Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1936 március 6-án, pénteken. 177 által benyújtott törlési indítvánnyal, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják eredeti szövegezéséhen a 2. §-t, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség! A Ház a 2. §-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 3. §. Vitéz Kenyeres János jegyző: (olvassa a törvényjavaslat 3. %-át, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a i. §-t.) Elnök: Szólásra következik Müller Antal képviselő úr! Müller Antal: T. Ház! A villamosművek iparűzési jogát az 1922. XII. törvénycikk nem engedte meg, illetőleg újabb ilyen iparigazolványt nem adtak ki. Megengedem, hogy azért talán egyeseknek kedvezőtlenre fordult a helyzete, azonban nem szeretném, ha az 1922. évi törvénnyel szemben bizonyos vonatkozásban rosszabbodás állana be. Van itt egy szakasz, amely megengedi, hogy villamosvállalatok is szerelhetnek abban az esetben, ha az illető községben az ilyen munkák elvégzését biztosítani nem lehet. T. Ház! Sajnos Magyarország igen nagy területe még teljesen mentes a villamosenergia bevezetésétől. Igazán nagy lehetőségek vannak rá, hogy a villamosítást Magyarországon keresztülvigyük, itt tehát nagy munkalehetőség nyílik a jövőben, éppen a villamosenergia terjesztése következtében. Szeretném, ha itt a szerelő ipar nem kapna olyan konkurrenciát, amely szerintem megint jogtalanul érné. Nevezetesen a szerelőipar nemcsak képesítéshez, hanem engedélyhez kötött ipar is, tehát mindazok, akik ezt az ipart űzik, nemcsak képesítésüket, hanem megbízhatóságukat is igazolni tartoznak. A miniszter úr az általános vita befejezése után mondott beszédében azt' hangoztatta ennél a szakasznál, hogy nem akarja azt, hogy esetleg a kontárok odacsődüljenek egy-egy ilyen területre és becsapják az ottani villanyt bevezetni akaró községeket. Én sem akarom ezt, én a kontárt az egész vonalon távol akarom tartani, ki akarom zárni, viszont azt szeretném, hogy a szerelő-iparosságnak ne csináljon konkurrenciát a villamosenergiát előállító vállalat. Adja ez az energiát, a villanyt, ellenben a szerelést engedje át a szerelőiparnak. A miniszter úr becses figyelmét felhívom arra, hogy a szerelőipar sohasem előziheti meg a villamosenergia-szolgáltatást, előbb mindig az az elhatározás szükséges, hogy valahova villanyt bevezetnek, és csak akkor jön a szerelőipar, amikor a munka lehetősége ott már megnyílik. Addig, amíg egy községben petróleumlámpával világítanak, villanyosszerelők ott meg nem élhetnek (Eckhardt Tibor: Filius ante patrem!) Magától értetődik, hogy az első az, hogy a villamosság bevezetését elhatározzák, s csak, ha nyilvánosságra kerül az, hogy valahol villanyvilágítást fognak bevezetni, akkor már tudtommal a szerelőipar ellepi ezeket a községeket. • A közelmúltban Egerben résztvettem egy iparos-gyűlésen, ahol az egyik iparostársam jött panasszal, amelyet az iparügyi minisztériumnál is beterjesztettem. Eger szomszédságában a falvakban villamosenergiát vezetnek be, és már ott voltak az iparosok, akik nagy fáradsággal és költséggel megakviráltak maguknak egy-egy községet. Volt olyan község, amelyet 4—5 ilyen iparos akvirált meg a maga részére, s amikor már készen voltak, akkor jött a vállalat és azt hirdette, amennyiben vele csináltatják meg a szerelést, abban az esetben a bekapcsolásért nem kell fizetni 5 pengőt. Most méltóztassék elképzelni, hogy van-e olyan rendelő, aki ne a vállalkozó mellett döntene, amikor neki a bekapcsolásért nem kell 5 pengőt fizetnie? Az iparosok panasz tárgyává tették, hogy ez történt ott Eger szomszédságában. Természetesen abban a községben nem lehetett még villanyszerelő, mert még villany sem volt, de magától értetődik, hogy mihelyt a villanyt odaviszik, később a szerelőik is meg fognak telepedni. Éppen azért nagyon kérem a miniszter urat, ne arra helyezze a súlyt, hogy »az illető községben«, hanem arra, hogy amennyiben nem jelentkeznék szerelőiparos, abban az esetben végezhetné csak a vállalkozó a szerelést. Éppen ezért tisztelettel a következő módosítást vagyok bátor beterjeszteni. (Olvassa): »A 4. § utolsó bekezdéseként felveendők a következő rendelkezések: A villamos erőforrásnak ellenérték fejébeni elosztásával foglalkozó vállalkozó az árammérő után új belső berendezések és egyéb új szerelési munkálatok elvégzését csak az esetben vállalhatja el, ha az ily munka önálló elvégzésére feljogosított kézművesiparos nem jelentkezik. A vállalkozó köteles a fent körülírt munkálatot az ily munka önálló elvégzésére feljogosított kézmüvesiparossal elvégeztetni.« Elnök: A szólás joga Czirják Antal képviselő urat illeti. Czirják Antal: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az 1. § második bekezdésére mondottakat illetően megállapítsam, hogy nagy tévedésben volt a miniszter úr, amikor azt mondotta, hogy én arra törekszem, hogy a közkereseti társaságok szűnjenek meg. Nem. Az átnyergelés időpontjának megrövidítését kívái> tam ezzel sürgetni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem azt tetszett mondani! Azt tetszett mondani, hogy ezt a paragrafust hagyjuk ki!) Amennyiben ez elmarad, az időpont megrövidül. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Azért csodáltam, mert nem értettem, mit méltóztatik mondani!) Azt kívánom, hogy ez elmaradjon és a közkereseti társaságba nyomban vagy pedig átmeneti idő elmaradtával csali szakmai emberek juthassanak be. A vidéken legnagyobb megütközést a javaslat 4 §-a keltette. A villamosszerelők kívánságait már az általános vita során Eckhardt t. képviselőtársam igen világosan kifejtette. Azóta számo; megkeresés érkezik hozzánk is ebben az ügyben és mindegyikből csak az látszik ki. hogy ez a szakasz a villamosszerelő ipart a legérzékenyebben érinti. A városi villamosszerelő ipar szinte várja az alkalmat, hogy a vidék elektrifikálása mielőbb bekövetkezzék. Ennek természetes folyománya volna az, hogy a városi szerelő inar a vidéken el tudna helyezkedni és ott új, életképes iparág fejlődnék ki. Ha azotíban a miniszter úr a 4. §-szal módot nyújt arra, hogy az áramot szolgáltató vállalatok szinte gyárilag, nagyüzemileg intézzék el a bevezetéseket, a szereléseket, az óra be-és kikapcsolásokat, ebben az esetben a városi iparosságnak ez a tendenciája, ez a vágya, hogy falura kijuthat és ott magának végleges egzisztenciát teremthet, természetesen el fog esni. Mindenben támogatom Müller t. képviselőtársamnak errevonatkozó észrevételeit és azt hiszem, hogy ha most rögtön ebben a törvény27*