ahol mindent kvalifikációhoz kötnek és mindent kvalifikáció szerint mérnek. En tehát azt mondom, hogy igen nagy szolgálatot tenne az iparügyi miniszter úr akkor, ha az ipartestületi jegyzői kar kiképzéséről is gondoskodnék, továbbképző tanfolyamokat, kiképző tanfolyamokat rendezne az ipartestületi jegyzői kar számára. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez folyamatban van!) Nagyon örülök, hogy a miniszter úr megnyugtat efelől, mert valóban országos ipari érdek, hogy az ipartestületek képzett jegyzői karral rendelkezzenek, és az, hogy az ipartestület többi funkcionáriusát kitanítsuk a maguk mesterségére, hogy különösen azokat az új feladatokat, amelyeket ez az iparügyi noyella is rájuk ró, könnyen tudják végezni saját könnyebbségükre és iparostársaik javára. Akkor azután meg fog szűnni az a lehetetlen helyzet is, amelyet ma látunk, hogy vannak ipartestületek, amelyeknél 30—40 pengős évi fizetésért működnek az ilyen ipartestületi jegyzők. Remélem, hogyha a miniszter úr keresztülviszi azt a szándékát, amelynek az imént hangot adott, ezek a 30 pengős fizetések százszorosukra emelkednek majd és mint intakt, önálló exisztenciák, a társadalomnak és az iparos érdekeknek nagy tényezői lehetnek ezek az ipartestületi jegyzők. A miniszter úr jogot kap arra, hogy ezeket az ipartestületeket esetleg feloszlassa, megszüntesse, beolvassza. Itt azonban vigyáznunk kell, nehogy esetleg a fejlődésképes ipartestületeket is megszüntessék. Hiszen egy kisebb létszámmal működő ipartestület is működhetik helyesen, ez nem függ mindig a taglétszámtól. Kerüle temhen, Kiskomáromban van például egy 120 tagú ipartestület, amely néhány év alatt házat vásárolt magának, amely gyönyörűen gazdálkodik, amelynek jegyzője kitűnően 2