Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-102

Az országgyűlés képviselőházának 102. tálják és a rosszakat tartják itt. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Gyapjúszövetben alig van va­lami export. (Müller Antal: Egyiptomba!) Nem, gyapjúszövetben ninos nagy export. (Friedrich István: Posztóban! Szurday gyártja!) Nincs nagy export. (Friedrich István: Nana, én tu­dom! — Derültség,) Szurday pamutos. (Hall­juk! Halljuk!) Merem állítani, hogy textilipa­runk mai helyzetében (olyan magas nívójú, mint a külföldi államok textilipara, (Igaz, Ügy van! jobbfelől.) sőt sok utódállammal szemben a mi berendezkedésünk modernöbb, jobb, ímert újabb és textiliparunk produkciója is meg­felelő. Az, hogy a női ruháknál nem a tartós, hanem a tetszetős holmit szeretik, az nemcsak nálunk van így, hanem az; egész világon. A hölgyek általában szeretnek olyan ruhát ké­szíttetni, amely két szezont tart ki, (Friedrich István: Ez a baj! Ezt mondjuk.) úgyhogy ez az oka annak, hogy olyan szövetek kerülnek for­galomba, amelyek esetleg- idő előtt tönkremen­nek. (Ügy van! Ügy van!) Elnök: Figyelmeztetem az igen t. miniszter urat, hogy a tanácskozásra szánt idő letelt. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ké­rek még öt-hat percnyi türelmiét, röviden fo­gok végezni. (Halljuk! Halljuk!) A generálvállalkozókra vonatkoizó dolgot már említettem. A budapest-környéki építkezé­sekről megemlítették a képviselő urak, hogy azok szörnyűek. Ezt én is koncedálom. Sajnos, a városrendezési törvény javaslatával koráb­ban kellett volna jönni. Ez a javaslat most ké­szül és én remélem, hogy a közeljövőben a Képviselőház elé fogjuk tudni terjeszteni. A segédek csereakcióját és ösztöndíjait ^mél­tóztattak sürgetni. Erről gondoskodás történt a költségvetésben. Van még egy probléma, amelyet nem sze­retnék válasz nélkül hagyni, (Halljuk! Hall­juk!) Friedrich István képviselőtársunk a nu­merus claususról úgy emlékezett meg, mintha annak ,a hatása az lenne, hogy a külföldre ki­kerülő zsidó ifjúság technikailag és más tekin­tetben is képzettebben kerül vissza és ezért tudja elfoglalni a helyet a magyar ifjúság: elől. Méltóztassék nekem megengedni, én, aki isme­rem a gazdasági életet, hiszen onnan kerültem ide, megállapíthatom, hogy ez nem áll. A ma­gyar ifjúság képzettsége minden tekintetben megfelelő, a magyar ifjúság ma rendkívül nagy erőfeszítéseket tesz nemcsak a szakmabeli tudás elsajátítása, hanem minden olyan kép­zettség megszerzése tekintetében is, amely nél­kül az életben boldogulni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és középen.) Es ha ezek a külföldről visszajövő zsidó főiskolai hallgatók vagy zsidó végzettek jobban tudnak elhelyez­kedni, (Friedrich István: Nyelveket tudnak!) annak oka — talán méltóztatnak tudni, hogy a közgazdasági életben is megvan az a csúnya szó, amelyet az állami életben méltóztatnak sokszor szemünkre hányni — egyszerűen a pro­tekcionizmus. A bankigazgató fia, ha Zürich­ben végzett és visszajön, kész állásba kerül és nem 80 pengős gyakornoki állásban keresi meg kenyerét, (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) úgyhogy ne méltóztassék azt .mondani, azért, mert az ilyen külföldi diplomával ren­delkező vagyonos és jó gazdasági helyzetben lévő, kitűnő összeköttetéssel rendelkező egyé­nek egy-két év alatt cégvezetők és^ igazgatók lesznek, hogy ezek tehetségük révén érvénye­sülnek. Ez nem áll, ezek elsősorban az, összeköt­tetéseknek köszönhetik érvényesülésüket. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és középen. — Fried­ülése 1936 március 5-én, csütörtökön. 163 rich István: Ez így van! En is ezt mondot­tam!) Szükségesnek tartottam megtenni ezt a megjegyzést én, aki ismerem az ifjúságot, is­merem a gazdasági életet és ismerem annak ezeket a vonatkozásait. Mózes Sándor t. képviselőtársam — már csak rövid idő áll rendelkezésemre, tehát rövid leszek — a vidéki kisiparosság súlyos helyzetét említette. A kisiparosság vidéken és városban egyformán súlyos helyzetben van. Vidéken ta­lán még kevésbbé, hiszen ott kertgazdasága és földje van. Azt hiszem, hogy itt nem lehet kü­lönbséget tenni a városi és a vidéki kisiparos­ság között. Csik József tisztelt képviselőtársam a hi­telakció fokozását kívánta és erre vonatkozóan említést tett arról, hogy az löksz, bár súlyos veszteségek után — helyesen méltóztatott meg­jegyezni — abban a helyzetben van, hogy ma már képies a kisiparosság hitelellátásába, bele­kapcsolódni. Meg nagyok róla győződve, hogy ha óvatos üzletvezetést követünk az löksz, életében, abban az esetben nem fogunk még egyszer olyan bajba kerülni, mint régen. A nyersanyagbeszerzés, a gépbeszerzés- segí­tése mind megtörténik az löksz, révén, hajlan­dók vagyunk a nyersanyag beszerzési társulá­sokat segíteni, a gépek beszerzését a kormány­zat is támogatja. Merem állítani, hogy a. gép­beszerzések támogatására szolgáló alap évekre visszamenően csaknem kizárólag â kisiparos­ság segítségére, a kisiparosság rendelkezésére állott. A reáljogokra vonatkozólag egy más megoldást javasol. Már említettem, hogy fenn­tartom eredeti javaslatomat. Kéri a tanone­internátus támogatását, amit a magam részé­ről is szívesen megeszek. Rupert képviselőtársam a liberalizmus tár­sadalmi és gazdasági rendszerét dicsőítette. Legyen szíves a háború előtti 50 év mellett Magyarország ezeréves történetét is tanulmá­nyozni, amikor más gazdasági, politikai és társadalmi rendszerek mellett is tudott kielé­gítő életet élni a magyar. A háború előtt gaz­dasági fellendülés volt az egész világon, a tar­tós világbéke volt ennek a legfőbb motorja, azonban — anint említettem — a fényoldalak­nak voltak árnyoldalaik, amely árnyoldalak­ban húzódott meg az a másfélmillió magyar ember, aki Amerikába volt kénytelen kiván­dorolni az országból, pedig el lehetett volna ezt a népességet helyezni. (Rupert Rezső: Az agrárpolitika miatt! A földtelenség miatt!) A határozati javaslatok ;az Oti.-ról, a Mabi.-ról beszélnek. Megemlítem, hogy eze'k közül a határozati javaslatok közül van egy, amelyben az Ioksz.-ra vonatkozóan méltózta­tott megemlíteni, hogy az löksz, a bakancs­szállításnál 3 pengőt megtart magának. A 3 pengőből 27 fillér kezelési költség illeti az Ioksz.-ot, a többi a felsőrész kiszabásának, a varrásra szükséges anyagoknak az ára, és van még 75 fillér, ez tartalék a hiányok pótlására, amit az iparos utólag fog megkapni, ha mun­káját hiánytalanul átveszik. • Miután ezek a határozati javaslatok egyébként olyan kérdé­seket tárgyalnak, amelyek a törvényjavaslat­tal szoros kapcsolatban nincsenek, sajnálattal kérni fogom a határozati javaslatok elutasí­tását. Megjegyzem, hogy például az Oti.-val kap­csolatos dolgokat egyénileg én is bizonyos mértékben osztom. En is azt mondom, hogy talán meg lehetett volna fontolni az Öti. ala-

Next

/
Thumbnails
Contents