Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

Az országgyűlés képviselőházának 16 reknek szaktudását vagy pedig képzettlenségét. Ettől a debreceni iparosság nem fél, hiszen kiderült, hogy nemcsak nyilaskeresztesek, hanem a többi iparosok is — demokraták is voltak közöttük — helyesnek tartják ezt a törvényjavaslatot, A debreceni iparosság ugyanis az igazságnak mindig juttat annyi szerepet, hogy a politikummal mindenkor meg tud birkózni, és kéri vegyes vizsgáztató bizottságok összeállítását. A magam részéről ezt az iparügyi törvényjavaslatot, mint kerettörvényt szívesen és Örömmel látom és elfogadom, csupán szükségesnek találom hangsúlyozni azt, hogy annak rendelkezései az életben megvalósíttassanak, hogy ezek az intézkedések a kivitelezésnél fiaskót ne valljanak. Lendületes közgazdasági életet óhajt itt mindenki és ezt előmozdítani mindnyájan elsőrendű kötelességünknek tartjuk. Ha ez megvan, akkor egy jól szabályozott, kifogástalan ipartörvénnyel a közgazdasági élet további fejlődését is biztosítjuk. Én örömmel és tisztelettel elfogadom a javaslatot. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik Cseh-Szombathy László képviselő úr. Cseh-Szombathy László: T. Képviselőház! Az iparügyi miniszter úrnak magasszínvonalú, mindent felölelő előadása után és azok után a felszólalások után, amelyek itt a Házban annak minden egyes oldaláról elhangzottak, úgy érzem, hogy a törvényjavaslat bírálata jóformán már teljesen kimerült, és így bizonyos mórtékben feleslegesnek látszik, hogy még én is hozzá kívánok szólni ehhez a javaslathoz és igénybe kívánom venni egész röviden a t. Ház türelmét. Legyen szabad azonban mentségemre felhozni, hogy én ezt az alkalmat is meg akarom ragadni annak dokumentálására, hogy ellenzéki pártállásom ellenére minden olyan törvényjavaslatot, amely az egyetemes nemzeti érdekek szem előtt tartásával bátrmely társadalmi rétegnek az őt megillető jogos érdekeit megfelelő és kielégítő módon szolgálja, hajlandó vagyok bármikor a tárgyalás alapjául elfogadni. De úgy érzem, hogy az a 180.000 kisiparos, akinek megélhetését és boldogulását van hivatva ez a törvényjavaslat szolgálni, aki a múltban olyan nagy és fontos szolgálatokat tett s ma olyan nehéz, nyomorúságos helyzetben kínlódik ebben az országban, rászolgált a legmesszebbmenő támogatásra, s joggal várhatja el a parlament minden egyes tagjától, hogy amennyire csak módjában van, segítségére siessen és ha már a tisztességes megélhetés lehetőségeit nem is tudja biztosítani, de legalább olyan viszonyokat teremtsen, amelyek mellett az a kisiparos a létminimumhoz szükséges összegeket meg tudja keresni. Az az általános helyeslés és elismerés, amelyre Drobni t. képviselőtársam az előbb hivatkozott és amely az egész országban jelentkezett, mihelyt ezt az ipartörvényjavaslatot részleteiben is megismerték, valamint azoknak a táviratoknak — azt mondhatnám — tömegei, amelyek hozzám is érkeztek ipartestületektől, kisiparosoktól, élénken dokumentálják, hogy ez az ipartörvényjavaslat igenis olyan törvényjavaslat, amely mindenképpen kielégíti a hozzáfűzött várakozásokat, teljesíti azoknak a kérelmeknek nagy részét és orvosolja azokat a sérelmeket, amelyekért az iparosok a múltban annyi hiábavaló küzdelmet folytattak. . ülése 1936 március 6-án, pénteken. 171 Hogy a törvényjavaslat egyes intézkedései közül csak néhányat ragadok ki, ennek oka az„ hogy alapjában véve az egész törvénytervezet olyan, hogy majdnem minden egyes szakaszát külön fel lehetne hozni, mint olyant, amely az iparosság érdekeit a legteljesebb mértékben szolgálja. Legyen szabad csak a kontárkérdés rendezésére, az árrombolás megakadályozására, a mestervizsga útján való fokozott iparképesítésre felhívnom a figyelmet és arra az intézkedésre, amely iparkodik odahatni, hogy a kereskedelmet bizonyos mértékig visszaszorítsa arról a területről, ahová az. utóbbi időben átcsapott és ahol az iparosság érdekeit bizonyos mértékig veszélyezteti. Legyen szabad itt megmondanom, hogy én az egész törvényjavaslatban a legnagyobb örömmel azt a rendelkezést üdvözlöm, amely az iparostanoncok részére 14 napi fizetéses szabadságot biztosít. Legyen szabad azonban sajnálattal megállapítanom azt, hogy a 18—20 év körüli fiatalság között soha annyi fejletlen» testben gyenge ifjút — nem szólva arról, hogy mennyi beteg van — nem láttam, mint az utóbbi időben és hogy ez a fiatal korosztály messze áll attól a korosztálytól, amellyel 15—20 esztendővel ezelőtt ebben a korban rendelkeztünk. Ennek pedig legelsősorban oka az általános gazdasági válság kapcsán bekövetkezett nyomorúság és ezzel kapcsolatos rossz táplálkozás, de nem utolsó sorban oka, azt hiszem, az is, hogy ezeknek az ifjaknak egy része már fiatal korban nehéz munkát végez anélkül, hogy pihenéshez jutna. A fiatalságnak pihenésre, napfényre, levegőre, szabadságra van szüksége, hogy testében megfelelő módon megerősödve,, érhesse el a férfikort és válthassa be azokat a reményeket, amelyeket a nemzet egyetemes érdekében be kell váltania. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Ház! Az elmondottakból kifolyólag nyilvánvaló mindenki előtt, hogy ez az ipartörvényjavaslat igen nagy mértékben hozzájárul a kisiparosság gazdasági helyzetének megjavításához. Távol állunk azonban attól, ihogy ezt a kérdést véglegesen orvosoljuk. Nagyon helyesen mutattak itt már rá többen az előttem felszólaltak közül arra, hogy az egyedüli bázis, amelyre a kisiparosság a maga jövőjét építheti, az, ha gazdatársadalom helyzete megjavul és azt ismét vásárlóképessé tudjuk tenni. A kisiparos helyzete olyan szoros összefüggésben áll az őstermelő rétegek gazdasági helyzetével, hogy a kettőt egymástól elkülöníteni jóformán nem is lehet. A kisipar nemcsak az őstermelőkből él, hanem azzal él, vagy azzal is bukik el. Ha tehát a mezőgazdaságot rentábilissá tesszük, akkor nemcsak a kisipar boldogulását munkáljuk,, annak megélhetését tesszük lehetővé, hanem a mai lerongyolódott gazdasági helyzet következtében olyan konjunktúrája fog felvirulni a kisiparnak, amilyenről a kisipar soha még csak nem is álmodott. A kisipar boldogulásának másik elengedhetetlen feltétele véleményem szerint az, hogy a gyáripar részéről történő konkurrenciával szemben a kisipart meg tudjuk védeni és itt megint legyen szabad egy olyan kérdésre hívnom fel a figyelmet, amelyet sokan emlegetünk, de amelynek megoldására még vajmi kevés történik és ez a kartelek kérdése. A kartelek megrendszabályozása a kisipar 'helyzetét llényegesen megkönnyítené. Hiszen annak a-