Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

170 Az országgyűlés képviselőházának : győződjék az üzemnek komolyságáról, azt meglátva, megszeresse és tovább vigye a hírét, azután pedig fel is keresse azt az iparost. Az országos vásárok jelentősége, amely alföldi viszonylatban igen nagy volt, éppen emiatt csökkent. Sok dolgot országos vásáron a falusi ember olcsóbban vett meg, mert közvetlenül az iparostól vásárolhatta meg. Ma a fővárosi kereskedők egyenesen üzemet rendeztek be arra, hogy autón járják be a vidéki városokat és a selejtes tucatárut adják el a parasztságnak olcsó pénzért. Ez nemzeti szempontból azért is megakadályozandó volna, mert Magyarországon a népviseletet küszöbölik ki a haladni kívánó és elszegényedett parasztság sorából, amely olcsóbban kapja meg azt a divatos rongyárut. ezektől a kereskedőktől. Méltóztatik tudni, hogy a debreceni mézeskalács szinte hagyományos produktuma volt a debreceni piacnak. Ezt az utóbbi időben teljesen kiszorította a cukorka és a csemegeáru, pedig a mézeskalácsosiparos megbecsült tagja volt az iparostársadalomnak és külföldön is igen jó hírnévre tett szert. Kívánatosnak tartanám a külön iparkamara létesítése mellett ennek a kamarának anyagi megerősítését is. Ezt úgy lehetne elérni, ha a kamarai illetékkel együtt szednék be a szakosztályi illetékeket is. Ma Debrecenben az eféle tagsági díjakból 45.000 P künnlevőség van az iparosság körében, ez okozza az ipartestületnek szétzüllését, leromlását előbb anyagi, azután erkölcsi vonatkozásban. Az iparkamarához ármegállapító bizottságnak is kellene okvetlenül hozzátartoznia. A korrekt kalkuláció megint szükségessé teszi a külön iparkamarának szakemberekkel való kiegészítését, vagy legalább a szakemberekkel való együttműködését. Eseteket hozhatnék fel ezzel kapcsolatosan. Pl. a debreceni egyetemnél egy könnyű és felületes árlejtés alkalmával egy közönséges festőember kapott meg festőmunkálatokat, aminek eredménye az lett, hogy most ííO.000 pengővel van obiigóban a kincstárral szemben. Ez nem közömbös dolog, mélyen t. Ház, mert ha az iparkamara közbeeső szerv, lebonyolító szerv volna a kincstár vagy akármelyik közüzem és a kisiparos között, akkor ilyesmi nem fordulhatna elő. A műszaki emberek olcsón vállalnak munkát és igyekeznek az iparoson megtakarítani azokat a többletköltségeket, amelyeket az okoz, hogy elszámították magukat a keresni vágyó, nagy konkurrencia közepette sínylődő munka nélkül levő iparosok. Ráerőltetik a kisiparost arra, hogy nem a saját szakmájába vágó dolgokkal foglalkozzék. Nagyon szükséges tehát, hogy külön válasszák a különböző iparokat egymástól. Az építési iparok például sok esetben vágják és károsítják egymást. A betonos, a kőműves, a redőnyös, az ács, az asztalos, a lakatos, ezek mind össze-vissza dolgoznak egymás ellen, illetőleg avatkoznak egymás munkájába, ami rendkívül sok károsodást von maga után, emellett még veszekedéssel is jár. Röviden még rá akarok térni a törvényjavaslat egyes pontjaira. A debreceni iparosság igen nagy 'megelégedéssel fogadja és üdvözli a törvényjavaslatot a betéti társaságra vonatkozó rendelkezés tekintetében azonban az a kérelme az iparosságnak, hogy itt bizonyos különválasztás történjék. Ugyanis nem mindig van meg annak a lehetősege, hogy a betéti társaságban az iparos és a tőkés együtt dolgozhassák, mert hiszen az érdekeik különbözőek. Az iparos dolgozik, köz3. ülése 1936 március 6-án, pénteken. ben az adminisztrátor, vagy a kereskedelmi lebonyolító nagyon sokszor megkárosítja azt az iparost. Például a malomiparban tudok esetet, hogy az a malmos, aki a fizikai munkát végezte, tönkrement, felszámolt, elment idegenbe molnárnak, az pedig, aki az adminisztrációt vállalta és a tőkével rendelkezett, ugyanakkor külön malmot nyitott. Kézenfekvő «tehát a dolog, hogy megcsalta az illető a munkatársát, vagyis a cégtársát. A debreceni iparosok a céh-rendszerről úgy vélekednek, hogy a régi céhrendszer rossz oldalát teljes mértékben ki kell küszöbölni, viszont a tisztességes iparnak úgy van létjogosultsága, ha azokat a hizonyos szigorokat modern vonatkozásban az új törvénnyel kapcsolatban behozzuk és azokat a ferdeségek et, amelyeket például a bedolgozó csizmadiáknál és cipészeknél és egyebütt is látunk, s amelyek sok iparost tesznek tönkre, kiküszöböljük. Egy pár példával kénytelen vagyok untatni a t. Házat, s nevekre is hivatkozom. Van Debrecenben egy Weinberger és Parkas bőrkereskedő cég, amely iparigazolványos embereket foglalkoztat. Van egy Süsskind nevű bőrkereskedő, aki egy Nagy nevű megbízottat fogadott és iparjogosítvánnyal ellátott ^mesterekkel dolgoztat, 50 főnyi személyzet dolgozik ott, de annak a szegény embernek, aki az üzemvezető szerepét játssza, annyi sem marad, hogy az illetékeket rendesen be tudná fizetni. Ezek a ziccoló iparosok 1'20 pengőt kapnak ia cipők párjáért Ez megélhetésükre is kevés. Egy másik ember, akit Kovácsnak hívnak, 64 iparost foglalkoztat és a raktárra készült cipőraktárra fel van írva, hogy: »Farkas Izidor és Faier lerakata«. Ezek azok a ferdeségek, t. Ház, amelyeket a különválasztott iparkamarák ellenőrzése mellett teljesen el lehetne tüntetni. Az elterhelt iparosság ma nem tud mozogni és hitelre van szüksége. Ha van olcsó mezőgazdasági hitel', akkor gondoskodni kell arról is, hogy az iparosok is olcsó hitelhez juthassanak, mert hiszen az az ipar egy-két hónapon belül meg tudja fordítani azt a pénzt, ahogy népies nyelven mondani szokták. Indokolt tehát, hogy az iparosok is olcsó hitelhez jussanak. Azért is fontos az olcsó hitel, mert ezek az iparosok, akik haladni, dolgozni kívánnak, nagy üzemet tartanak fenn nagy költséggel,, ezek, amikor már annyira eladósodnak, hogy nincs mit tenniök és fel akarják mondani az ipart, gépet kapnak attól a hitelezőtől, akitől bőrt, szeget és fonalat kaptak, és amikor gépet is kaptak hozzá, a szakembereket már nem kell alkalmaznia, ezért elküldik őket, vagy létszámukat csökkentik, s azután egyszerűbb, még olcsóbb munkásokkal dolgoztatnak. A mestervizsga felvetése és megvalósítása rendkívül fontos. Ezt a debreceni iparosság nagy örömmel fogadja, mert azt mondja, hogy magának az iparosságnak komolyságát, polgári voltát és tekintélyét fogja emelni az, ha az iparos levizsgázik és mint vizsgázott szakember írhatja ki nevét a cégtáblára, ami garancia a megrendelő szempontjából is. Fontos körülmény az is, hogy azok a ferdeségek, amelyek eddig az iparosságnál becsúsztak és amelyeket az iparengedélyhez való jutás könnyűsége idézett elo, a javaslat rendelkezései folytán megszűnnek. Egyik-másik képviselőtársam felhozta azt, hogy politikum fog begördülni ebbe a dologba, mert hatóság állapítja meg ezeknek az embe-